Frankok.
Frankok.
A VIII. század másik felében belső meghasonlás kezdte emészteni Avarország erejét. 782-ben békéért esedeznek a frankok királyánál, Nagy Károlynál, ki a longobardok és a bajorok legyőzése után Avária határáig nyomult elő. Azonban az avarok a bajorokkal szövetkeznek a frankok ellen, mire Nagy Károly 791-ben elfoglalta az avar birodalmat, egészen a Rába torkolatáig. 795-ben fiát Pipint küldte a hadjárat folytatására, ki alsó Pannoniát vette el, majd a Dunán is átkelve, az avarokat a Tisza balpartjára szorította s ottani fővárosukat hatalmába ejtette. „Hány ütközetet vívtak – írja Eginhard – mennyi vért ontottak, mutatja a minden lakostul üres Pannonia és annak a helynek, hol a khágán széke volt, olyan pusztulása, hogy még nyoma sincs emberi hajléknak.” Ebben a háborúban elveszett az avaroknak összes nemessége; a kincsek is jórészt a győzők kezére kerültek.
A hat évig tartott frank-avar háborúnak 803-ban lett vége. Az avarok meghódoltak Pipinnek és fejedelmeik megkeresztelkedtek, habár ezért sokan életüket veszítették. Jobb dolguk lehetett a szlávoknak és bolgároknak, kik a frankokkal szövetkeztek és a frank uralom alatt szerfölött kiterjeszkedtek, Hunfalvy szerint, lassan és észrevétlenül.*
Ethnographia. –
Legyőzetésük után az avarok frank tartományfőnökök igazgatása alá kerültek. Megaláztatásukat sokan (talán csak a fegyverfogható nemzedék) nem tudván elviselni, félrevonultak a néptelenné lett Fertő mellékeire és a moesiai Bulgáriába, hol résztvettek Krumus bolgár királynak Bizáncz ellen 814-ben viselt háborújában.
A frankok uralkodása, mely mintegy félszázadot tölt be, a temesi részeken nem hagyott maga után maradandó emlékeket. A Délvidék a frankok uralkodása idejében oly ismeretlen – mondja Hunfalvy, – mint akár Herodotos korában.*
U. o.
