Kiváltságok megerősítése.
Kiváltságok megerősítése.
E helyütt felemlítjük, hogy I-ső Károly királynak ezen négyes kiváltságlevelét szó szerint megerősítette Visegrádon 1512. május 3-án II-ik Ulászló király és pedig Báthory Andrásnak, az András fiának kérelme folytán, majd 1537. jul. 27-én János király a Báthory (Bonaventura) András kérelmére; de megerősítette ezen kiváltságleveleket 1618-ban II-ik Mátyás és 1662-ben Leopold király is.
Szabolcs és Szatmár vármegye határa itt ezen a környéken az idők folyamán ingadozásoknak volt alávetve, minélfogva Bátort hol az egyik, hol a másik vármegyéhez számítják az oklevelek; volt idő, mikor Nyír-Béltek, Bogát, Encsencs, Őr, Vaja, Mada, stb. szabolcsvármegyei községek Szatmárhoz tartoztak, míg Szamos-Szeg, Kér, Náprád, Panyola, Vitka Szabolcs vármegyéhez voltak beosztva.
Más magyarázata mindezeknek nem lehet, mint az igen népes Báthory család tagjai közt időnként létrejött osztály; mert tudnunk kell, hogy az eredetileg egy családból, mintegy törzsnek maradt az itt lakó ecsedi ág, – ebből kivált a somlyai és ismét ebből a szaniszlófi ág és ezen ágak, daczára a vérrokonságnak, igen sokszor önhatalmulag is megháborították egymást a békés birtoklásban.
Hazánk történetében a szaniszlófi ág nagyobb szerepet nem játszott, – Bátor történelmében sem igen találkozunk vele másutt, mint János királynak fentebbi oklevelében; – a somlyai ág főként Erdélyben szerepelt, itt csak időnként találkozunk velök mindaddig, míg az ecsedi ág 140kihalt s átvette ősei örökét, köztük Bátort is, de csak rövid időre, mert a sors ezen ág kihalása után uj tulajdonosokat adott Bátornak.
