Kolera. Himlő.
Kolera. Himlő.
Még javában folyt a községi közigazgatás rendezése, midőn veszedelmes járvány ütött tanyát a vármegye területén, a mely hosszú időre lekötötte a tisztikar tevékenységét. A kolera még 1872. év vége felé tört ki a vármegyében s miként az 1873 jan. 16-án tartott közgyűlésben tett alispáni jelentésből értesülünk, addig 30 községben terjedt el s mintegy három hónap leforgása alatt 1812-en 538estek a ragály áldozatáúl. A hatósági intézkedéseknek sikerült ugyan a ragályt egyidőre elfojtani, de a közegészségügyi viszonyok egész évben rendkivül kedvezőtlenek maradtak. Krassón 1873 elején a hólyagos himlő tünt föl, a mely a hiányos közegészségi szolgálat és óvintézkedések következtében csakhamar tovaterjedt, s 1873. jún. 10-ig a vármegye területén 100 községben 2996 himlőmegbetegedés fordúlt elő, melyből 638 halálos kimenetelű volt. Még jóformán meg sem szünt a himlőjárvány, midőn ismét koleraragály tört ki, mely ezúttal az 1831. évbeli járvány arányait is messze felülmúlta, s aug. havában érte el tetőpontját, mikor is 126 községben 5478 megbetegedés volt s köztük 1524 haláleset. A járvány tovaterjedésének megakadályozása körül elsősorban dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos fejtett ki nagy tevékenységet, a kit a fenyegetett vidékre biztosúl küldtek ki.
A kolerajárványt országos ínség követte, a mit fokozott az a körülmény, hogy a járvány által elragadott családfők hátramaradottjai közsegélyre szorúltak. Társadalmi úton ugyan 4320 frt gyűlt egybe a kolerában elhaltak után maradt özvegyek és árvák javára, de ez az összeg oly csekélynek bizonyúlt, hogy a vármegye közönsége 1874 febr. 26-án tartott közgyűléséből 10.000 frt segély kiutalásáért folyamodott a belügyminiszterhez.
