FŐBB BIRTOKOSAI: | Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában

FŐBB BIRTOKOSAI:

Abakuk (ládi) cs. Abakwk. (1486: Dl. 19123.)

Ábr(ah)ámi cziszterczita apátság. 1272-ben Mojs nádortól kapott részeket Kőröshegyen. (Fejér, V. 2. 90. sat. V. ő. Processus Tabulares. 12. – Az itt található perhez mellékelt oklevelek szerint, az alapító-levélben közölt többi birtokok inkább Tolnamegyéhez számíthatók.)

Acsal cs. 1427: Dl. 11915; 1429: Dl. 12058; 1453: Körmendi llt. Unyomiana. n. 68:, 1487: Dl. 19320.

Agó (szakácsi) cs. Ago. (1495: Dl. 20347. 20361.)

Ágost(y)on (szakácsi) cs. Agoston. Agostyon. (1470: Dl. 17462.) Agosthon. (1495: Dl. 20347; 1502: Dl. 21140.)

Alapi (battyáni) cs. 1464-ben Alapi András Kedhely, Ság, Magyari, Ujlak, Muszt, Erdő-alja, Fancs-Berény, a két Sz.-György, Baja, Mesztegnyő, Edde, Agáros, Libicz, Kozma, Korpád, Heniz, Maragya és Simonfalva helységeknek eddig nála zálogban volt részeit, bizonyos feltételek mellett (a Battyáni leánytól származott) gordovai Fancsi Gáspárnak visszaadta. (1464: Dl. 15940. – L. a Battyáni cs. és Atád város a. is.)

Álcsi cs. 1400: Zichy okmt. V. 180., 1447: Dl. 14083; 1470: Dl. 17101; 1488: Dl. 19346.

Alsáni cs. L. Pata m.-város és kastély a.

Alsó-vityai cs. 1422. 1423. 1442: Haz. okmt. III. 338. 342. 378. – L. Vityai néven is.

Andocsi cs. János 1496-ban a megye alispánja. (Kismart. llt. 96. fasc. 8. n. 42. – V. ö. 1398: Dl. 8333; 1424: Dl. 11552; 1480: Dl. 18390.)

Andrassa (gamási) cs. Andrassa. (1492: Dl. 19840.)

