Biró László.
Biró László.
Biró László, szatmári püspök. Született 1806. január 6-án. 1829 november 1-én Vállajon segédlelkész lett, utóbb pedig Nagybányán. 1830-ban letette a hittudományi doktorátust s a következő évben a szatmári papnevelő-intézetben tanulmányi felügyelő, bölcseleti és utóbb jogtanár lett. 1837-ben szentszéki ügyvéd, később ülnök és házasságvédő. Kanonokká kinevezték 1845 deczember 2-án. 1847-ben a pozsonyi országgyűlésen káptalani követként vett részt. 1855. vértes-kereszturi apát; 1860. a vaskorona-rend lovagja; 1862. a kir. itélő-táblánál főpap és praelátus; 1865-ben a m. kir. helytartótanács tanácsosa és 1866-ban a m. kir. udvari kanczelláriánál mint referendárius és udvari tanácsos szerepelt. Megalapította az elaggott papok s az egyházmegyei katholikus néptanítók, tanítónők és óvók nyugdíj-intézetét; a képzőintézet tanárainak fizetését rendezte; a szatmári székesegyházat és több más templomot belső díszítésekkel látott el. A 1868. és 1870. években a kath. egyház önkormányzata ügyében tartott, de be nem fejezett értekezleteken Deák Ferenczczel és báró Eötvös Józseffel együtt munkálkodott. 1871-ben még részt vett az országgyűlésen. Meghalt 1872 január 21-én. Végrendelete így hangzik: „Semmi nélkül jöttem e világra, úgy megyek ki a világból”. Ezek az egyszerű szavak jellemzőek a püspök jótékonyságára és áldozatkészségére nézve.
