A kiegyezés.
A kiegyezés.
De a provizóriumnak is meg voltak számlálva a napjai. Ő felsége 1865. szept. 17-én kelt elhatározásával az országgyűlést decz. 10-ére hívta össze. Ez országgyűlésnek sikerült a kiegyezést létrehozni. Az 1867. febr. 9-én érkezett táviratot, mely az új miniszterium kinevezését tudatta, jobb jövő hajnalaként üdvözölte a vármegye közönsége.
Febr. 20-án minden templomban hálaadó istentiszteletet tartottak. Az április 16-án összegyűlt törvényhatósági bizottság Bónis Barnabást és Kállay Adolfot alispánoknak, Korányi Miklóst főjegyzőnek választotta meg.
Május 18-án vette át a vármegye kormányát Vécsey József báró, újonnan kinevezett főispán.
A junius 8-án végbement koronázási ünnepélyen fényes bandériummal volt képviselve a vármegye, melyben a következők vettek részt: Gencsy Albert, Jármy Márton és Bay Bertalan; a bandérium zászlaját Vécsey báróné vezetése alatt, a vármegyei hölgyek készítették.
A kiegyezéssel a vármegyei közigazgatás az önkormányzat kezébe került vissza. Ennek az utolsó 30 év alatt végbement fejlődését külön fejezetben ismertetjük.
490Végül közöljük a vármegyei fő- és alispánok, valamint az országgyűlési követek, utóbb képviselők névsorát, – az előbbieket a mohácsi vésztől, az utóbbiakat a nemzeti fellendülés idejétől 1900-ig, a vármegyei jegyzőkönyvek adatai alapján egybeállítva.
