Kästenbaum Márton hagyatéka.
Kästenbaum Márton hagyatéka.
Gácsországból még suhancz korában, krajczár nélkül bevándorolt Magyarországba, mint ezernyi sok más, Kästenbaum Ráfael, a ki későbben Mártonnak hivatta magát. Itt megvagyonosodott, és Pelejtén, a mostani gálszécsi járásban, telepedett meg. Kétszer nősült, de gyermeke egyik házasságból sem született és a második házasságban sem érezvén magát boldognak, második feleségétől is elvált s azon túl magányosan élt. Az 1825. évben elkészítvén végrendeletét, azt a vármegye levéltárába tette le és 1827 november 27-én, közeledni érezvén halálát, felhatalmazta ügyvédjét, Reskó Mihályt, hogy végrendeletét a vármegyének mutassa be. Másnap Kästenbaum meg is halt. A végrendelet a következő nemes adományokról szól: tömeggondnokának, ügyészének fizetésére és más hasonló, vissza nem térülő költségekre 30.000 frtot hagyott Kästenbaum; a visszatérülő költségekre 2000, a vármegyei kórházra 20.000, az Újhelyben felállítandó zsidó-iskolára 10.000, rabbik fizetésjavítására 10.000, rokonai segélyezésére 100.000 frt tőkét és 300 frtot a három keresztény ispotályra hagyományozott. Akkor a forgalomban levő pénz a váltó czédulában számított rénes, azaz 60 kros forint volt. A végrendelet végrehajtására az előző alispán elnöklete alatt álló küldöttséget rendeltek ki; minthogy azonban a kötelezvények átvizsgálása alkalmával sok tételt találtak behajthatatlannak, a vármegye elhatározta, hogy a kórházra, iskolára, rabbik fizetésére és a rokonok javára tett hagyományok felére szállíttassanak le, mindaddig míg a többi kamatokból ezek is kiegészíthetők lesznek. Az első tömeggondnokot maga Kästenbaum nevezte ki a végrendeletében és pedig Richter Ferencz táblabírót, a ki ellen azonban a vármegye azt az igazságtalanságot követte el, hogy a hátralékban maradt kamatokat is bevetteknek és tőkésítetteknek tekintvén, őt 47.318 frt 35 1/2 kr. hiányban elmarasztalta és nemcsak elmozdította a gondnokságtól, de minden vagyonát is elárvereztette. Az ő helyére gondnokul megválasztott Vass Antal táblabíró e tisztet csak azon feltétellel vállalta el, hogy a be nem fizetett kamatokat hátralékként számolhassa el, a mit el is fogadtak. A tömeg csonkulásához járult még az is, hogy a végrendelkező volt ügyvéde, Reskó Mihály, utólagosan oly pótvégrendelettel állott elő, mely neki jutalmul 30.000 frtot hagyományoz. A vármegyei levéltározó küldöttség ugyan perre utasította őt, mert az iratot gyanúsnak találta, de ő a pert megnyerte. Állítólag a pótvégrendeletben eredetileg számokkal csak 3000, de szóval harminczezer volt írva, mert Kästenbaum, a ki olvasni nem tudott, a számokat ismerte; az ügyvéd azonban, mielőtt bemutatta, a számokhoz oda szúrta a negyedik zérust. A tömeg további történetéről és gyarapodásáról a következő időszakokban értesülünk.
