Gótok. Tajfalok.
Gótok.
Tajfalok.
Tajfalok.
A pontusi gótokkal szövetkezett és a Dnyeszter és alsó Duna között már félezred óta tanyázó sarmata népektől, a germán peukok, az astingok és tajfalok törzseinek betörésétől való félelmében, Trajánnak még híres dunai kőhídját is szétromboltatta. A gótok vezérlete alatt egyesült barbároknak becsapásai Dácziába, különösen III. Gordianus (238–244), Philippus Arabs (243–240) és Decius (240–251) alatt, napirenden voltak. Midőn Kniva gót vezér Deciust 151-ben Moesiában megverte, a római Dáczia elveszett. 259-től kezdve a római életnek utolsó emlékei is megszakadnak Dácziában, mely teljesen a gótok birtokába került. Temes vármegye mai területén a gótoknak egyik rokonága, a tajfalok telepedtek le. Aurelián császár (270–275), hogy birodalmát a barbárok betöréseitől megvédelmezze, a római határt a Duna jobbpartjára helyezte át, Dácziát pedig 271-ben egészen átengedte a gótoknak. Visszavonta az ott még fennállott előőrsöket, az elűzött vagy kivándorlásra hajlandó lakosoknak pedig új lakóhelyeket jelölt ki Moesiában, mely most Aureliani-Dáczia nevet nyert. A Trajáni-Dáczia és vele ez az egész vidék országútja lett a népvándorlás zúgó áradatának.
