Lácza.
Lácza.
Lácza, magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, a bodrogközi síkságon fekszik. Lakosai református vallásúak. Házainak száma 123, lakosaié 1211. Postája, távírója és vasúti állomása Perbenyik. Első okleveles nyomást 1417-ben találjuk, a mikor a Nagytárkányi és Perényi családokat iktatják birtokába; de egy évvel később már az Agárdiak a Tárkányiakkal osztozkodnak rajta. 1501-ben Vassai Istvánt, 1550-ben Vékey Ferenczet, s midőn 1570-ben Vékey Ferencz az ő részét unokájának Palugyay Erzsébetnek adományozza, őt és férjét, Paczoth Ferenczet iktatják a Vékey-féle részbe. Az 1598-iki összeírásban bukkan fel először a Láczay család, Láczay Péter személyében, de vele együtt birtokosok még Bakos Mihály és Tárkányi János özvegye. 1624-ben a Szerdahelyieket, 1629-ben ’Sennyey Sándort is itt találjuk, míg a Tárkányi-féle részt 1688-ban ’Sennyey III. István örökli. Ez 1742-ben a Dőryeké lesz, de 1800-ban visszakerül a ’Sennyeyek kezére. 1774-ben a Dőryeken és ’Sennyeyeken kívül még Duka István, Zoltán János, Nagy Gábor, Borbély József, a Krucsay és a Bottkay családok is birtokosai. A mult században a Mailáth családé lett és most gróf Mailáth Józsefnek van itt nagyobb birtoka. 1885-ben nagy tűzvész pusztított a községben, melynek református temploma 1808-ban épült. Ide tartoznak Monyha- és Őrhegy-tanyák, mely elnevezések némi történeti jelentőséggel bírhatnak.