Ant(h)imi (Anthimos, Anthimus-fi, tapsonyi, szigeti, terebezdi) cs. Két felé voltak terjedelmesebb uradalmaik, ú. m. Sziget és Szenyér vidékén. (L. a várak és városok között.) 1344-ben Almai Lankrét fia Beke ispán és e Beke fiai Kozma, Demjén, Leontius és Anthimus ítéletileg kapják az Ormán melletti Bódogasszonyt vagy Bódogasszonyfalvát. Ugyanez az Anthimus 1364-ben is fölmerül. 1394-ben utóda György, Sitkét vásárolta meg (mezőlaki Zámbó Miklós kir. tárnokmestertől), melynek birtokába be is igtatták. A XV. század elején Anthimus fia János szerepel, mint volt szlavon al-bán s később (1417.) mint al-nádor és budavári kir. várnagy. Hű maradván Zsigmond királyhoz Nápolyi László idejében is, 1403-ban a hűtlen Rupoli (Tamás-fi) István és János birtokait kapta Diósfaluban, Somogy-Viszló és Olaszfalu részeiben, valamint Szent-Egyed, Makófalva, Kárán (Kis-Kárán) helységekben és Sibolt részeiben. (E birtokok Diósfalvi János-fia Péter magvaszakadása következtében örök jogon bizonyos Aron-fi Detrére és Seifridra szálltak, majd utóbbiak a Mária királyné elfogatásakor hűtlenségbe esvén, kir. adományul a később szintén nótázott Rupoliakra.) Ugyanekkor kapta a nevezett János a Rupoliaknak: Mindszent helységben és tartozékaiban (Tótfalu, Faluhely, Szőlőmál, Buza- Pál-ülése, Hidvég, Harangosháza), Szent-Márton helységben és tartozékaiban (Ujfalu, Drágosfalva, Kebles, Belcz, Kisfalu és Itmesnek fele) levő birtokait is. 1405-ben ugyanez a János kapta Fejéregyházi Katics asszonytól (a kit apjának Györgynek érdemeiért 1368-ban I. Lajos király fiusított) Fejéregyház, Tikos és Vizvölgy nevű saját, továbbá Déd, Baja, Tikos és Sávoly nevű zálogos birtokait, a Katics asszony második férjével, Szobi Bálinttal együtt. 1448-ban ugyancsak János Felfalu részeit pálosfalvi Kaladar Benedeknek adta, cserében a baranyamegyei Pálosfalu részeiért. 1449-ben zálog czímen igtatták ugyanőt Vásárosfalu, Kide-láza, Fábián-ülése, Malomfalu, Külső- és Belső-Hubaly, Boldogasszonyfalva helységek, Petlend és Undi nevű pusztarészek (particule terre) birtokába. 1413-ban ugyanő adja a Szigetieknek (Demeter, Miklós és Tamás) a most már Baranyamegyéhez számított Mindszent és Dániel-ülése részeit, cserében Sziget, Pálosfalva, Semlékhegy, Sibolt. Malomfalva és Mikóháza baranyamegyei, valamint Bódogasszonyfalva, Fábiánülése, Belső- és Külső-Hobaly, Somogyfalva, Vásárosfalu, Gonász és Petend somogymegyei helységek részeiért. (Kir. jóváhagyás 1415-ben.) 1417-ben a Sávolyi vagy sávolyi Gyöke (Gywke) család birtokai jutnak kezére Közép- Tikos, Bujád, Sávoly, Fevenyed és Bő helységekben; 1417-ben pedig Merenye, fele hídvámmal, cserében a budai káptalantól. (Uny esztergommegyei birtokért.) 1424-ben a néhai János fiai (Miklós és János) ugyancsak a Szigetieknek (Tamás) az 1413-ban említett birtokok részeiért Balasekházát (Balasokházát) és Bódogasszonyfalva részeit adják cserében, 1429-ben pedig (a baranyamegyei) Pálfalvát. 1425-ben Eddét (Szakácsi m.) és Szenyért találjuk birtokukban; 1435-ben (ezeken kívül) Tapsonyt is, 1450-ben pedig Barátit; 1453-ban a viszlói Áron családnak (mely a föntebb említett Diósfalvi és Áron-fi családdal ugyanegy eredetű) adták Diós részeit, cserében a baranyamegyei Sitke-ért. 1462-ben Barátit Gergely csorgói várnagynak, 1466-ban pedig Szobi Péternek vetették zálogba. 1468-bar Eddét és Gyümölcsényt mint idegen kézen levő jószágukat említik. Birtokaik később nagy részt az enyingi Török-ök kezére mentek át. – (1344: Kismart. llt. 45. A. 4., 1364: Pannonh. főapáts. orsz. llt. XXIII. O., 1394: Dl. 7996; 1403: Dl. 9144., Kismart. llt. 45. A. 11., 1407: U. o. 46. A. 17., 1408: U. o. 45. A. 18., 1409: Haz. okmt. III. 268., 1413: Kismart. llt. 46. B. 21., 1415: U, o. 45. B. 22., 1417: U. o. 45. B. 24. és 26., 1424: U. o. 45. B. 28., 1424: Körmendi llt. Alm. V. lad. 6. n. 5., 1426: Dl. 11626; 1429: Kismart. llt. 47. Z. 14., 1435: U. o. 45. B. 32., 1450: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 78., 1462–1466: U. o. n. 79. és 80., 1468: Kismart. llt. 47. T. 22. – L. a Battyáni, Marczali, enyingi Török, gordovai Fancs cs., Sziget vár és város, s Pata és Atád városok a.)

Anyás (gellyei) cs. Annyas. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.)

Ányos (faiszi) cs. L. a Battyániak a.

Apáti (füssi) cs. L. a Füssi cs. a.

Arnold (-fi, Arnolt, szákosfaIvi, mérei) cs. Filius Arnoldi. Dictus Arnold, Arnolth. (L. Szákosfalvi néven. V. á. 1482: Veszpr. kápt. orsz. llt. M. 201.)

Áron (viszlói, szent-margiti) cs. Aron. Aaron. – 1460-ban (Zselicz-Kis-)
Lak-on is földesur. 1466-ban György, Somlyói Pétert testvérévé fogadván, Szent-Margita, Ujfalu, Viszló, Diós és Pálfalva helységekben birt részeit reáruházta. (1371: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. S., 1390: Haz. okmt. III. 242., 1460: Dl. 15481; 1465: Haz. okmt. V. 275., 1466: U. o. 286. – L. az Anthimi és Hédervári cs. a. is.)

