Gróf Mercy iparpártolása
Gróf Mercy iparpártolása
Nem akarván fölösleges ismétlésekbe esni, mellőzöm a város iparának régi történetét, mert ezt a város történetének tudós írója Szentkláray Jenő dr. ugyancsak e kötet keretében, az egyes korszakok szerint, a kellő részletességgel és 266alapossággal megírta. Közismert különben, hogy a temesvári gyári ipar megteremtése és felvirágoztatása egyedül gróf Mercy érdeme, a mit legjobban igazol az a sajnálatos körülmény, hogy a kormányzónak az 1733. évben az olasz csatatérre való távozásával az itteni nagyipari vállalkozás fokozatosan hanyatlott. közvetetlen utóda, báró Engelshofen még éberen őrködik a Mercy alatt keletkezett állami gyárak jó hírén és kamatmentes kölcsönök engedélyezésével segíti a bérlőket (Baróti-féle Adattár, 330. és 596. oldal), a többi kormányzó azonban nemcsak hogy nem fejlesztette tovább a jól megalapozott munkát, hanem még az átvett örökséget sem tudta megőrizni.
Alig húsz évvel Mercy kormányzósága után gróf Haugwitz és Prokop a nagyobb magyar városok 1755. évi állapotáról szóló jelentésében már azt közli Temesvárról, hogy marhavására jelentékeny, a városban sok német lakik, de gyáros alig van közöttük. (Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága, első kötet 219. oldal.) Ha a tanulmányi útra kiküldöttek szavahihetőségét a többi magyar városról tett megjegyzéseik miatt kétségbe is vonjuk, mindamellett el kell ismernünk azt, hogy a viszonyoknak legalább is megközelítő hűséggel adtak képet, mert II. József útitársának, Albert Szász-Hesszeni herczegnek az 1768. esztendőből származó naplója megerősíti a mondottakat. A napló szerint – melynek ide vonatkozó részét Szeritkláray idézett munkájából merítjük – „a gyáraknak a kereskedelmet virágzóbbá kellett volna tenni és erre nézve ama szép kezdet alapján, melylyel gróf Mercy, eme tartomány első kormányzója, azt megindította, minden remény meg is volt, nem tudom azonban, hogy mi okozhatta az idők folyamán ezeknek a gyáraknak a megszünését, melyeknek csupán a neve és a helye maradt meg.”
