Deliblát.
Deliblát.
Deliblát. A delibláti homokpusztaság déli szélén fekvő nagyközség. Házainak száma 1083, lakosaié 4711, a kik leginkább román- és szerbajkúak és gör.-kel. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása pedig Homokos-Deliblát. A török hódoltságból lakott helyként került elő. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen, Delliblado alakban, a pancsovai kerületben van feltüntetve. Az 1761. évi térképen is óhitűektől lakott helységként van megjelölve, ugyancsak a pancsovai kerületben. 1770-ben, Mária Terézia királynő rendeletére, a szerb határőrezrednek letelepedési helyéül engedték át. 1873-ig a német-szerb bánsági Határőrvidékhez tartozott, de az 1873:XXVII. törvényczikk Temes vármegyéhez csatolta. A községbeli két templom közül az egyik a görög-keleti szerb, a másik a román. A községben székel a királyi kincstár delibláti birtokkezelősége. Van itt tűzoltó-egyesület és egy gőzmalom, a mely Stefanovics Axenté. Az egyik dülőt török-dülőnek nevezik; az ott látható mélyedést elhagyott, régi török kút maradványainak tartják. A delibláti kincstári híres homokpusztáról a vármegye természeti viszonyait és a mezőgazdaságát tárgyaló fejezetekben írunk bővebben.
Deliblát. – Marhaitatás a kincstári homokon, a mélyfúratú flamandi kútnál.
Deliblát. – Flamandi kút a kincstári homokban.
Deliblát. – Kútőr-lakás a kincstári homokban.
