Szerencsi hitközség. Iskola.
Szerencsi hitközség. Iskola.
A szerencsi izr. hitközségre vonatkozó legrégibb irott adat 1809-ből való. Ez az irat gyüjtőívnek látszik s imaház építésére vonatkozik. Ebből az ívből kitűnik, hogy a gyűjtés hat évig tartott és ezerhatvankilencz váltó forintot és nyolczvan krajczárt eredményezett. Szerencs abban az időben nem volt önálló hitközség, hanem csak a mádi rabbikerülethez tartozó fiókhitközség. Saját belügyeit azonban önállóan vezette, a mit egy 1815-ben készült, héber szövegű alapszabály is bizonyít. Ez alapszabály alatt tizenegy aláírás látható, a mi annak a bizonyítéka, hogy a hitközség alig számlált ennél több tagot. A hitközséget egy gondnok (Gabai) és négy előljárósági tag kormányozta. 1846-ban a hitközség élére elnököt (Rós Hakóhol) választottak; 336e tisztségre Engel Józsefet emelték, a ki a hitközség sorsát előmozdította. Hűséges segítő társa volt a hitközség kiépítésében a Billitzer család. 1854-ben a hitközségnek már rendes költségvetése is volt, mely 585 forinttal szemben 574 forint kiadást tüntet föl. 1860-ban a régi alapszabályokat kibővítették. Az 1873. évben a szerencsi zsidóság hithű aut. orth. hitközséggé szervezkedik és az 1871. évben a királytól szentesített magyar és erdélyhoni aut. orth. zsidóság alapszabályait elfogadta. Ekkor vált ki a mádi rabbikerületből és alkotja azóta az önálló szerencsi anyahitközséget. 1875-ben a hitközség iskolát alapitott és pedig 1886-ig egy okleveles tanítóval, azóta pedig hittan-tanító alkalmazásával bővítve ki azt. Kezdetben az iskola bérházban volt elhelyezve és csak 1888-ban jutott külön épületbe.
A hitközségi tagok fölszaporodására nagy befolyással volt a Szerencsen 1891-ben épült czukorgyár, melylyel a város ipara és kereskedelme emelkedett. Az 1895. évben a hitközség temploma már szűknek is bizonyúlt és így külön imaház épült, mely azonban nem tartozott a hitközség felügyelete alá és imarendje is a hitközség régi imarendjétől eltérő (szefárd) volt. 1900-ban a régi templomot a hatóság közveszélyesnek nyilvánította és bezáratta. Két éven át a hívek magánházakban tartották istentiszteleteiket, míg a hitközség deszkából ideiglenes templomot állíthatott föl. 1902-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter az orsz. tanítói nyugdíj-alapból ötven év alatt törlesztendő negyvenezer koronás kölcsönt juttatott a szerencsi hitközségnek új, díszes templom fölépítésére, mely 1903 augusztus 6-án meg is nyílt.
