Szőlőmívelés.
Szőlőmívelés.
Torontál vármegye az alföldi borvidékhez tartozik, Alibunár és közvetetten környékének kivételével, mely a versecz-fehértemplomi borvidékbe esik.
A vármegye szőlőterülete ma már nagyobb, mint a fillokszéra-vész ideje előtt, a mennyiben akkor az egész vármegyében 21.782 kat. hold szőlő volt, a jelenben pedig 22.017 kat. hold. És az újabb szőlőtelepítések még mindig folyamatban vannak. A vármegye manapság a nagyobb szőlőterülettel rendelkező vármegyék között a hetedik helyet foglalja el. Oly községünk, melyben szőlő ne volna, nincsen. A legjelentékenyebb szőlőterületek a perjámosi, nagyszentmiklósi és nagykikindai járásokban vannak. A legnagyobb szőlőtelepek vannak Lederer Arthurnál (Csóka), Rohonczy Gidánál (100 h. csemege, Törökbecse) és Solymos Elemérnél (Törökbecse).
A szőlőtelepek legnagyobb része, 1.465 kat. hold, hazai, s európai szőlőkből áll; ezt követi az oltvány-szőlők területe: 4485 kat. hold; a többi rész megoszlik a homoki és be nem oltott amerikai szőlők között. A hazai szőlők különösen azóta örvendenek nagyobb elterjedésnek, mióta Nagykikindán bizományi szénkéneg-raktárt állítottak fel.
A telepítésnél a szőlőfajták tekintetében, sajnos, még mindig nincs megállapodás. A csemegeszőlőknél legelterjedtebb fajták a fehér és piros Chasselas, a borszőlőknél pedig a bánáti rizling, Kreácza, Kövidinka, Olasz rizling és Szlankamenka.
A szőlő és a bor értékesítése, az ország más vidékeihez hasonlítva, kedvező. Csemegeszőlőnk megjárja Bécs és Berlin piaczait is; a borok pedig több tekintélyes bel- és külföldi nagykereskedő pinczéjében találnak elhelyezést. Nagy hátránya az értékesítésnek, hogy a szőlősgazdáknak megfelelő pinczéjük nincs, s így kénytelenek terményeiken leginkább nyers állapotban olcsón túladni.
A munkásviszonyok miatt a szőlősgazdák újabban nemcsak a kapálást, de még a szénkénegezést és permetezést is fogatos erővel végeztetik.
