Margitay Dezső.
Margitay Dezső.
Margitay Dezső, szül. Ujfehértón, 1838. ápr. 26. Előkelő, nagyműveltségű atyját korán elvesztvén, anyja házi nevelésben részesítette. A jogot a sárospataki kollégiumban végezte és 1864-ben ügyvédi oklevelet szerezvén, előbb a vidéken, majd Budapesten ügyvédeskedett. Az irodalom iránti szeretetet és hajlamot szüleitől örökölte. Apja a kor nevezetesebb férfiaival, Kossuthtal, Kazinczy Gáborral stb. baráti viszonyban állott, anyja pedig 217lelkesedett a magyar irodalom iránt. Margitay korán kezdett irogatni és első munkái a 60-as években, az akkori szépirodalmi folyóiratokban jelentek meg. 1873 óta főkép a szépirodalom művelésére adta magát és azóta mintegy 30 kötetre menő elbeszélést, regényt és népszínművet írt. Érdeme, hogy a népies irányu elbeszéléseket az ujabb időben ő kezdte művelni. E nemben sok jeles művet alkotott és a közönségnek egyik legkedveltebb írója volt.
Önálló regényei: Kalandor. 1873. Föltámadás után. Őszi verőfény. Megölt lelkek. Végzet. Róka koma. (Rajz.) A hivatal. Népszínművei: Cserebogár. A jó Isten. Asszony nem számít. Czine mintye. Ezres bankó, stb. Ezek színre is kerültek a népszínházban és a két utolsó pályadíjat is nyert.
A jogtudományi irodalomnak is buzgó művelője volt és a Jogtudományi Közlönyben számos dolgozata jelent meg. Politikai röpirata: Néhány szó helyzetünkről 1867. Egy készülő nagyobb jogi munkája: Igazságszolgáltatás a népképviseletben.
