6. alcsalád: Tyúklúd-formák (Cereopsinae)
6. alcsalád: Tyúklúd-formák (Cereopsinae)
Ennek az alcsaládnak a következők a jegyei: a törzs erős, a nyak rövid, a fej kicsi; a csőr igen rövid, erős, tompa, tövén feltűnő magas, s majdnem a végéig viaszhárta borítja; vége hajlott és csapott, úgyhogy némileg emlékeztet egyes tyúkfélék csőrére. A csűd hosszú, de az ujjak rövidek, az úszóhártya mélyen ki van vágva, a karmok erősek. A szárny széles, a vállevezők jól fejlettek; a farok rövid, kerekített, az aprótollazat igen dús. Ebbe az alcsaládba összesen csak két nemzetség és csak két faj tartozik, melyek csupán Ausztráliában, Tasmániában meg Új-Zélandon fordulnak elő.
A tyúklúd (Cereopsis novae-hollandiae Lath.)
Tyúklúd.
Ez is azok közé a madarak közé tartozik, amelyek annyira jellegzetessé teszik Ausztrália állatvilágát. Színe általában barnásan fénylő szép hamuszürke, mely a fején világosszürkébe megy át. A szárnyfedő tollakon a végük közelében kerekded feketésbarna foltok vannak; a másodrendű evezőtollak csúcsfele, valamint a kormánytollak meg az alsó farkfedők barnásfeketék. Szeme sötét vérpiros, csőre fekete, viaszhártyája meg karmai feketék. Hossza mintegy 90, szárnya 55, farka 20 cm. Hazája Viktória, Dél-Ausztráia meg Tasmánia.
Labillardiere írja, hogy az első tyúkludak, amelyekkel a Basszúton találkozott, puszta kézzel is meg hagyták magukat fogni, a szerencsésen megmenekültek ellenben hamarosan igen óvatosakká váltak. Ezt az adatot Bailly is megerősíti, sőt hozzáteszi, hogy azokat a tyúkludakat, amelyeket ő megfigyelt, minden további nélkül be tudta annyira lopni, hogy kézzel is megfoghatta.
A tyúklúd szervezetének megfelelően inkább a szárazföld, mint a víz madara. Igen jól jár, de nem valami jól s ezért nem is szívesen úszik, és nehézkesen repül. Vízkerülő tulajdonságával az egész rend összes madarai közül kiválik. Ha nem kényszerítik, csak igen nehezen szánja rá magát az úszásra, hanem inkább éjjel-nappal a szárazon tartózkodik. Egyéb madarakkal nem fér össze; takán még a nílusi lúdnál is veszekedőbb, civakodóbb természetű.
Fészke nem valami művészies, de mégis sokkal rendesebben van megcsinálva, mint a legtöbb lúdféléé; belsejét símán kikerekíti, sőt pehellyel is kirakosgatja. Tojása aránylag kicsi, kerekded, símahéjú és sárgásfehér. A kotlás ideje 30 napig tart, sőt kedvezőtlen időben 38-ig is. A fiatal libácskák már kikelésük napján elhagyják a fészket s követik anyjukat. Mihelyt az apróságok kikeltek, a gúnár akkor a legbátrabb, leharciasabb s ezt tudva, megérthetjük, miért nem akarják az ottani telepesek ezt a ludat az udvarukban tartani. Nincs az a háziállat, amelyik a tyúkludat meg tudná félemlíteni; még az emberekkel is kikezd.
