Talajminőség.
Talajminőség.
Ugyancsak a fenti táblázat szerint talajminőség tekintetében futóhomokon 0.4, feltétlen erdőtalajon 37.4 és nem feltétlen erdőtalajon 62.2%-ja fekszik az összes erdőknek. Fanem szerint pedig a tölgy az összes erdők 81.5, más lombfa 18.5 és a fenyő 0.6%-át teszi. Az egyes fanemek közül legnagyobb elegyben a tölgyeknél a kocsányos tölgy (quercus pedunculata), alárendeltebb mérvben a kocsánytalan tölgy (qu. sessiliflora), szórványosan a csertölgy (qu. cerris) és molyhos tölgy (quercus pubescens) fordulnak elő; egyéb lombfáknál pedig a legnagyobb százalékot az ákácz (robinia pseudoacacia), a nyár – és pedig homokos részen inkább a fekete (populus 284nigra), vízenyősebb helyeken a szürke, fehér, rezgő (p. canescens, alba, tremula), az útszegélyeknél főként a jegenye-nyár (p. pyramidalis), – a tiszamenti részeken a fűz (főként salix fragilis), a kőris (fraxinus excelsior) adják, továbbá a nyírbátori járásban még a gyertyán (carpinus betulus) is állabalkotólag lép fel, végül egyes uradalmak ujabban fenyő (pinus austriaca és sylvestris) telepítéseket is létesítenek. A nyír (betula alba), a hárs (tilia parvifolia), juhar (acer campestre) s a különböző vadgyümölcsfák (alma, körte, cseresznye) már csak szórványosan előforduló fanemek. Az erdők alját pedig – kivált a homokvidéken – a sűrű zárlat daczára is annyira ellepik a mindenféle cserőczék (kányafa, kutyafa, varjutövis, fekete és veres gyürü, bodza, galagonya, kökény stb.), hogy ezek a mesterséges pótlásnak szüksége esetén az erdősítés sikerét meghiúsítani képesek, hacsak az ily természetü erdőknél nagyon bevált, s ma már minden üzemtervszerüleg kezelt erdőnél ép ez okból életbe is léptetett mezőgazdasági köztes használat segélyével tőlük a talaj előzetesen ki nem tisztíttatik.
