Maróthy. (Marótegyházi).
Maróthy. (Marótegyházi).
MARÓTHY
Már 1340-ben szereplő nemes család, melynek egyházasmaróti osztályos iratait Lajos király transumáltatta. A család Nyitra vármegyéből származik, de már 1655 körül Szatmár vármegyébe is átterjedt, a mikor M. Ferencz, Rozsályi Kún Istvánnak, a rozsályi vár urának örökbe fogadott leányát vette nőül. Ezen kívűl a család még Gacsályon, Nagyhodoson, Császlón, Vámosorosziban, Nagypaládon és Zajtán, Nyitramegyében: Maróthon, Kis- és Nagybábon és Felsőzsemberen, – Mármarosban: Sziget, Taraczköz, Dombó, Brusztúra, – Beregben: Bene, – Zemplénben: Zsujta községekben volt birtokos. Tagjai közül a fent nevezett Ferencz ( † 1724) fia Mihály, ki leányágon örökölte a rozsályi várat tartozékaival együtt, Szatmár vármegye szolgabírája volt és két ízben alispánjelölt († 1720). – Sándor, Rákóczy Ferencz kedvelt híve, Máramaros vármegye alispánja, 1749-ben országgyűlési követ. – Antal, 1848–49-ben statariális bíró. Fogságba került és 3 évet töltött Josefstadtban. – János, 1848–49-ben Bem tábornok alatt a Vilmos-huszároknál harczolt és vitézi érdemrendet nyert. A forradalom befejeztekor őrnagy volt és sokáig üldözték. A forradalom után 1861-től 6 éven át orsz. képviselő és 1883-ban a honvédmenház parancsnoka lett. – II. Sándor, jelenleg gacsályi birtokos.
Czímer; kékben, zöld alapból emelkedő és öt zöldleveles rózsa-ággal viruló fatörzs, mely köré fejjel lefelé fordított kígyó tekerődzik. Sisakdísz: nyilt fekete sasszárny között zöldleveles rózsa-ág, 3 vörös rózsával. Takarók: kékarany, vörösezüst.
