I. Ferdinánd.
I. Ferdinánd.
Az ozmánok jelentékeny hódításaiktól nekibátorodva, mindinkább tovább hatoltak fel az ország belsejébe. A magyar birodalom e szerencsétlen helyzetében Ferdinánd, ki most már egyedül uralkodott, az egész évet Németországban tölté s alig tett valamit Magyarország védelmére. A temesi terület elveszítése után csak 1553-ban sikerült követeinek öt évre békét kötniök. Erdélyben, mely e szomorú időszak alatt egyedüli támasza volt a temesi résznek, Castaldo zsarolásai és a fizetetlen német zsoldosok kicsapongásain dühödött fel a nemesség és Szulejmán pártfogását kérte Ferdinánd ellen. A szultán 1553-ban Petrovics Pétert, ki a Kassáról Oppelnbe költözött Izabellánál tartózkodott, visszahívta az országba s Lugos és Karánsebes s a hozzájuk tartozó kerületek bánjává nevezte ki. Izabella most Petrovics révén állandó összeköttetésbe lépett az erdélyi rendekkel, kik őt az 1556-ban tartott marosvásárhelyi gyűlésükből visszahívták, miután magukat a Ferdinándnak adott hűségeskü alól a király tehetetlensége miatt fölmentették. Izabella okt. 23-án jelent meg 336Kolozsvárott. A rendek ünnepélyesen fogadták és a tordai gyűlésen 17 éves fiának, János Zsigmondnak nagykorúságáig Erdély kormányzójává választották. Fejedelemnői méltóságát azonban csak nagyon rövid ideig viselhette. 1559-ben szept. 20-án 38 éves korában hirtelen halállal kimult. Ferdinánd hosszabb alkudozások után 1562-ben aug. 15-én 8 évre békét kötött, kötelezvén magát János Zsigmondot Erdély fejedelméül elismerni s őt Erdélynek és az Erdélyhez csatolt csanád- és temesmegyei keleti vidéknek háborítatlan birtokában hagyni.
