1872. után.
1872. után.
1872-ben, a régi és meg nem felelő erdőkezelési és elszámolási szabályzat helyett, újat lépettek életbe, mely szerint a vadászoknak és a kerülőknek is szolgálati biztosítékot kellett letenni.
A nagy-, Sár- és Mocsárerdőn kezelési és védelmi szempontból nyiladékokat vágattak, a zárt erdőben talált, u. n. tolvaj-utakat beszüntették, a jövedelemnek folytonos fokozása mellett kellő gondot és költséget fordítottak a vágások és parlag-területek beerdősítésére, a meglévők ápolására és egyéb szükséges beruházásokra.
A mai szakszempontból bírálva Riedler főerdész gazdálkodását kifogásolni lehetne, hogy a nagy erdőt a szálerdő-üzemről átváltoztatta sarj erdőüzemre; ebbe azonban a város pénzügyi helyzete kényszerítene, továbbá azt, hogy a szálerdőkben a vágások felújítására, a mesterséges telepítés helyett, magfákat hagyatott meg, a mi abban az időben általában szokásos volt, költségkímélés szempontjából; mindazonáltal a mi szép és jó a régibb időkből a városi erdőkben található, az mind Riedler főerdész érdeme.
Kár, hogy ez a kitűnő szakember férfikorának delén, nagyfokú idegbántalom miatt öngyilkos lett és hogy szolgálatainak utolsó éveiben az erdőket elhanyagolta. Riedler Antal halála után a főerdészi állást nem töltötték be, hanem a Riedler mellett 14 évet töltött Somlyay Kálmánra bízták az erdők kezelését, erdészi ranggal és fizetéssel.
