Dákok.
Dákok.
Kr. e. az I. század közepe táján, Julius Caesar és Augustus korában, a dákok emelkedtek ki abból a zavaros tömegből, mely akkor a géták és agathirszek régi 230hazájában tartózkodott. A dákok főnökei és királyai voltak: Dromichetes, Burivista, Cotyso, Durus, Dikomes, Roles, Dapyx, Zirages és végre Decebál. Burivista, vagy görögösen Boerebistas, fölébreszti az összes aldunai népekben az egységes néphatalom eszméjét, megtisztítja erkölcsi és politikai életüket és gyökeres reformokat léptet életbe a papi osztály, nevezetesen Decaneus főpap segítségével. Egységes dák államot szervez a Tiszától a Pruthig és a Dniester felső folyásától a Dunáig. Ezt az államot a dák népről Dácziának nevezi el. A kisebb és gyengébb törzsek, ú. m. a visszamaradt géták és agathirszek, megmaradnak ugyan a saját fejedelmeik alatt, de függési viszonyban a dák király államintéző főhatalmától. Régi forrásokban 16 oly városról történik említés, melyeket, neveik után ítélve, dák korszakból valóknak lehet tekintenünk. Ezek közül Temes vármegye mai területén fekszik Argidava (Varadia), Bacancis, Kanonia (talán Versecz), Margum (az Osztrova-szigeten), Potula (talán Denta), Tema (a Temes mentén) és Zurobara (talán Temesvár vidékén). Azonkívül dák korszaki emlékszerű maradványokat találtak még Temes vármegyében: Kevevárán, Csanádon és Újaradon,* noha ezek a helynevek természetesen még ismeretlenek a régi Dácziában.
Milleker: id. m.
Dáczia határainak kijelölése eddigelé még nem mondható teljesen biztosnak. Kétségtelen azonban, hogy a Tisza és Maros balparti vidéke és azon belül kelet és dél felé az alsó Dunáig elterülő tartomány a mai Erdélylyel együtt állandóan a dákokat uralta.* Mikor Decebál vette át Dákország kormányzását, vége szakadt a történelemelőtti kornak Magyarország és Erdély területén és három évtizeddel Kr. e. Octavianus vagy Augustus trónraléptével, kezdetét veszi a valóságos történeti kor.
Dáczia nyugati határairól 1. Müller: Délmagyarország a rómaiak alatt. 18–28. 1