Artes (artesházi) cs. Arthes. – Másként: Artesházi. L. Artesháza helység a.

Atádi cs. A mai Magyar-Atád értendő. (1415: Dl. 10397; 1487: Dl. 19320.)

Auránai perjelség. L. Vránai perjelség.

Babai cs. 1435: Dl. 12655; 14^9: Dl. 14268; 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1489: Dl. 32404.

Babi (geresgáli) cs. Baby. – L. a Berényi cs. a.

Babodi (berkesi) cs. Babodj, (1470: Dl. 17101.)

Babolcsai parochialis egyház. 1455-ben kapta hagyományúl Marczali Jánostól Kis-Babócsát. (Dl. 14915.)

Bacsó cs. Bacho. – 1485-ben Gamáson földesur. (Dl. 19095.)

Bacsó (szent-iváni) cs. Bacho. Baczo. (1496: Dl. 20469. – L. az Ipo(l)tfalvi cs. a. is.) A Patcza vidéki Szent-Iván értendő.

Bagoly (gamási) cs. Bagol. (1511: Muz. llt.)

Bajoni cs. Erzsébet királyné 1440-ben a két Bajont, mint a magbanszakadt Bajoni Imre birtokát – Zágorhidai (Tárnok) Demeternek adományozta. (Zalam. oklt. II. 508.)

Bak (baráti) cs. Bak. (1460: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 19.) A Nagy- Atád vidéki (dk. felé) Barát értendő.

Bakar (Bakor, peszei, berei) cs. Bokor. Bakor. (1404: Dl. 8981.) Bakar. (1478: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 123. – L. a Vityai cs. a. is.) Hihetőleg ugyanegy család értendő a peszei (1404.) és berei (1478. j Bakar vagy Bokor cs. alatt.

Bakator (nagy-szakácsi) cs. Bakator. (1380: Muz. llt., 1413: Dl. 10129; 1414: Dl. 10192.)

Bakó (dávoti) cs. Bako. (1493: Dl. 19944; 1496: Kismart. llt. 96. fasc. 3. n. 42.)

Bakó (ládi) cs. Bako. (1446: Haz. okmt. IV. 340., 1449: U. o. 349.)

Bakó (vidi) cs. Bako. (1461: Dl. 15582.)

Bakocsa (geresgáli) cs. Bakocha. (1494: Dl. 21047.)

Bakonyai cs. Baranyamegyéből. – 1460-ban bírják (János és István) Barcs kastélyt. 1479-ben István a pécsi káptalannak veti zálogba Szent- Mihályfalva, Pelencze, Fölse, Ujfalu, Berzicze, Orolya, Pogánd, Sikota, Börős, Persán, Galambos, Kárász, Legénez és Endrőcz helységekben bírt részeit. (Az oklevél szerint: «Körös-, Somogy- és Baranyamegpében» feküdtek e helységek. Minthogy azonban e meghatározás nagyon is általános, és – mint látszik – teljesen a mai Somogymegye dk. határvidékén feküdt helyekről van szó, helyesebbnek láttam mindannyit Somogymegyébe venni fel.) 1480-ban pedig már ugyanennek az Istvánnak mint magbanszakadt nemesnek birtokait Péter erdélyi prépost, kir. titkos kanczellár, és Orbán prépost kincstartó s általok a Péter testvérei Váradi Pál és Máté, és az Orbán testvérei, Nagylucsei Balázs és János kapják a királytól. E birtokok Barcs kastély fele, Sz.-Mihály, Sikota, Kárász, Felse, Legéncz, Endrőcz, Börös, Orolya, Pogánd, Alexander Ujfalu, Pelenze, Bisztricze, Farkasi, Várad és Belyénem részei. 1^89-ben Orbán, most már egri püspök (és a Nagylucseiek) e birtokokat (azonban Barcs kastély, Orolya, Pogánd, Farkasi és Belyénem helységek kivételével), valamint Prédicz és Galambos helységeket is, rokonuknak, Bári Benedeknek, (kit máskor szintén Nagylucsei-nek neveznek) adták, azzal a feltétellel, hogy ha Benedeknek magvaszakad, e birtokrészek ő rájok szálljanak vissza. E jószágokhoz a Nagylucseiek 1498-ban is (ekkor nagylucsei Filep néven) jogot formálnak a nevezett (most: Nagylucsei) Benedekkel szemben. (Váradot még 1536-ban is «Philep» Ferencz bírta. – 1460: Kismart. llt. 45. G. 123., 1479: Dl. 18254; 1480: Dl. 18391; 1489: Dl. 19603; 1498: Dl. 20718; és 1536. évi adólajstrom – Orsz. Llt. Conscr. dical. – V. ö. Barcs vár a.)

