A gyulaházi Mártonfája.
A gyulaházi Mártonfája.
Habár szorosan véve, nem tartozik a vármegye törvénykezési keretébe, mint helyi vonatkozást, e helyen kell felemlítenünk, hogy ugyancsak ennek az ős igazságszolgáltatási helynek közelében tartatott törvény a Zsigmond király korabeli nyírségi lázadás egyik főembere, a Szabolcs vármegye bandériuma által a vármegye Szatmárral határos e részén legyőzött és elfogott „Márton” nevü vezére felett is, aki azután a Karász közelében fekvő Gyulaháza községnek, Ajak-Anarcs határszéleivel egybe folyó határdombján akasztatott fel, s ezen törvénykezési aktus után így a domb, mely azután, szóhagyomány szerint, hosszú ideig vesztőhely volt, máig Márton fájának s a domb alatt elterülő földterület mindenik szomszéd határban, Márton fája dülőbelinek neveztetik.
A vármegye területén századokkal előbb elkövetett egyik nagyobb violencziális esetnek eredete után ma már sokak által ugyan alig ismert, de annál sűrűbben használt szólásforma: „szomorúan áll, mint Komoró alatt Guta” – tartotta fenn emlékezetét.
