Frank Ignácz.
Frank Ignácz.
Frank Ignácz dr., egyetemi tanár, kir. tanácsos, kiváló jogtudományi író,. a M. Tud. Akadémia lev. tagja, szül. 1788-ban, márcz. 24. Nagykárolyban. Középiskoláit szülővárosában elvégezvén, 1803-ban a piarista-rendbe lépett: a filozófiát Váczon hallgatta, majd 1813 aug. 26-án doktorrá avatták. – A következő évben kilépett a piaristák rendjéből és a pesti egyetemen a jogi tanfolyamot is elvégezvén, ügyvédi oklevelet szerzett. Miután előbb (1819–1827) a kassai jogakadémián volt több évig tanár, 1827-ben a pesti egyetemre hívták meg a magánjog tanszékére. 1830-ban az egyetemi tanács tagja, 1832-ben az egyetem rektora lett, míg az 1848–49-iki válságos időben az egyetem igazgatóságával bízták meg. E hivatalát azonban nem sokáig viselte, mert már július havában Bécsbe hívták, hogy nagy jogi tudásával részt vegyen ama bizottmány tanácskozásaiban, melyek a magyarországi jogügyek rendezését czélozták. E tanácskozások alatt nemzeti és jogi meggyőződése összeütközésbe hozták az akkori felfogással és midőn a különben is melanchóliára hajló tudós egy tanácskozáson az ősiség történeti fejlődéséről és az evvel kapcsolatos törvényekről való nézeteit őszintén előadta, a tanácskozás után való izgatott lélekállapotában, önkívületében, öngyilkosságot követett el. (1850.) 14,000 kötetből álló becses könyvtárát Pest városának hagyta, mely 1875-ben azt az egyetemi könyvtárnak ajándékozta.
Munkái: Specimen elaborandum institutionum juris civili hungarici (1820). Principia juris civilis hungarici. 2 kötet (1828–29). Novum supplementum principiorum juris civilis hungarici, continens addenda et corrigenda ex decretis ann. 1830 et 1836. (1837). A közigazgatás törvénye Magyarhonban. 3 köt. (1845–47). Ősiség és elévülés (1848). Több értékes műve kéziratban maradt.
