Ókeresztúr.
Ókeresztúr.
Ókeresztúr. Azelőtt Szerb-Keresztúr. A tiszamenti nagyközség házainak száma 577, lakosaié 3305, a kik magyarok és szerbajkúak, római katholikus és görög-keleti vallásúak. Portája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első birtokosa a XIV. század második felében Bernátfia Lőrincz, ki a falut, melynek ekkor Papkeresztúr volt a neve, utód hiányában végrendeletileg az Üdvözítőről nevezett csanádi társas káptalannak hagyta. 1456 deczember 5-én V. László király a káptalan jobbágyait felmentette a szegedi várnagyoknak addig fizetett adók alól. E kiváltságot 1458 márczius 12-én Mátyás király is megerősítette. 1557–58-ban a temesvári defterdár 10 házat írt itt össze, melynek lakosai magyarok voltak. A község azonban csakhamar elnéptelenedett és 1647-ben már a puszta telkek között szerepel. 1648-ban Dőry István és Török András nyertek rá nádori adományt. 1701-ben Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét e pusztára, melyet az újszerzeményi bizottság 1702-ben meg is itélt neki, de ezzel a püspök nem nyert semmit, mert a puszta a Magyarország területéből elszakított temesvári bánságba esett. Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni. Egy 1717. évi jegyzék Kistúr néven említi. 1735 óta ismét puszta volt. 1752-ben a tisza–marosi határőrök nyerték és ekkor újra benépesült. 1774-ben a nagykikindai szabad kerülethez csatolták. 1876-ban, a nagykikindai kiváltságos kerület feloszlatása után, Torontál vármegyébe kebelezték. Jelenleg a görög-keleti szerb hitközségnek és Jajagin Zsivánnak van itt nagyobb birtoka. A görög-keleti templom a XVIII. században épült, de elpusztult és helyére 1818-ban új templomot építettek. Van a községben két olvasókör, takarékpénztár és a Velicsker és Mallaski czégnek tégla- és cserépgyára. E helységgel a középkorban Örvösfalu volt határos. 1419-ben Örvösi Pál fia István, Mihály fia Gergely, Miklós fia Tamás, Mátyás fia Simon és István fia Tamás voltak itt birtokosok, 1450-ben pedig az Örvösi családból János, Benedek és Simon fia Pál, továbbá Keserü János és Pánczél Pál. Örvösi Pál 1469-ben szerepel utóljára, midőn a budai káptalant Temerkény birtokába beiktatják.
