Degré Alajos.
Degré Alajos.
Degré Alajos a mult század második felének egyik legolvasottabb és legkedveltebb írója, a franczia szalonregény meghonosítója irodalmunkban; kitünő humorista, a márcziusi híres „tizek” egyike, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. 1820 jan. 20-án Lippán. Atyja Degré Péter temesmegyei főorvos, a nagy franczia emigráczió idején került hazánkba és itt Rácz Annát, egy temesi jó magyar családból származó leányt vévén nőül, e vármegyében telepedett le. A költő atyja nagyon tekintélyes és kedvelt ember volt. Halála után a család nagyon szűkös anyagi viszonyok közé jutván, a Degré-gyermekek nevelését a nemes vármegye vállalta el. Középiskolai tanulmányaiknak (Aradon és Szegeden) elvégzése után Nagyváradon jogot hallgatott. 1842-ben Pestre ment jurátusnak, hol a szabadelvű eszmékért lelkesülő ifjuság politikus mozgalmaiban buzgón résztvett, csakhamar azok egyik vezetője lett és a Kossuth Lajosnak adandó fáklyás zenénél őt bízták meg az üdvözlő beszéd tartásával. 1843-ban ügyvédi vizsgát téve, Pozsonyba ment, hol az 1843-iki országgyűlésen királyi táblai jegyző volt. Ebben az időben írta meg legelső színművét „A zsarnok és fia” czímmel, melyet akkor a pozsonyi színtársulat elő is adott és vele nagy tetszést aratott. Irodalmi sikerei, kiváló szónoki tehetsége, előkelő, kedves modora, derék, egyenes jelleme, csakhamar összeköttetésbe hozták politikai és irodalmi köreink előkelő tagjaival. 1848-ban hosszabb időt töltött a Pejacsevich grófoknál Szlavoniában, honnan éppen márczius 15-én tért vissza Pestre, lelkének egész melegével csatlakozott a fiatal írók gárdájához és a márcziusi napok mozgalmainak, Petőfi és Jókai mellett, egyik leglelkesebb vezetője volt. Az első felelős kormány kinevezésével belügyi titkár lett; de midőn a politikai viszonyok mozgalmai nagyobb hullámokat vertek, otthagyta az íróasztalt, beállt nemzetőrnek, majd a Földváry-zászlóaljjal a föllázadt szerbek ellen ment és résztvett Szenttamás ostromában. A schwechati vereség után visszajött a fővárosba és titkári állásáról lemondván, beállott a gróf Károlyi Istvántól alakított huszárezredbe. Kapitányként vitézül harczolt az oroszok ellen a turai csatamezőn, hol a fél óráig tartó lovassági rohamban nehéz sebet kapott. A világosi fegyverletétel után török földre törekedett 206jutni, de ez nem sikerülvén, a Végvidéken bujdosott, majd Aradra vonult, a hol internálták és itt élte át az abszolutizmus idejét. Három év mulva a fővárosba költözött, hogy újra írói munkásságának éljen. Életkedve lassanként újra visszatért. Nagyobb külföldi utazást tett Németországban, Belgiumban, Franczia- és Angolországban. 1857-ben megnősülvén, teljesen családjának és az irodalomnak szentelte életét. A közélet jobbrafordultával ő is belevegyült a politikai mozgalmakba. 1870-ben Pest vármegye váczi kerülete képviselőjéül választotta, függetlenségi programmal. Élénk részt vett a honvédegyesület szervezésében és annak ünnepein és a honvédsíroknál gyakran tartott beszédeket. 1867-ben a Kisfaludy-társaság, később a Petőfi-társaság is tagjáúl választotta. Élénk, tevékeny irodalmi munkásságban töltött életét 1896 nov. 2-án fejezte be.
Degré az abszolutkorszak egyik legkedveltebb írója volt. Drámairással kezdte írói működését, de különösen a „Két év egy ügyvéd életéből” czímű regényének nagy sikere az elbeszélő költészet terére vonta. A könnyed franczia szalonregényeknek irodalmunkban ő a meghonosítója. Művei a jellemzésben és a művészi szerkezet tekintetében nem kiválóak ugyan, de a korabeli életnek egészséges humorral, könnyed stílben néha igazi franczia szellemben megírt egy-egy jelenete nagy népszerűséget szereztek műveinek. Későbbi regényeiben (Kék vér, Nap hőse) már „a társadalmi és erkölcsi haladás eszméinek tolmácsa”. Kiválóan értékes műve a „Visszaemlékezéseim” czímű memoárja, mely a korabeli politikai, társadalmi és irodalmi viszonyokra sok értékes feljegyzést tartalmaz.
Munkái: Iparlovag. Víg j. 3 felv. Pozsony, 1841. – Eljegyzés álarcz alatt. Társalgási vígj. 3 felv. Pest, 1845. – Félreismert lángész. Vígj. 3 felv. U. o. 1846. – Kedélyrajzok. U. o. 1847. (Novellák.) – Két év egy ügyvéd életéből. Regény. U. o. 1853. 2 kötet. – Degré Alajos novellái. U. o. 1854. 3 kötet. – Kalandornő. Regény. U. o. 1854. 2 kötet. – Salvator Róza. Történeti regény. U. o. 1855. 3 kötet. – A sors keze. Regény. U. o. 1856. 2 kötet. – Novellák. U. o. 1857. – Az ördög emlékiratai. U. o. 1860. 2 kötet. – A száműzött leánya. Regény: U. o. 1865. – A kék vér. Regény. U. o. 1870. – A nap hőse. U. o. 1570. 2 kötet. – Itthon. Regény. Budapest, 1877. 2 kötet. – Az elzárt gyámleány. Víg elbeszélés. U. o. 1878. – Bőkezű uzsorás. U. o. 1882. 2 kötet. – Visszaemlékezéseim. U. o. 1883–84. 2 kötet. – Törik-szakad. U. o. 1885. – Ifj. Ráday Gedeon, id. Lendvai Márton és Jámbor Pál élet- és jellemrajza. U. o. 1885. – Így van jól! Víg regény. U. o. 1887. – A Nemzeti Színházban a következő darabjait adták elő: Férj és jegyes. Vig. 3 felv. – Segítsünk egymásnak! Vígj. 1 felv. – Bál előtt, alatt, után. Vígj. 1 felv. – Az atya szöktet. Vígj. 1 felv. – Salvator Rosa. Melodráma. – Rendkívüli előadás. Vígj. 1 felv. – Két hatalom. Vígj. 1 felv. – Kalandornő. Dráma 5 felv. – Divatos beteg. Vigj. 3 felv. – Szerkesztette a „Délibáb” képes naptárt 1857-re Pesten Friebeisz Istvánnal együtt és az „Ország-Világ”-ot 1883 decz. 8-tól 1885 szept. 26-ig.
Degré Alajos.
Degré Alajos szülőháza Lippán. – Régi kamerális telepes-ház a Fő-utcza 421. sz. alatt.
