I. Rákóczy György.
I. Rákóczy György.
Bocskay István fellépése s nyert csatái következtében a bécsi béke 1606. junius 23-án aláiratván, a vallási ügyek egy időre ez által rendeztettek. Ámde benne volt már a reakczió, a visszahatás lelke az emberekben s a jezsuiták Pázmány Péterben hatalmas támaszt nyervén, a visszahatás folyt egész erővel az egész vonalon, országszerte, Szabolcsban is. Midőn azután, főleg II. Ferdinánd alatt a protestantizmus teljes kiírtása tűzetett ki czélul s a papok elűzettek, a templomok elvétettek, Bethlen Gábor sok harcz, hosszas alkudozás után ismét megkötötte a békét, mely azonban szintén nem lett állandóvá. De a nemzeti jogok s a vallásszabadságnak abban az időben hatalmas támaszai, védői támadtak az erdélyi fejedelmekben. Egymásután léptek fel Bocskay István, Bethlen Gábor s I. Rákóczy György. Ez utóbbi is épen Szabolcsmegyében N.-Kállón kiadott körlevelében (1644. február) hívta harczba a haza és a szabadság fiait s megkötötte a linzi békét 1645-ben, melyben a vallásszabadság a földmívelőkre és jobbágyokra 356is kiterjesztetik; de mind hiába. A szabolcsmegyei ref. egyházra is szomoru idők jártak. Itt különösen a kuruczok és a labanczok ellenségeskedései miatt szenvedtek sokat egyházak, lelkészek és tanítók. Ehhez járultak a Báthory Zsófia, I. Rákóczy Ferenczné zaklatásai, ki kieszközölte I. Lipótnál, hogy őt szándékaiban gróf Csáky Ferencz Felső-Magyarország generálisa támogassa, hogy parancsait a kállói és tokaji várkapitányok végrehajtsák. Hogy milyenek lehettek azok a parancsok, elgondolhatjuk azon panaszos feliratokból, melyeket a szabolcsi traktus a kemecsei, ibrányi, kisvárdai egyházmegyei gyűlésekből ír, hol Barkóczy István sszabolcsi főispánhoz s kállói főkapitányhoz, hol Nógrádi Mátyás helv. hitvallásu püspökhöz, melyekben panaszkodik (1674. szept. 4.), hogy a kéki s besztereczi templomokat kirabolták; panaszolják továbbá „a föld tiszteleteseinek (a lelkészeknek) szabados fogdostatását, hallatlan prédáltatását és ezekhez járulható siralmas törődését; könnyező orczával titkos helyeken való bújdosását, és az minden erő nélkül maradott föld népének, nem utolsó édes gyámolitól való megfosztódását.” (Egyházmegyei levéltár.) Báthory Zsófiáról általában ismeretes, hogy neki Szabolcs vármegyében nagy birtokai lévén, a meddig hatalma ért, a fentérintett engedély alapján a ref. papokat, tanítókat elűzte, az egyházakat javaiktól megfosztatta s ez időtájt több községet visszaterelt a róm. kath. egyházba.
