Somssich Pongrácz I. alispán.
Somssich Pongrácz I. alispán.
Somssich Pongrácz, Somssich József és Ürményi Mária fia, Somssich Miklósnak, a vármegye volt helyettes alispánjának testvéröcscse, 1786-ban Sárdon született. 1811-ben már szolgabíró volt, midőn a pénzügyi válság tört ki, melynek a vármegyei közgyűlésen történt tárgyalása alkalmával elmondott erélyes hangú beszédeivel csakhamar magára vonta a közfigyelmet. A franczia háborúkat követő gazdasági válság és önkényuralom alatt őt is elfogta a csüggedés, de már a huszas évek elején vezére lett a vármegyei ellenzéknek, sőt híre és tekintélye csakhamar túlterjedt a vármegye határain, úgy hogy az 1822–23. évi nemzeti ellentálláskor az egész Dunántúl őt tekinti a „patrióták” egyik vezérének. Alispánná választása a vármegyei ellenzék győzelmét jelentette. Pályája tulajdonképen csak ekkor vette kezdetét. 1825-ben a vármegye követül küldi az országgyűlésre, 1830-ban alnádor, 1833-ban királyi személynök lett, 1836-ban Baranya vármegye főispánjává nevezték ki, majd 1841-ben a cs. kir. államtanács tagjai sorába lép és 1845 máj. 3-án grófi rangot nyer (Magy. Tudom. Akad. Ért. 1863. 263. – Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése II. 1. 13.).
Méltó helyet foglalt el mellette Sárközy István, a ki már hosszú, tapasztalatokban gazdag életpálya végszakában került a vármegyei önkormányzat élére. 1759 ápr. 22-én Kisasszondon született. 1781-ben a 33. sz. gyalogezredbe lépett, nemsokára elérte a hadapród-őrmesterséget, de hamarosan megválván a katonaságtól, gróf Széchenyi Ferencz 1785 nov. 23-án Somogy vármegye aljegyzőjévé nevezte ki. Ettől kezdve végigemelkedett a vármegyei hivatalok minden fokán. Több ízben jelölték az alispánságra, de azt, miként ez Kazinczy Ferenczhez intézett leveleiből kitünik, az akkori vallási türelmetlenség miatt csak 1824-ben nyerte el; ettől kezdve 1836 nov. 24-ig mint a vármegye közbecsülésben álló másodalispánja szerepel. Szigorúsága és igazságossága még ma is él az emlékezetben. Nagybajomi háza a vármegyének egyik állandó középpontja volt, hol gyakran megfordultak ama kor legkiválóbb költői, mint Berzsenyi Dániel, Pálóczi Horváth Ádám és Csokonai Vitéz Mihály. Állandó összeköttetésben állott Kazinczy Ferenczczel is, kinek a Dunántúl legbuzgóbb híve volt és az is maradt mindvégig (Turul 1907. évf. 129–130.).
