A város külseje.
A város külseje.
Ez a két mocsár – a mostani „Bujtos” és „Ér alatti” kertek helyén – valamint úgy az alvégen, mint a felvégen elterülő kisebb mocsarak (nagy és kis „sirák”, „csincsa” stb.) szabták meg az építkezések helyét és az utczák irányát.
A mai Nyíregyháza, amelyet az 1753-iki telepítés előtti Nyíregyházával csak a hely és a név azonossága köt össze, a telepítés idején ezen mocsarak között kiemelkedő magaslatokon épűlvén, nem lehet csodálkozni azon, ha berendezésében nélkülözi a tervszerűséget.
Sőt ellenkezőleg. Csodálkozni lehet azon, hogy ily talajviszonyok mellett miként emelkedhetett alig másfél évszázad alatt oda, ahol most áll s az elfogulatlan szemlélő csak bámulattal adózhat annak, a vármegye területén teljesen idegen, jövevény népnek, a mely az ecsedi uradalomhoz tartozó pusztából ilyen virágzó várost teremtett, a mely különösen a legutóbbi 78három évtized építkezései következtében ma már külsőleg is elég kellemes látványt gyakorol a szemlélőre.
Igaz, hogy a külső városrészekben a házak még túlnyomólag náddal vannak fedve; utczáinak alig harmadrésze van kőburkolattal ellátva és akad nehány mellékutcza, a melyeknek még egyik oldalán sincs kőjárda; ámde ezzel szemben nem szabad szem elől téveszteni, hogy a betelepített népnek előbb magát a földterületet, az egész határt meg kellett vennie – s ezt alig 60 évi itt tartózkodása után megcselekedte – s csak azután gondolhatott az akkor már sajátjává lett város külső csinositásáról. És nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a mai nemzedék még jól emlékezik a mostani városház-palota helyén állott hosszú, földszintes, alacsony épületre, valamint arra, hogy a város egyik legélénkebb utczáján, a mai iskola-utczán, esős időben egyszerűen lehetetlen volt a szekérrel való közlekedés. És jól ismert dolog az is, hogy a magyar alföldi városok, kő hiányában, a messziről szállított kő drágasága miatt csak a vasútak kifejlődése óta gondolhatnak a még mindig felette költséges útburkolásokra.
Nyíregyháza: Részlet a főtérről.
Hunyadi L. felvétele.
