Perjámos.
Perjámos.
III. 7. Perjámos. 1878-ban az Aranka mellett kubikos munkások csontvázsírra akadtak, a melynek mellékletei voltak egy bronztőr és egy agancstöredék; amaz hasonlít Hampel: A bronzkor, I. k., XIX. t., 1. ábrájához. 1888-ban innen bütykös bronzkori urna került a N. Múzeumba. (Milleker: D. r. I. 89.) A nyolczvanas években Perjámosról két faragott és vésett hengeralakú agancstárgyat szerzett a délm. múzeum; rendeltetésük ismeretlen. Úgylátszik itt is a szomszéd munári és nagyfalui telepekkel egykorú őstelep volt. (U. o. III–1., 117.) 1885-ben téglavető munkások 160 cmnyi mélységben csontvázat leltek és mellette két ezüst fibulát, két almandinnal berakott arany fülbevalót és nyakék maradványait, nevezetesen hat hosszúkás aranygyöngyöt s néhány üveg-borostyán klárist. A kincset durva agyagedénynyel találták. (Pulszky Ferencz: Arch. Ért. u. f. VI. 26–31. – Hampel: A rég. kk. I. 12–13.) Igen nevezetes eredménynyel járt az az ásatás, a melyet 1909-ben Roska Márton dr. végzett Perjámos határában, az ottani Sánczhalmon. A napfényre hozott leletek egy őstelepre vetnek világot, mely a hazai bronzkor elején, a Kr. előtti II. évezred kezdetén virágzott, itt az Aranka mellett. A fényes sikert mindenekelőtt a valóban mintaszerű ásatás, ennek – minden legcsekélyebb jelenségre figyelmes – exakt felvétele biztosította, melylyel a nagyérdemű kutató követendő példát mutat azoknak, a kik hasonló helyeken hasonló munkát óhajtanak végezni. A leleteket, szintek szerint, hat főcsoportra osztotta, az elsőbe legalul a szűzföldön, a hatodikba legfelül a zavart, humusrétegben találtakat. Így, rétegről-rétegre haladva, jellemzi a keramikai tipusokat és a bronzokat, míg az alsóbb öt csoportban lelt más agyag-, továbbá hő- és csontholmit, mint valamennyi nívóra jellemzőt, együttesen ismerteti.
Rendkívül fontosak és becsesek a putrihelyekre vonatkozó megfigyelései és felvételei. Az Alföld őslakásairól általában kevés ismeretünk volt eddig: a perjámosi Sánczhalom ásatása révén, most nyertünk először erre vonatkozólag pontos és kimerítő adatokat. (Roska Márton dr. Ásatás a perjámosi Sánczhalmon. Földr. Közl. XXXIX. 1. füzet, 16–43.) A határban, a Galaczka-csatorna medrének ásása alkalmával, közel a gróf Zichy-féle erdőhöz, találtak egy fületlen, nagy urnát (1906.), a melynek formás alakja a villanovai tipusra emlékeztet (Hoernes: Die Urgeschichte des Menschen, 551. lapon), magassága 38 cm., bütykökkel és fűzérszerűen hajló hornyolatokkal ékes, színe sötétbarna, gyengén fényes. Gyűjteményemben Margita Viktor úr, aranka-társulati ménök ajándékából (Saj. Arch. N. I. 299.)
