Horváth Boldizsár.
Horváth Boldizsár.
Horváth Boldizsár, az alkotmány visszaállítása után alakúlt második magyar kormánynak igazságügyminisztere, Szombathely szülötte. Polgári állású szülőktől származott s a nemes idealizmustól áthatott demokrata elveit megőrizte aggkoráig, a miniszteri székben úgy, mint a magánéletben, a hová az utóbbi években, szeme meggyöngülvén, visszavonúlt s többé képviselői megbizatást sem vállalt. 1822. január 1-én született, de tehetsége tolla által már zsenge ifjuságában megszólalt. Mint fiatal ügyvéd a negyvenes évek elején czikkeket írt a pesti szabadelvü lapokba s magára vonta Deák Ferencz figyelmét. Tartalmasság, elvi meggyőződés, ékes forma, komoly tudás jellemezte e czikkeket. Ugyanezek a kiváló tulajdonságok tették szónoklatait is jelessé és szülővárosa 1848-ban az első képviseleti országgyűlésre képviselőjéül választotta. Híven követte a magyar kormányt Debreczenbe, majd vissza Pestre és Szegedre is. A szabadságharcz után őt is fogságra itélte a hadbiróság, de 1850-ben már amnesztiát kapott. Hazatérvén szülővárosába, ügyvédi irodát nyitott, de a mint a szabadabb áramlat megindúlt, ő is visszatért a közélet munkásai közé s 1865-ben ismét képviselőül választották. A kiegyezés megkötésekor Andrássy Gyula gróf az 586igazságügyi tárcza vezetőjévé híván meg, törekvését a hazai jogszolgáltatásnak modern irányban való reformálására fordította. Négy évig volt igazságügyminiszter s ezalatt számos törvényjavaslatot nyujtott be, melyekben elvéhez híven törekvéseit megvalósitani akarta; noha sok eszméjét a túlságos konzervativ felfogás miatt nem testesíthette meg s azok egy része csak később valósult meg. Ő választotta el a közigazgatást a bíráskodástól, szervezte a törvényszékeket, reformálta a kuriát s a kir. táblát, a büntető gyakorlatban a humánusabb felfogást érvényesitette: eltörölte a bilincset, a botozást, vérdíjat. 1871-ben vált meg tárczájától. Pár évig zárgondnoka volt az Eszterházy herczegi javaknak, de 1878-ban ismét elvállalta a képviselőséget, ámde folyton párton kívül maradt. Legutóbb, mint temesvári képviselő, szembaja miatt elbucsuzott az aktiv politikai pályától, de emlékirataiban később is gyönyörködni fog a közönség fenkölt gondolkozásában és a mindinkább ritkuló, sőt kivesző szónoki formák szépségében.
