Házasságkötés.
Házasságkötés.
Megváltoztak családi szokásaik s házasságkötéseknél a családi és vagyoni érdek, meg a szülők akarata a döntő. Ritkán esnek meg szerelmi házasságok. Az ifjúság a fonókban (szedenka), kukoriczatöréskor, a templomtéren és litánia után a réteken játék alkalmával ismerkedik. A népies etikett azt kívánja, hogy kivált a legények ügyet se vessenek a lányokra, persze, a nyilvánosság előtt s igen kedves a félénken, látszólag közömbösen lépdelő bolgár lány, a ki délszlávos tisztelettudással néz a férfinemre, ha kell, de a világért sem pillant feléje, ha nézik. A legény sem néz szíve választottjára, csak sűrű ostorpattogtatással, fütyürészéssel, a háznak pünkösdkor való titkos felbokrétázásával adja tudtul 168közeledését. Ha a fiú szülőinek nincs kifogásuk a lány ellen, elküldheti a leány kérőnásznagyát a legény házába, selyemköténybe burkolt czitrommal vagy almával, mihez szülei virágos kulacsot, kalácsot, pénzt mellékelnek. Ez a formális legénykérő meg volt még a 90-es években is Óbesenyőn. Ha a legény szülei hozzá nem nyúltak az ajándékhoz, ez a visszautasítás jele volt; ha igen, a titokban önmaguknak eljegyzett (izgudit) szerelmesek megtarthatták az első eljegyzést vagy kendőváltást (fanatraka, fastenji ruka), mely az izgudót követte. Nyomban utána megülik az igazi eljegyzést (gudés), mely az esküvő napját tűzi ki, a hozományt határozza meg mindkét részről. Bolgároknál mindig férjhez megy és vivődik a leány s a legény be nem házasodik idegen családba, hanem feleséget hoz. Katonáskodása alatt ez sokszor perpatvarra ad alkalmat apa és fiú között.
Az esküvőre (svabda) ma külön indul a leány, külön a legény házából a nászmenet kocsin vagy gyalogszerrel, de legalább a leányt kocsin viszik a templomba. A legény régen mindig gyalog ment a templomig, ott megesküdött arájával, a templomig kisérte, aztán újra külön ment haza násznagyával és rokonságával együtt. A lakodalmi szertartások között legszebb a leány búcsúja szülőitől, mikor a legény házába viszik; a mátkapár rokonsága és vőfélyei most már együttesen ujból megtartják a családi ünnepet. A gyermeki és szülői szeretetnek legédesebb, legbúsongóbb hangján búcsúzik a lány szülőitől, öreg apjától, testvéreitől és leánypajtásaitól és viszont. Ez határozott délszláv vonás, mit a bolgárság a balkáni szlávoktól kapott örökségbe.
