Báró Dercsényi János Lajos.
Báró Dercsényi János Lajos.
Báró Dercsényi János Lajos, a legkiválóbb magyar tudósok egyike, szül. 1802-ben, Tokajban. Kassán és Patakon tanult jogot, azután Pesten mint gyakornok, a causarum regalium directoratusnál hivatali pályára lépett. Gyorsan haladt előre: 1830-ban már a bécsi udvari kamara titkára, 1834-ben valóságos udvari tanácsos, 1836-ban a temesi kamarai igazgatóság elnöke, 1838-ban a birodalmi kincstár tanácsosa, 1839-ben örökös báró és magyar 296mágnás. A szabadságharcz kezdetén nyugalomba vonult és 1863-ban, Bécsben halt meg. Sok bölcseleti, neveléstani értekezést írt, de különösen szocziális és közgazdasági munkái tették híressé, s mint ilyet a florenczi „Academia de Georgofili” s a párisi „Société Royal et Centrale d’Agricultur” is tagjává választotta, egyik munkájáért pedig a belga király a Lipót-rend lovagkeresztjével tűntette ki. Főbb művei: D. J. rövid előterjesztése a bécsi cs. k. mezőgazdasági társasághoz, 1832–33-ban dél- és nyugati Európán tett útja tapasztalatairól (megj. a Társalkodó mellékleteképen 1834., de angolul, francziául is). Tanulmányok a kommunizmusnak egy humanus ellenszeréről. Pest, 1846 (németül, angolul is); Tanulmányok korunk két legfontosabb kérdései fölött, Buda, 1849.; Az én nevelési rendszeremnek alapvonalai, Pest, 1851 (a franczia eredetiből Kereszturi Józseftől).