Balassa (osztopáni) cs. Balassa. (1469: Pozsonyi kápt. orsz. llt. 36. 1. 28. ?)

Balka (szakácsi) cs. Balka. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Balog (bálványosi) cs. Balog. (1492: Fejérvári ker. konv. házi llt. 2. 11. 130.)

Balog (gellyei) cs. Balogh. – Részei voltak a szomszédos Gamáson is. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 40. 41.)

Balogdi cs. 1421: Kismart. llt. 96. 3. 26., 1427: U. o. 96. 3. 28.

Bálványosi (nagy-pói) cs. 1473-ban Bálványos és Zala helységekben birtokos. (1469: Haz. okmt. V. 293., 1473: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 9. 13. – L. a Nagylucsei cs. a. is.)

Bánfi (alsó-lendvai) cs. 1358. 1360. és 1364. években Kadarkut(a), 1399-ben Felrét-Heresznye helységben földesurak. 1448-ban zálogban bírják a Tamásiaktól (Kadarkut és) Kenéz részeit; 1462-ben pedig ugyane helységekben bírt részüket Csapi Andrásnak vetik zálogba. (1358: Dl. 4809; 1360: Dl. 4959; 1364: Dl. 5296; 1399: Dl. 8456. 8467. 8470; 1448: Dl. 14156; 1462: Dl. 15770.)

Baracza (gányi) cs. Baracha. (1445: Veszpr. kápt. házi llt. 11. doboz.)

Bárány (baráti) cs. Baran. (1460: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 19.) A Nagy-Mádtól d.-dk. eső Barátit látszik érteni.

Baráti cs. 1422-ben Baráti másként Sz.-Iván (Faisz m.) helységek földesura. (1333. 1422: Haz. okmt. III. 328. 323.)

Baráti cs. Tamás 1423-ban a Gyolcsiaknak és Debregieknek elzálogosítja Baráti részeit. (Körmendi llt. Alm. fIl. lad. 3. n. 77.) Kétségkívül az Atád vidéki valamelyik Baráti értendő.

Bárdi cs. 1469-ben Lászlónak szamárkuti birtoka az enyingi Törökök kezére jutott zálogban. 1487-ben a Mernye vidéki Sz.-Györgyön is voltak részei. 1494-ben szent-királyi előnéven tűnik föl egy ily nevű család. (1374 Muz. Illát, 1469: Kismart. Itt. G. 8., 14$7: Dl. 19320; 1494: Dl. 20217; 1495: Dl. 20322. – L. a Vityai cs. a. is)

Bárdos (csokmai) cs. Bardus. (1453: gr. Draskovich cs. llt. f. 24. n. 5.)

Bári cs. L. a Bakonyai cs. a.

Bátor (csiszárszegi) cs. Bathor. (1464: Veszpr. kápt. házi llt. 4. doboz.)

Bátori cs. 1494-ben 364 frt adót vetettek ki itteni birtokaira. (Engel, i. m. 28. l. – L. különben a Marczaliak a.)

