A Kővárvidék bekebelezése.
A Kővárvidék bekebelezése.
De az év eseményei között legjelentőségteljesebb volt a vármegyére nézve az 1876: XXXIII. t.-cz., mely a feloszlatott Kővárvidék területének egy részét Szatmár vármegyébe kebelezi be. A vármegye az átcsatolási munkálatok keresztűlvitelére gróf Dégenfeld Pált és Lánczy Istvánt küldte ki bizalmi férfiakúl. A belügyminiszteriumban megtartott tárgyalások eredményekép a feloszlatott Kővárvidékéből 43 község csatoltatott a vármegye területéhez. Az átkebelezett községek közül Kapnikbányát a nagybányai járáshoz csatoltak, a többi község a maig fennálló nagysomkúti járást alkotja.
Ebben az évben szünt meg Nagybánya és Felsőbánya városok önálló törvényhatósági joga is; az 1876: XX. t.-cz. e két várost szintén Szatmár vármegyébe kebelezte be.
1877-ben került végrehajtás alá a közegészségügyi törvény, (1876: XIV.) ekkor alakították meg a vármegyében a 29 közegészségi kört; ebben az évben alakult meg a községi és körjegyzői egylet, s ekkor adták ki az új vármegyei szervezési szabályrendeletet is. Ez a rendelet rendkívül hosszadalmas tárgyalás után jött létre; a belügyminiszter a vármegye által bemutatott tervezetet nem hagyta jóvá s módosítás végett két ízben is visszaküldötte.
Ez az év különben rendkívül mozgalmas volt. Az orosz-török háború kitörése felkeltette a vármegye rokonszenvét a törökök iránt, hiszen még éltek azok a férfiak, a kiknek élénk emlékezetében volt a török kormány magatartása a világosi gyászos napok után, s a kik az ozmán birodalom vendégszeretetét élvezték. A társadalom részéről e rokonszenv csakhamar külsőleg is kifejezésre jutott. Mátészalkán már az év elején megindúlt a gyűjtés a török sebesültek javára, a példát csakhamar követték a többi városok is, és a mozgalom visszhangra talált a vármegyei sajtóban is, a hol főleg Péchy Jenő országgyűlési képviselő fejtett ki lelkes tevékenységet. Az orosz-török háború az 1877 ápr. 16-án tartott bizottsági közgyűlésen is szóba kerülvén, a vármegye felíratot intézett az országgyűléshez, kérte, hogy befolyását a török nemzet iránt nyilvánuló közérzület és rokonszenv értelmében érvényesítse. Az orosz hadak által Bolgárországban elkövetett kegyetlenségek csak fokozták a rokonszenvet a török nemzet iránt. 1877 nyarán Mátészalkán és (aug. 19-én) Nagykárolyban népgyűléseket tartottak, itt Ujfalussy Sándor, ott Domahidy István, Kulin Imre és báró Luzsénszky mondottak szónoklatokat, gróf Vay Mihály beszéde után pedig a népgyűlés kérvényt intézett a kormányhoz, hogy az oroszok által védetlen nőkön és gyermekeken elkövetett kegyetlenségek megakadályozása végett lépjen azonnal fegyveres akczióba. A törökök győzelmének hírére szept. 19-én Nagykárolyt kivilágították, a népgyűlésen Rába István tartott nagyhatású szónoklatot, Ozmán basához pedig üdvözlő táviratot intéztek.
A gazdasági kiegyezési javaslatok tárgyalása alkalmával a vármegye közönsége április 16-án foglalt állást. Ujfalussy Sándor indítványára a közgyűlés 115 szóval 82 szavazat ellen kimondotta, hogy Pest vármegye körleveléhez csatlakozik, s felíratot intéz, hogy az országgyűlés az Ausztriával kötendő vámszövetséget és bankügyi törvényjavaslatot el ne fogadja.
Ezen a közgyűlésen leplezték le a Deák Ferencz és a gróf Károlyi György főispán arczképeit, az ünnepi beszédeket Luby Zsigmond és Péchy Sándor mondották. 541Nagyobb mozgalomra szolgáltatott okot az igazságügyminiszter azzal az intézkedésével, hogy a nagykárolyi törvényszéket feloszlatta. A vármegye közigazgatási bizottsága még ápr. 22-én tett az érdekelt községek képviselőtestületeinek kérelmére az igazságügyi miniszterhez felterjesztést. Az érdekeltek kérvényét Péchy Jenő országgyűlési képviselő nyújtotta be az országgyűléshez, mely azt május 12-iki űlésében tárgyalván, kiadta az igazságügyminiszternek.
