Hegyrendszer.
Hegyrendszer.
A vasmegyei hegyek a Központi Alpesek, a Tauern hegység keleti folytatását képező stájer vagyis nóri havasoknak, közvetlenebben a Fischbachi vagy Ceti alpoknak nyúlványai. A Hochschwab, Sonnwendstein hegyeknél az Alpesek egy része dél felé kanyarodván, ezeknek legnyugotibb, a Mura és Rába közt elnyuló ága, melynek kiemelkedő csúcsai a Hochlantsch és Schöckl, Dobránál jön Vasvármegyébe. A Hochlantschtól a hegység egy másik ága a Rába és Ilz, illetőleg Feistritz között vonul kelet felé. A hegység harmadik ága már a Wechsel-hegységtől húzódik hazánk felé.
Vasvármegye hegyei tehát három főcsoportra oszlanak. Az első csoport a Rábától délre esik, a második a Rába és Lapincs között van és a harmadik a Rábától, illetőleg a Lapincstól éjszakra.
Az első a „Schöckl” (1446 m.) és a „Gleichenberger Kogeln” (596 m.) folytatása. Dobránál lesz e hegyvonal magyarrá, főgerincze keleti irányban húzódik, ahol már „Hegyhát” a neve s a Kemenesaljában végződik. Mellékágai Vasvármegye egész déli részét borítják. (Tótsági hegyek.)
A második csoport is a Hochlantsch folytatása s a Hochlantschon eredő Rába választja el e két hegyvonalat. Ez a második hegyvonal a legjelentéktelenebb; se kiterjedése, se magassága nem nagy. A Kristyán-patak két részre osztja; délnyugati része Gyanafalvánál, keleti része Szent-Gotthárdnál ér véget.
A harmadik csoport a legterjedelmesebb és a legmagasabb. Magyar középpontja a már korábban említett Szálkő vagy Irottkő. (Rohonczi havasok.) A vármegyének ezen hegyei a „Wechsel” nyúlványai. A Wechsel 1728 méter magas, sokszor még juniusban is hó van rajta. Ennek tulajdonítható, 3hogy Vasvármegyének éjszaknyugati zúga, Felső-Eőr tájéka, már igazi hegyvidék, a hol szőllő sem található.
A ROHONCZI HEGYVIDÉK. Saját felvételünk.
A Wechsel-hegység magyar nyúlványai ismét két csoportra oszthatók; az egyik dél felé fut és a Lapincs és Pinka közt terjed el; utóbb, a terület lejtősödését követve, délkelet felé kanyarodik. Egyik ágának keleti végpontja a rendkívül érdekes „Vashegy”. Onnan a hegység délre kanyarodván, Körmend felé húzódik és Lovaszádnál ér véget; legnyugotibb része Alhónál és Farkasfalvánál végződik.
A „Wechsel” második nyúlványa kelet felé terjed és, egyik ága éjszaknak fordúlván, Rozália-hegység neve alatt ismeretes; a másik ága délre kanyarodik; Hochneukirchen mellett a 897 m. magas Hutwischben hatalmas középpontot képez, ahonnan egyik vonala nyugat felé, a Pinka folyóig, másika kelet felé, egészen Kőszegig ér. Ez a hegygerincz a Pinkától Hidegszegig keleti irányban fekszik; Hidegszegtől Borostyánkőig a hegyvonal dél felé törekszik, ott pedig két részre oszolván, a két hegyvonal középpontja a Vöröshegy (796 m.), a keleti ágnak a csúcsai a Vörösvágási csúcs (784 m.), a Dörgőhegy (Donnerriegel vagy Redlschlager Berg) (760 m.) és a Farkashegy (Moversberg) (620 m.). A nyugati ágnak emelkedései a Kőhalom (Steinstückl) (829 m.) és a Wenczelnyeregtől délre a Gerinczhegy (Kimm- vagy Kienberg) (803, 807 és 763 m.). A középső csúcsán van a Julia-messzelátó. Borostyánkőtől a hegygerincz délkeleti irányban halad; Vágod, Alsó- és Felső-Szénégető falvak fekszenek rajta; a két első községben a hegygerincz 502 m. magas hágóvá száll alá, mig Felső-Szénégetőnél a hegygerincz egyszerre megint 701 méterre emelkedik. Az ott lévő tisztásnak Farkasverem a neve. Ez már a Szarvaskő nevű hármas hegycsoporthoz tartozik. A Magas Szarvaskő 862 m., az Alacsony Szarvaskő 840 m., a Kis Szarvaskő 625 m. magas. A Kis Szarvaskőhöz igen közel van a Kis Tarkő (Plischa), mely 641 m. A Magas Szarvaskőnek délnyugati nyúlványa a Nagy Tarkő (661 m.). Az A. és K. Szarvaskő közt regényes hegyi rét van a Királykúttal. Szarvaskő és Szálkő egymástól egy órányira van. A Szálkő ormát az Árpádmesszelátó disziti. A Szálkőtől (883 m.) a hegy gerincze éjszakkeleti irányban halad és a kőszegi Kalvária hegyben ér véget. A gerincz ezen részén a következő emelkedések említendők: A Hörmann forrás (770 m.), a Gendig (726 m.), a Czégér hegy (664 m.), a Károly magaslat vagy Óház (609 m.) és a Kalváriahegy (393 m.). Az Óháznál a szép milleniumi messzelátó köti le figyelmünket. A hegygerincz Borostyánkőtől Kőszegig félkört képez, a melynek konkáv része észak felé fordul. A főgerincz tagazódása általában transversalis; a főgerinczből kiinduló transversalis mellékágak, mellékgerinczek többé-kevésbbé íveket képeznek, a melyeknek konkáv része a legtöbb esetben kelet felé néz. A főgerincz végpontjánál, a M.-Szarvaskőnél a küllős vagy sugaras tagozódás fordul elő. A legmagasabb emelkedésű csúcsok, melyek mindig szelid lejtésűek, ott foglalnak helyet, a hol a mellékgerinczek a főgerinczczel kereszteződnek. A hegység ezen keresztező ágai tüntetik fel a hegység régi alakját, ezen ágak képezik a hegységnek mintegy bordáit; a kisebb keresztvölgyek csak később, az erosio folyton tartó működése alatt keletkeztek. De ezzel még korántsincs az mondva, hogy ezen hegységben minden völgy erosio eredménye; az egyes nagyobb völgyek, többek közt a gyönyörü Gyöngyös hosszvölgy is már határozottan geotektonikus völgy. Az egész gerinczből a Pinkától a Hutwischig csak déli irányban, onnan fel- és lefelé számos nyúlványa fejlődik. Az éjszaki nyúlványok rendszerint rövidebbek: a Gyöngyös folyó szab azoknak határt. A déli kiágazásoknak határa a Pinka, illetőleg a Rába folyó.
Vasvármegye keleti részében több egészen külön álló hegycsúcs emelkedik ki a rónából: a Sághegy (292 m.), a Kis Somlyó (220 m.), a Litkei-hegy; melyek úgy, mint a németújvári várhegy is, vulkanikus eredetüek. Az előbbiek a balatonmenti bazaltok rendszerének utolsó tagjai.
