Nyerő.
Nyerő.
Nyerő. Azelőtt Dugoszelló. A nagykikinda-aradi helyi érdekű vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 305, lakosaié 1460, a kik vegyesen magyarok, német- és románajkúak és felekezetre nézve római katholikusok és görög-keletiek. Postája és vasúti állomása helyben van, távírója Máriafölde. A helység a XVI. században keletkezett, a mikor magyarok lakták s ekkor Hosszufalu nevet viselt, A hódoltság alatt szerbek költöztek ide, a kik Dugoszelló és Dugoszelistye-nek nevezték el. 1582-ben hat szerb juhász lakta. 1647-ben is még lakott hely volt, s ekkor Nádudvari István borosjenei vitéz bírta. A XVIII. század elején már csak puszta volt és ilyenként vette fel a csanádi püspök is 1701 július 20-án, birtoklajstromába. A temesvári igazgatóság 1748-ban bérbe adta Malenicza Josephovics temesvári szerb bírónak hat évre. 1764 táján Arad vármegyéből, a Lippa melletti Neroról románok költöztek ide, a kik a községet is Neronak vagy Nyerocsnak nevezték el s ennek magyarosított alakja a mai Nyerő. 1785-ben a környékbeli falvakból németek is költöztek ide. II. József uralkodása alatt, a kincstári jószágok elárverezésekor, Alvinczy József tábornok vásárolta meg. A XIX. század első felében a gróf Gyulai család volt a földesura. Jelenleg nagyobb birtokos nincs a helységben. A görög-keletiek egyháza egyidős a románok letelepedésével és templomuk 1810-ben épült. A római katholikus templom 1871-ben épült. A község lakosai kaszinó-egyletet tartanak fenn.
