A ref. és luth. egyházak uniója.
328A ref. és luth. egyházak uniója.
A midőn a két protestáns egyház e hazában mindenütt külön alapon kezdett szervezkedni, a zempléni református és lutheránus egyházak megmaradtak egy szervezeti egységben. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a felvidéki lutheránus egyházak rendesen a varannai ref. consenior felügyelete alatt állottak és a felavatandó lutheránus lelkipásztorok a zempléni református zsinatokon ordináltattak, így pl. az 1630. évben Újhelyben tartott zsinaton egyszerre szentelték fel a varannói ref. és lutheránus predikátorokat. Úgy látszik, hogy ezen uniót Somlyai Báthory István hatalmas szelleme teremtette meg és ezzel azt a messzi kiható czélt akart szolgálni, hogy a protestantizmus itt a felvidéken sikeresebben ellenállhasson a nemzetiségek és az ellenséges államhatalom réstörő munkájának. Ez az 1597-ben létesült unio egészen 1712-ig állott fenn, a midőn végül egyesek izgatásának sikerült azt felbontania; de hogy az egyesülésben e téren is volt erő, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a protestantizmus csak addig tudott itt imponálóan működni az ellenséggel szemben, míg ezt az uniót megtartotta. Ez adott neki erőt ahhoz, hogy a magyar nyelvet e területen elbukni ne engedje. A felvidék protestáns egyházai a magyar nyelv szigetei voltak a szlávság nagy tengerében. A részekre bontott protestantizmussal könnyen elbánt az idegen törekvéseket pártoló, a nemzetiségi velleitásokat előtérbe toló szellem, mely később vagyon-elkobzással, börtönnel és bitóval dolgozott. A hajdan erős protestantizmus jókora töredéke felszívódott a többi vallásokba, a megmaradtak pedig az ellenáramlat közepett elfelejtették nyelvöket, ha magyar voltukat nem is, és a mire az előző korok még csak nem is gondoltak soha: 1744-ben a felvidék elszlávosodott reformátusai részére, hogy saját zsoltáraikat és dicséreteiket énekelhessék, ez énekeknek szláv nyelven való kinyomatását a tiszáninneni ref. egyházkerületnek megengedni.
