Ruházata.
Ruházata.
A milyen keresetlen a gondolkodásában, épp olyan egyszerű a ruházkodásában is. A férfi ünneplője rendesen fekete. A nőknek is csak a fiatalabbja ékesíti tarkább cziczomával, selyemmel, bársonynyal, pántlikával, hímzéssel a külsőjét. Túlzást azonban még náluk sem találunk és szemre csinos, egyöntetű a menyecskének, lánynak a ruházata; tipikus jelleget azonban általában hiába keresnénk. Gyárban készült, vásári portéka a legnagyobb része, csak kevés helyen, a Tisza vidékén akadunk házilag készült szövetre, varrottasra. Érdekessége inkább abban keresendő, a hogyan egyes ruhadarabjait más-más vidéken elnevezik. A bodrogközi férfi a kabátot kisujjasnak, a mellényt lajbinak nevezi. Czigánd környékén a mellény derekas, a kabát ujjas vagy rokk. Ennek a vidéknek a férfia már díszt is rak a ruhájára s ködmönére fekete vagy zöld színű, apró, selyemmel varrott rózsákat hímeztet. 153A szerencsi járásban érdekes elnevezése van az ingnek: unterczikk, melyet német vásárosok révén kapott. Sátoraljaújhelyen és vidékén a kabát neve németesen kitli, vagy gérokk. Erdőbényén meg éppen német nadrágnak nevezik a sarkig érő pantallont. A nők viselete helylyel-közzel már gazdagabb. Az idősebb asszonyok ugyan egyszínű barna vagy fekete szoknyát, igen kevés díszű derekat viselnek; a fiatalabbak némelyike azonban festőien pompázatos. A Czigánd vidéki nők a derekat pászosujjas, litya vagy ránczoska néven ismerik, a mely kék és zöld színű szokott lenni; a szoknya neve pedig viganó. Vajdácska környékén a derék pendely, ingalj, pászos, ránczos, litya és vizitke, a szerint, a mint díszesebb, avagy egyszerűbb. A szoknyát ezen a vidéken, valamint Magyarjesztreb (a mai Magyarsas) táján is, igen különösen kabátnak mondják. Szerencs határában pitorka, rekli és pruszlik a derék neve, mg Sátoraljaújhely vidékén a derekas, vizitke és litya elnevezésen kívül, a derék neve: lipityánka. Ladamócz és sok más község asszonyai az úrias blúz névvel nevezik a derekat; Agárdon pedig szokásos név a testhezálló. Kesznyéten vidékén akadunk még egy sajátos elnevezésre; ott a szoknya neve szoknying. Leánynak a haja a fejdísze, a melyet színes selyemszalagokkal fon és teker ékessé, tetszetőssé; a menyecske pedig rózsás, sok színnel hímes selyemkendőt köt menyecskésen, a mint ez a családi rangjához illik. Különösen csinos a vajdácskai fiatal asszony hátraszorítója, a hogyan ott a kendőt nevezik. Az öregebb asszony méltóságához illetlennek tartja általában a színes főkötőt; meg is szólnák érte, mert korához az egyszerű fekete vagy barna, esetleg a minta nélkül szőtt sötétzöld, egyszínű kendő illik. A mi a lábbelit illeti, annak viselésében kevés a rendszer; tipus pedig egyáltalán nincsen. A csizma egyszerű, tartós, javarészt városi portéka; legfeljebb azt a különbséget jegyezhetjük fel, a melyet Magyarsas és Vajdácska vidékén állapított meg a szokás a nők között: ránczos csizmát csak a hajadon visel, a férjezett pedig csakis símaszárút. Egyes vidékeken, a hol a tótság közelsége hatással van a magyarokra, bocskoros asszonyokat is látunk.
ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI NÉPVISELETEK.
(Színnyomatu kép)
