Az 1865. évi középponti választmány.
Az 1865. évi középponti választmány.
Az 1865. évi, jogaiban csonka vármegye, kiegészítvén a még 1861-ben megalakított középponti választmányt, ennek névsorát így állította egybe: báró Barkóczy Mihály, Batta Pál, Bessenyey Gábor, Bernáth Dániel, Bodáky Ferencz, Bukóvszky Ferdinánd, Czibur András, Dókus József, Draveczky Alajos, Füzesséry Dániel, Gógh Antal, Kazinczy András, Kerekes János, Kún Dániel, Matavovszky János, Matyasóvszky Kálmán, Mezőssy László, Nagy Miklós, Nemthy Ödön, Nyitray József, Oláh Dániel, Orosz Sándor, Oroszy László, Payzsoss János, Pilissy Zsigmond, Püspöky Imre, Reviczky György, Rudlov Ferencz, Spillenberg Gábor, Stépán Vincze, Szabó Sámuel, Szabó Zsigmond, Szalánczy István (premontrei kanonok), Szeghy Gyula, Szent-Imrey Miklós, Szepessy Gusztáv, Szerviczky György, Szirmay József, Szögyény Imre, Szölényi József, Vályi István, Vladár József, Zalay Alajos, Zábráczky Elek, Zékány József és Zsolnay Endre. Mindössze 46-an, felirati- és határozati pártiak vegyesen, általában pedig békeszerető, lojális érzésű honfiak mindannyian. Egy sincs közöttük ú. n. 49-es republikánus, sőt „volt rebellis” is alig akad egy-kettő. Az 1848. V. t.-cz. 11. §-ában előírt esküt a bizottmány színe előtt letették, az erről tanúskodó jegyzőkönyvet pedig – m. kir. belügyminisztérium nem létében – a helytartótanácshoz (és nem a kanczelláriához) rendelték fölküldeni, az idézett törvényczikk 22. §-ának megfelelően. A fehér és piros tollas politikai pártbeliek most újra összemérték erőiket, mint már egyszer megcselekedték 1861-ben. Újra megválasztattak országgyűlési képviselőkül: gróf Andrássy Gyula az újhelyi, Molnár József a terebesi, báró ’Sennyey Lajos a bodrogközi, Lónyay Gábor a liszkai, Mezőssy László a megyasszai kerületekben. Új honatyák lettek a nagymihályi kerületből: Kossuth Mihály, a homonnaiból: Szirmay Pál, a mádiból: Sóhalmy (Saltzer) János. Az arány a föliratiak (Deák-párt) és határozatiak (Kossuth-párt) között – hiába „dörgött Kazinczy szónokajka, mint egy földi isten” – maradt 1865-ben is, mint volt 1861-ben, t. i. hat „labancz” két „kurucz” ellenében.
