II. Endre.
II. Endre.
II. Endre a trónra jutván, királyi méltóságát eszköznek tekintette tékozló hajlamai kiegészítésére. Nevezetes 1217-ben szentföldi hadjárata és 1222-ben az Arany-Bulla adományozása. II. Endre hosszú királyságának idejéből Temes vármegye történetében kiemelkedő mozzanat, hogy a temesi ispán (comes) állásainak politikai fontossága külön törvényben is kifejezést nyert, a mennyiben a király azt az erdélyi vajdasággal egyenlővé teszi és arra csak érdemes és kipróbált, erkölcsökben tündöklő hazafiakat nevezhet ki.
1226-ban Béla, II. Endrének legidősb fia, vette át mint ifjabb király Erdélyben és a délmagyarországi megyéknek a Tisza balpartjáig terjedő területén az uralkodói kormányzatot. Első cselekedete volt visszavenni az atyja által elidegenített és törvényellenesen eladományozott koronajavakat és várbirtokokat. Temes vármegyében a várjavak egy része Ugrin esztergomi érsek testvérének, Csáki Miklós comesnek a kezén volt. Ilyen elbitorolt várjószágok voltak a mostani Temes vármegye területén: Sceleus, Hunyfalu, Sósd, Scekozo (?) és Vinga. Azonban az elbitorolt 265várjavak visszatérítése már keveset segített az üres királyi kincstáron. Endre 1230-ban az államkincstár kezelését zsidóknak és izmaelitáknak adta haszonbérbe s ezzel hallatlan nyomort zúdított az országra. A következő évben megígérte ugyan, hogy eltávolítja a nép zsarolóit, de ígéretét nem váltotta be. Ezért azután Róbert, esztergomi érsek, a pápától nyert felhatalmazása alapján 1232 deczemberében Magyarországot interdictum alá vetette. Eltiltotta az igazhívőket a zsidókkal és mohamedán izmaelitákkal való kereskedéstől s Dénes nádort és Sámuel királyi kincstartót egyházi átokkal sújtotta. A templomokat bezárták, a harangok elnémultak, istenitisztelet nem tartatott, a halottakat nem szentelték be, minden egyházi szertartás szünetelt. Így volt ez a csanádi püspökségben is egy teljes éven keresztül, a mikor a tilalmat Béla ifjabb király kérelmére visszavonták. Kevéssel rá, 1235 szept. 21-én II. Endre elhalálozott és az egresi cziszterczita monostorban temették el, a két évvel előbb elhalt második nejének, Jolántának, Courtenayi Péter konstantinápolyi császár leányának hamvai mellé.
