1. család: Tüskésfarkúak (Acanthuridae)
1. család: Tüskésfarkúak (Acanthuridae)
A pikkelyesszárnyúakat és a forrt-állkapcsúakat a tüskésfarkúak (Acanthuridae) családja kapcsolja össze. Nevük arra vonatkozik, hogy farkuk tövén mind a két oldalon 1–1 erős tövisük van, amelyet régebben a kuruzslók érvágásra használtak. Lapos testükkel a sörtefogúakhoz hasonlítanak, de egészen apró pikkelyek borítják őket. Felső és köztes állkapcsuk szilárdan van egymással összekötve és többnyire erős metszőfogak nőttek rajtuk.
A tengeri felcser (Acanthurus chirurgus Bl.)
Tengeri felcser (Acanthurus chirurgus Bl.).
Legföljebb 20–30 cm-esre nő meg. Színe sötétbarna vagy sárgás, oldalán több függélyes sötét sáv van; a világos színű hátúszót fekete vonalak teszik tarkává, a farokúszó sötéten szegélyezett sárgás színű. Igen lapos és éles tüskéjük, amelynek tövében kisebb tövis is van, az előtte lévő barázdába vagy hüvelybe behajtható és a hal tetszés szerint fel tudja mereszteni. A tüske tövén izület van. Nagysága az életkorral együtt gyarapodik. A tengeri felcser hazája nem terjed túl az Antillák szigettengerén, ott azonban a leggyakoribb halak közé tartozik. A parti lakosság és a halászok jól ismerik s úgy félnek tőle, mint a mérges kígyóktól, mert tüskéjével nemcsak fájdalmas, hanem nehezen gyógyuló sebet ejt. A többi ragadozóhal is kitér előle, kivéve a barracudát, amelynek félelmetes harapása ellen tüskéi sem védik meg. A Vörös-tengerben élő rokonához hasonlóan, a saját fajtáját sem kíméli. A halászok ugyanis néha két olyan tengeri felcsert fognak, amelyek tüskéikkel kölcsönösen megszigonyozták egymást. A tengeri felcserre egyébként nem halásznak, mivel kis termete miatt nem kiadós, húsa különben sem keresett, mivel tüskéitől mindenki fél. Ívásra a Karolina-szigettengerben gyülekeznek össze. Az ivadékok alak és szinezet tekintetében annyira elütnek a felnőttektől, hogy régebben külön nemzetségbe sorolták őket.
