Végardó.
Végardó.
Végardó, bodrogmenti magyar kisközség. Van 162 háza és 927 gör. kath. vallású lakosa. Postája, távírója és vasúti állomása Sárospatak. Ősi vámszedő-hely, mleyet Anonymus is említ s a mely 1380-ban Ordó néven 135fordul elő. 1390-ben Zsigmond királytól Perényi Miklós fősipán kap rá kir. adományt. Ekkor a pataki várhoz tartozott. 1429-ben a Palóczyaknak is van benne részük. 1499-ben Csáktornyai Ernuszt Jánost iktatják némely részeibe. 1598-ban Dobó Ferencz a földesura. A pataki uradalom tartozékaként azután a Rákóczyak birtokába kerül, kiktől elkoboztatván, herczeg Trautson Vilmos János kapta. Azután Schwartzenberg Karolina herczegnőé, majd herczeg Bretzenheim Ferdinándé s végre herczeg Windischgraetz Lajosé lett, most pedig ennek az örököseié. Határában van a Botkő dűlő, mely arról nevezetes, hogy Mátyás király 1458-ban itt verte tönkre a husziták 2500 főnyi seregét. 1657-ben Végardót, II. Rákóczy György alatt a lengyel hadak dúlták fel. II. Rákóczy Ferencz alatt a község elpusztult, de 1720-ban herczeg Trautson ismét benépesítette. 1740-ben a pestis pusztította lakosait, 1741-ben az árvíz, 1878-ban és 1903-ban pedig a tűz okozott nekik nagy kárt. Idevaló volt Tokaji Ferkó, a hirhedt „parasztkirály”-nak szövetségese. Ardai Szalontay György predikátor, ki 1697-ben Újhelyen, Tokajban és Patakon a fellázított parasztság élén gyilkolt és rabolt. Itt akasztották fel a Botkő dűlő dombján. Az itteni gör. kath. templom 1799-ben, tornya pedig 21 évvel később épült.
