Az 1834-iki követi utasitások.
Az 1834-iki követi utasitások.
Az országgyűlésre kiküldött követek 1834-ben azt az utasítást kapták a vármegyétől: eszközöljenek ki oly törvényt, hogy a városokban lakó nemesek is a városi bíróságnak legyenek alávetve; a vármegyékben pedig állandó törvényszékek állíttassanak fel, választott tagokból, a kik ne legyenek időnként új választásnak kitéve. Ezeket a javaslatokat azonban az országgyűlés többsége nem fogadta el. A hitbizományok eltöröltetéséhez a rendek hozzájárultak, de ha az kivihető nem lenne, igyekezzenek a követek azt akként megszoritani, hogy száz telken felüli hitbizományok ne engedtessenek meg. Ezeken kivül részletes utasítást nyertek a követek a magyar nyelv terjesztése ügyében.
Ez időben Erdély alkotmánya felfüggesztetvén, a vármegye e tárgyban közvetetlenül a királyhoz feliratot intézett, még pedig ez alkalommal először magyar nyelven.
A báró Wesselényi Miklós esetében súlyos sérelmet szenvedett szólásszabadság érdekében, minthogy a követi tábla felirata a főrendiház ellenzése miatt nem juthatott a király elé, Zemplén vármegye rendei közvetetlenül intéztek felíratot a királyhoz.
A követek abbeli jelentésére, hogy már a főrendek is megnyugodtak abban, hogy a király V. Ferdinándnak czímeztessék, Zemplén vármegye utasította a követeit, hogy ha az ily értelmű felterjesztésre válasz érkeznék, akkor a királyhoz intézett feliratok név nélkül következőleg czímeztessenek: „Ő császári és Apostoli Királyi Felsége”; az országgyűlés elhalasztásába pedig csak oly feltétel alatt egyezzenek bele, hogy az Pestre és bizonyos napra tétessék át, a melyen a követek újabb királyi meghívás nélkül jelenjenek meg. Különben ellenezzék az országgyűlés feloszlatását, míg a küldöttségi munkálatok letárgyalva nincsenek. Eszközöljék ki a Határőrvidéknek a katonai hatóság alól való függetlenítését és polgári szervezetök visszaadatását.
1836 június 16-án az országgyűlésről visszatért követeknek elismerést és köszönetet szavazott a vármegye. A követek jelentették, hogy a szólásszabadságon ejtett két nagy sérelem ügye a jövő országgyűlésre halasztatott; a praeparandiák, a népnevelés s a magyar nyelv terjesztése ügyében nyert tagadó királyi válasz okozta elkeseredésben a Ludovicára tett ajánlást visszavonták és a katonai intézet felállíttatását akkorra halasztatották, „a mikor az ország tulajdon költségén felállítandó intézetben a nevelés szabályait is maga fogja megtehetni”. A főrendek ellenzése miatt elintézetlenül maradt a szólásszabadságon és vármegyei levelezésen ejtett sérelem is és tizenhét rendbeli üzenet után sem mehetett ebben a kérdésben felirat a királyhoz.
A leérkezett törvényczikkeket a július 5-én tartott közgyűlésen hirdették ki. Járásonként küldöttséget alakítottak a törvények magyarázatára és az úrbér behozatala óta elpusztult telkek összeírására.
Pest vármegyének a felségsértéssel vádolt ifjak ügyében kelt levelére, Zemplén vármegye felíratban kérte a királyt, hogy kivételes intézkedések mellőzésével, a lefogott ifjakat a katonai őrizet alá adatni, védőiket a titoktartási, vagy egyéb eskü alól feloldani és nekik a teljes szabadságot megadni méltóztassék.
