A visszacsatolás mozgalmai.
A visszacsatolás mozgalmai.
Brigido Pompeius, a ki a galicziai kormányzóság alelnökévé kinevezett Brigido Józsefet a tartományi elnökségben követte, az 1777. év derekán az adóhátralékok behajthatatlansága, az erdők, bányák és egyéb kincstári jószágok ki nem elégítő kezelése miatt, hosszabb előterjesztést intézett a királynőhöz, mely előterjesztés mindegyre jobban megerősitette abbeli meggyőződésében, hogy a temesvári tartomány a jelenlegi igazgatás alatt tovább fenn nem tartható. A magyar udvari kanczellária, a helytartótanács és az udvari kamara főrangú tisztviselői ezalatt több ízben hangsúlyozták, hogy a temesi tartománynak Magyarországhoz való csatolásával nagy megtakarítások, az államjövedelmek pontosabb beszolgáltatása, a kincstári jószágok könnyebb és jövedelmezőbb kezelése érhető el. Albert szász-tescheni herczeg közbenjárása is lényegesen előmozdította a visszakebelezés ügyét; főleg ennek köszönhető hogy mikor 1777 november 9-én Esterházy Ferencz magyar udvari kanczellár gróf Kollowrat udvari kamarai elnök és gróf Khevenhüller udvari főszámszéki elnök közös emlékiratot intéztek a délmagyarországi részek visszacsatolása iránt a királynőhöz, az kedvező fogadtatásra talált, úgy hogy a királynő a visszacsatoláshoz habozás nélkül elvben hozzájárult.
Tárgyi nehézséget csupán az okozott, hogy a kormány még a hétéves báborúban zálogba adta e területet a bécsi banknak, 10 millió forint fejében. Ez összeg kamatainak megtéritését, továbbá a császári jövedelmek elvesztéséért való kárpótlást és a fegyverjog megváltását várta a királynő az országtól.
De ezt a nehézséget is eloszlatta a magyar kanczelláriának az a kimutatása, hogy a temesvári tartományban fekvő birtoka, visszacsatolás után úgyis a kincstárra szállanak és igy azok biztosítva vannak.
A m. kir. udvari kanczellária újabb felterjesztései következtében 1778 február havában Mária Terézia királynő a temesi tartománynak, Magyarországhoz való mielőbbi visszacsatolását hivatalosan is elrendelte. A királynő ez elhatározásáról még február havában értesítette Albert herczeget, majd márczius 8-án kelt leiratában hivatalosan is tudatja a királyi helytartóval elhatározását, a miről Albert herczeg királyi helytartó még márczius 12-én értesítette a vármegyéket.
Mialatt a visszacsatolás kérdését a kormányhatóságok tárgyalták, Nagybecskerek város, mely 1769 junius 6-án vásárszabadalmat nyert Mária Terézia királynőtől, majd 1774-ben mezővárosi kiváltságokat nyert, 1778 márczius havában aziránt folyamodott a »dicsőségesen uralkodó császárnéhoz, hogy szabad királyi várossá emeltessék«.
