Kiss Áron dr.
Kiss Áron dr.
Kiss Áron dr. kiváló pedagógus, a budapesti tanítóképző-intézet és a gyakorló polgári iskola igazgatója, szül. 1845 jun. 21-én, Porcsalmán. Előbb a sárospataki ref. tanítóképző intézet tanára volt egy évig. Ezután a báró Uray családnál volt nevelő, de 1870-ben a nagykőrösi ref. tanítóképző igazgatója lett és az ügyvédi vizsgálatot is letette. Miután 1872-ben Németország és Svájcz tanítóképző intézeteit tanulmányozta, a budapesti elemi és polgári iskolai tanítóképző-intézet tanára lett (1875), majd 1894-ben a budapesti tanítóképző intézet és az ezzel kapcsolatos gyakorló polgári iskola igazgatója; 1907-ben vonúlt nyugalomba. 1870 óta alig volt népoktatásügyünknek oly mozgalma, melyben részt ne vett volna. Tagja volt az egyetemes és képviseleti tanítógyűléseknek, az országos közoktatási tanácsnak és a tanszermúzeumi bizottságnak. Elnöke az országos ref. tanítóegyesületnek, titkára az első pedagógiai társaságnak stb. Kiválólag a pedagógiai, a nép- és az ifjúsági irodalmat művelte.
A különféle szaklapokban megjelent czikkein kívül fontosabb önálló pedagogiai művei: A nevelés és oktatás-történet kézikönyve. Különös tekintettel a magyar nevelés és oktatás történetére (1872). Adalékok Magyarország nevelés- és oktatásügyi történetéhez (1874). A protestáns népiskolai vallástanítás módszertana (1879). A magyar népiskolai tanítás története (1881). Vezérkönyv a népiskolai történettanításhoz (1882). Gönczy Pál életrajza (1888). Magyar gyermekjáték gyűjtemény (1891). A polgári iskolai tanító és tanítónőképzés. (Sebestyénné Stettina Ilonával). A vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából az ezredéves ünnepély alkalmára (1896) stb. – Egyéb művei: Bornemissza Péter élete. (1891). Napfölkelte. 39 ó-testamentomi történet (németből, 1876). A szegény ember szerencséje (1886). A pocsolya-paraszt vagy az igazi falusi bíró (1888). Gyügyei uram, a csíkász (1888). Apró emberek könyve (Pósa Lajossal, 1891). Uj élet (1898). Irt ezen kivül számos kitünő tankönyvet, melyek több kiadást értek meg. Mint lapszerkesztő is sok éven át munkálkodott a népoktatás fejlesztésén. 1878–79-ig szerkesztette a Paedagogiai Társaság Évkönyveit, 1880–81-ig a Tanítók könyvtárát (Péterffyvel), a Kis Tükör czímű népiskolai kézikönyvek tárát, a Felső-, nép- és polgáriskolai Közlönyt (1884–92.) és segédszerkesztője volt a Néptanítók Lapjának 1876–1895-ig. Munkatársa volt a Verédy-féle Paedagogiai Lexikonnak és a Pallas nagy Lexikonának is.
