Balkáni vegyes népfajok
Balkáni vegyes népfajok
A török uralom kezdetével új kép bontakozik ki. A Délvidék eddigi lakossága a folytonos öldöklés és fosztogatás alatt kipusztulva, mindenféle szedettvedett népség foglalja el, kisebb-nagyobb számban a régiek helyét. A Balkán felől jönnek ismét szerbek, bulgárok, albánok s mint kereskedő elem, görögök. Ez utóbbiak között számos a czinczár vagyis makedónfai oláh, a kik görög nyelvű egyházban és görög kultúrában élve, századokon át a görög nemzet tagjaiként szerepelnek. Nyomuk már jóformán teljesen elveszett: a gazdag s előkelő állásokra szert tett családok többnyire magyarokká lettek, míg a nagyobb rész a keleti egyház tagjaként szerbbé és csak egy jelentéktelen töredék vált románná. Lassanként szállingóznak be más vidékekről oláhok is, kivált Olteniából (Havaselföld egy része). Ezek az úgynevezett bufanok, a kik az itt talált románságot: egészen paraszt és földmívelő elemet, fratuczoknak nevezték el. Kiejtésük még ma is különbözik a bánsági románokétól. Velük együtt bevándorolt számos czigány, közöttük természetesen a Balkán felől, jött czigányok is, vagy Magyarország és Erdély különböző vidékeiről összeverődöttek. De hangsúlyoznunk kell, hogy a tősgyökeres olténiai nyelvet különösen a czigány rajok tartják fönn.
A török uralom ide édesgetett balkáni zsidóságot is, az úgynevezett spanyol zsidókat. E vállalkozó szellemű és szorgalmas néptöredék fölkeresi hazánkat, mindenütt ott telepedve meg, a hol a félhold biztosította vallásának szabadságát. Ma már csak kevés spanyol zsidó család található, többnyire Temesvárott.
