Vitka.
Vitka.
Vitka, kisközség a vármegye északnyugati sarkában, 246 házzal és 1679 magyar lakossal, a kik közül 1002 ref., 327 r. kath., 115 g. kath., 234 izr. vallásu. Határa 4975 k. hold. Nevét 1334-ben Vydka, 1449-ben Wythka alakban olvassuk. Ősidők óta megtelepült hely, a mit bizonyítanak a Kraszna-ásatásoknál előkerült urnák és cserepek. A XIII. században a Vitkai családé, a mely 1412-ben királyi uj adományt kap rá s a XIX. század elejéig főbirtokosa marad. Rajtuk kívül a XV. században a Kaplyon nembelieknek is volt benne részük. 1498-ban Baktay Mátét is itt találjuk. 1542-ben Szentdemeteri Bessenyő Márton, 1543-ban Vay Péter és Tamás, és Szennyesi Imre, 1550-ben Kákonyi Péter, 1554-ben Perényi Mihály, 1560-ban Ilosvay Mihály, Uray Albert és Tamonyai Nagy Demeter, 1573-ban a Dálnoki Székely, 1604-ben a Kérchy, 1630-ban az Osgyáni Bakos és Lónyay, s 1662-ben a Verebélyi családok kaptak nádori vagy királyi adományt egyes részeire. A XVIII. század elején a gróf Károlyiak szereztek itt nagyobb birtokot s a XIX. század kezdetén földesurai a Vitkay, gróf Károlyi, Vay, Lencsés, Makó és Bégányi családok, de később még az Eördögh család is szerzett benne jelentékeny birtokot. Most nagyobb birtokos itt gróf Károlyi Gyula, báró Perényi Péterné és Ujhelyi Mihályné, a ki leányági örökösödés útján a Vitkay-birtok egy részét s az 1740-ben épített kényelmes Vitkay-kúriát bírja. A községbeli református templomot 1871-ben építették. A róm. kath. egyházat 1748-ban szervezték, mikor báró Barkóczy Ferencz egri püspök Vitkán időzött. Templomot 1748-ban építettek, majd 1815-ben ismét újat. Hozzá tartoznak a Hunyadi, Károlyi, Lencsés, Perényi, Szenczy, Ujhelyi, Uszkai, Faraktár tanyák és a Szamosrév. Hajdan hozzá tartozott a vizsolyi puszta; melyet 1381-ben Poss. Visol néven írnak. A Kápolna puszta, a mely népes község volt s a XV. század elejétől sok adat és oklevél van róla. 1412-ben a Vitkayaké volt, 1414-ben Maday, 1438-ban a Bessenyődi, 1498-ban a Baktay s a Pocsaji családok kapnak benne részt. Már 1542-ben puszta volt. 1544-ben Kápolnateleknek mondják és a Vayaké. 1550-ben Kákonyi Péter, 1554-ben Perényi János, 1560-ban az Ilosvay, Uray, Tamonyai családok kapják meg. Azontúl Vitka sorsában osztozik s még a mult század közepén pusztaként volt ismeretes. A községben van hitelszövetkezet, körjegyzőség, vasúti állomás, posta és távíró.
