I. Ferencz.
I. Ferencz.
Napoleonnak két évtizednél tovább tartó háborúi Európának minden nemzetét a kimerülésig zaklatván, a béke megkötése általános örömet keltett, s ezért még a bécsi kongresszusnak minden nemzetet méltán felháborító határozataiban is érzéketlen egykedvűséggel megnyugodtak. A nagy háborgásra mély csend következett. Ez időben Zemplén vármegyében sem volt a történetíró tollára méltó nagy esemény, noha az alkotmány fölött őrködő Karok és Rendek tevékenységét időnként mégis fölébresztették oly fejedelem – I. Ferencz – kormányának kísérletei és rendeletei, a ki az alkotmányt annyira gyűlölte, hogy környezetének a constitutio szót, még orvosi értelemben is, kiejteni megtiltotta és országgyűlés mellőzésével kísérelte meg az ország korlátlan kormányzását. A vármegye rendeinek az alkotmány fölött való féltékeny őrködése csakhamar megnyilatkozik az 1815 február 23-án tartott közgyűlésen. Történt ugyanis, hogy a királyi helytartó-tanács egyszerűen tudomására adta a vármegyének, hogy a király a háború alatt a franczia birodalomhoz Illyria nevezettel csatolt tartományokat – miután azok most Ausztriához visszacsatoltattak – a Magyarországgal való kereskedésre nézve ugyanazon törvények alá veté, mint az ausztriai tartományokat. Erre a rendek felírtak a királyhoz és megilletődésüket hangoztatták a sérelmes határozat fölött, a mely a portoréi és fiumei kikötőket, valamint Horvátország részeit a hazától elszakította és az ausztriai német tartományokhoz csatolta; kérik tehát ezeknek a hazához való visszacsatolását. Hasonló felirat ment az udvarhoz több más vármegyétől is, míre ezeket a részeket tudvalevőleg utóbb csakugyan visszacsatolták.
