Növényzet.
Növényzet.
Torontál flórája a rónaságot jellemző növényfajokat tartalmazza. Nagyon változatos. Fái az Alföldéi, cserjéi közűl a fekete juhar, a hólyag mogyoró, a galagonya stb. előfordul a szomszédos vármegyékben is; cserjéi, a zanóták, rekettyék, szedrek, kökény stb. szintén az Alföld lakói. Temes vármegyével közös a homokpuszták flórája. A fenyő vadon nem tenyészik, de a homok kötésére a Deliblaton meghonosították. Gyakoriak a nyárfa fajai, a bodzafa, az ákácz, az ezüstös és nagylevelű hárs, a kőrisfa, somfa, nyírfa, égerfa, magyar tölgy. Nevezetesebb cserjéi a szömöricze, a varjú tövis, a roska bokor, selyem eperfa bokrai, fagyal, juhar, galagonya, nagyon elterjedt a vadszőlő. A főneműek közűl megemlítendők a magas pázsítok, árvalányhaj, szürke káka. A magas kórók közűl a földi bodza, szeder. A hagymások közűl: sáfrány, kikirics, a hagymafajok, madártej. A haraszt növények közűl: ölyvharaszt, iszalag növények, üröm, hófehérke. A homoknak flórája tipikus, képviselőinek legtöbbje a homok kötésére fölöttébb alkalmas. Ma büszkeséggel nézünk végig az 50.000 kat. holdnyi homoksivatagon, a mely 50 évvel azelőtt még sivóhomok volt s most inkább kedves ligetnek, mint pusztaságnak nevezhető és nem gondolunk azokra az igénytelen növényekre, a melyek a homok megkötésének titáni munkájában erős segítő társaink voltak. Homokkötésre használnak nyárfát, borókát, sovány, merev füveket (árvalányhaj, életmosófű) töviseket, fűzeket, eperfát, ákáczot. Torontál dús flórája érthetővé teszi állatvilágának gazdagságát, mert az állatok földrajzi elterjedésére, épúgy mint a növényekére, a fizikai földrajzi tényezők mértékadók.
