Tiszatarros.
Tiszatarros.
Tiszatarros. Azelőtt Tarras. A Tisza mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 312, lakosaié 2107, a kik leginkább szerbajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája Kumán, távírója és vasúti állomása Melencze. Egyike a vármegye legrégibb helységeinek. Tarros (Torhús) földjéről már Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik 1200 táján írt művében. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben nevét Tarhus alakban az egyházas helyek között találjuk. 1422–1439-ben is említik az oklevelek. Innen származott a Tarrosi család, melynek egyik tagja 1422-ben királyi emberként szerepel, továbbá a Tarhosi Kenéz család is, melynek tagjai sorából Miklós 1439-ben szintén királyi ember. A hódoltság alatt elpusztult. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen a becskereki kerületben az elpusztúlt helységek között szerepel. 1750-ben a délmagyarországi kincstári puszták bérlőtársasága bírta bérben, de 1752-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül. 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták. 1775–78-ban 20 család elköltözött innen a dunai Határőrvidékre. 1817. évi augusztus 1-én a kerülethez tartozó többi községekkel együtt kiváltságlevelet nyert. 1876-ban Torontál vármegyébe kebelezték. A községbeli görög-keleti templom 1851-ben épült.
