Dénesújfalu.
Dénesújfalu.
Dénesújfalu, azelőtt Szelepka. Hajdan a butkai vár tartozéka volt, melyre már 1220-ban a Buttkayak kir. adománylevelet nyertek. 1411-ben a Buttkaiakon kivül a Ráskai és a Márk család birtoka. 1421-ben Kamonyay Györgyöt és Balázst iktatják egyes részeibe, 1474-ben és 79-ben pedig Pesthi Bálintot. Azután is a Buttkayak és a velük rokon családok birtoka. 1551-ben Soós Albert kap itt részeket, az 1598-iki összeírásban pedig Buttkay Péter és Wiczmándy Kristóf szerepelnek birtokosaiként. 1774-ben Szirmay József, Wiczmándy Mátyás és László az urai, a Wiczmándyak mellett még gróf Szirmay, gróf Schmiddegh és Péterffy Károly. Most herczeg Lobkovitz Rezsőnek van itt nagyobb birtoka. Szelepkát a Laborcz gyakori áradásai állandóan nyugtalanították, úgy hogy lakosai 1898-ban áttelepülni voltak kénytelenek. Ebben nagy mértékben segítette őket gróf Andrássy Dénes, miért is jótevőjük iránt érzett hálából a falut előbb Dénsfalvának, majd Dénesújfalunak nevezték el. Az 1831-iki kolera számos lakosát pusztította el s itt is kitört a pórlázadás. Ide tartozik Szelepka-puszta, mely a régi község helyén áll. Templom nincs a faluban. Házainak száma 110, tótajkú, s nagyobbára róm. kath. vallású lakosaié 498. Postája Butkán van, távírója és vasúti állomása pedig Bánóczon.
