3. alcsalád: Pekari formák (Tayassuinae)
3. alcsalád: Pekari formák (Tayassuinae)
A sertésfélék harmadik alcsaládját, a pekariformák alkotják, amelyek bizonyos tekintetben, például a lábak tekintetében igen fejlettek, ami által átmenetet képeznek a kérődzők családjába.
Az örvöspekarinál csak a hátsó láb lábközépcsontja felső részének összenövéséről beszélhetünk; már jóval fejlettebb a pézsmapekari, amelynél Strauch kutatásai szerint az első láb lábközépcsontjai a felső részükön össze vannak nőve, a hátsó lábak lábközépcsontjai az állat fiatalabb korában szintén csak a felső részükön vannak összenőve, idősebb korában azonban teljesen egy békócsonttá nőnek össze. Az alcsalád mellék-lábközépcsontjai jóval fejlettebbek, mint a sertésformák (Suinae) alcsaládjához tartozóké, az ötödik ujj, egy kis csökevény kivételével eltűnt. Más irányban viszont az alcsalád megtartotta ősi jellemvonásait, amennyiben a kan felső szemfogai éppen úgy, mint a ragadozóknál, lefelé irányul, zápfogai is megtartották eredeti négykaréjos alakjukat. Fogazatuk képlete 2. 1. 3. 3. - 3. 1. 3. 3. Különös módon összetett gyomruk, amely víztartó rekeszeivel a teve gyomrára emlékeztet, három részre osztottságával pedig a kérődzőkével rokon, erősen elüt az eredetileg retorta-alakú sertésgyomortól, úgy hogy ismételten megállapíthatjuk, hogy a pekari formáknál az őseredeti és a magasabbfokú féjlődés jellemvonásai keverednek egymással.
A pekari gyomra. Oes = nyelőcső (oesophagus). P = gyomor vége (pylorus).
Jellemvonásuk még a kicsiny termet, a rövid fej, a rövid, vékony kis orr, a meglehetősen kicsiny, keskeny és tompán hegyezett fülek, a hátsó lábán a negyedik ujja teljesen hiányzik, amiért is azután a hátsó lábán csak három patája van, az elcsökevényesedett farok, a hát hátsó részére nyíló mirigy. A nősténynek csak két csecsbimbója van.