Battyáni cs. Fejérmegyéből. – Ősük, Örsi Miske fia Pál bírja 1342-ben Zamárdot és Egyházas-Zamárdot. Kővágóörsi (Kis) György, kitől közvetlenül leszármaznak (l. Veszprém- és Fejérmegyében), kapja 1391-ben Zsigmond királytól Látránt négy puszta telekkel, melyre, valamint Bendekre, 1392-ben pallosjogot is nyert. Ezt a Bendeket vagy Bennek-et ez évben bizonyos budai házért kapta cserében a Kanizsaiaktól. 1395-ben azonban Zsigmond király Látránt a négy puszta telekkel együtt visszacserélte a nevezett Györgytől, Szabás, Ötvös és a két Atád (l. a m.-városok közt) helységekért. Ugyanez évben kapja György (és Gutori Mihály) a magban szakadt Várangi János birtokát Várangon; 1396-ban pedig, visszaadván az atádi vámot a királynak, – Baráti helységet Atád közelében. 1397-ben ugyanő, (hogy a királynak pénzt kölcsönözhessen) Benneket eladja (azaz visszaadja) a Kanizsaiaknak. Ugyanez évben (valamint utódai 1423. 1436. 1438. és 1477. években is) bírja Zamárdit, melyet (részben?) mint a simontornyai Laczkfiak birtokát, (Battyán és más fejérmegyei helységekkel együtt) nagyobb összeg pénzért szerzett meg a királytól. 1399-ben Pongrácz lakatlan birtokot vette meg. 1403-ban a György fiai, László és Albert (már Battyániak) hűtlenségük következtében Benneket (!), Szabást, Ötvöst és Atádot elvesztették (a tapsonyi Anthimiek kapják, 1404-ben már új-adományúl), 1405-ben azonban, hosszas per után, melyben hűségük kiderült, visszakapták. 1423-ban Balatonmelléki-Zamárdot az Endrődieknek zálogosították- el; 1431-ben pedig Méres pusztát vették meg. Még 1411-ben: Csapi András, neje, Gutori Katalin révén kapta a királytól a Katalin első férjének Battyáni (vagy örsi Kis) Györgynek (illetve még előbb néhai Ugali Pálnak) birtokait Felső-Ugal, Tab, Csaba, Fiad, Hássád (Hásságy, Hássán), Kis-Bere, Kékcse, Lyaba, Lullya, Gyönkőd, Bábony, Patol, Kozma, Orbócz, Belder, Szőllős, Csicsal, Veresvessző, Kapurév, Pesze és Bekád helységeket. E birtokokhoz azonban (melyeket 1428-ban és 1435-ben Zsigmond király részben a hírneves Szentgyörgyi Czecziliának, Rozgonyi István feleségének adományozott el) vérrokonaik az Ugaliak után a Battyániak tartottak jogot. 1438-ban csakugyan igtatják őket, szintén vérrokonaikkal a faiszi Ányosokkal együtt «minden jogczímen» a két Ugal, Pesze, Bábony, Kustyán, Belder, Tab. Ocsman. Lullya, Lyaba, Bere, Kékcse, Szőllős, Csaba, Kapurév, Veresvessző és Tengeld (somogymegyei) helységek birtokába, melyeken aztán a nevezett Ányosokkal 1444-ben osztoztak meg. 1475-ben a Battyániakkal (Boldizsár) együtt a Battyáni leánytól származott Alapi András szintén bírta Atádot és Szabást; 1477-ben pedig Alapi István és Benedek a nevezett Boldizsárral együtt új-adományul kapta Zamárd, Szabás, a két Atád, Ötvös és Baráti helységeket. (1485-ben és 1487-ben «Alapy» András a battyáni előnevet viseli; az 1477-ben és 1482-ben fölmerülő Alapi András fia István pedig 1479-ben mint battydni Porkoláb András fia István szerepel Baráti és Lápatelge tulajdonosa gyanánt. – 1342: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 95., 1391: U. o. n. 12., 1392: U. o, n. 11., 1392: Bécsi cs. áll. llt. és Dl. 7815; 1395: Körmendi llt. i. h. num. 21. és u. o. num. V. 7. és 10., 1396: U. o. num. 74., 1397: Dl. 8230. és Körmendi llt. i. h. num. 3., 4. és 6., 1398: U. o. lad. 4. n. 10., 1399: U. o. lad. 3. num. 9., 17., 25., 92., 1402: Dl. 8721; 1403: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 31. és 79., 1404: U. o. n. 34., 1405: U. o. n. 38., 1423: U. o. n. 97., 1425: U. o. lad. 1. num. 34., 1426: U. o. lad. 1. num. 37., 38., 39., 40., 41., 1428: U. o. n. 31., 1429: U. o. lad. 3. n. 43., 1431: U. o, n. 48. és U. o. Alm. V. lad. 6. num. 6., 1436: U. o. Alm. III. lad. 3. n. 99., 1438: Haz. okmt. IV. 314. és Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 100., 101., 1444: U. o. lad. 1. n. 42., 1446: U. o. Alm. V. lad. 6. n. 8., 1464: U. o. Alm. III. lad. 4. n. 48. 50., és 52., 1470: U. o. lad 1, n. 84. és 25., 1475: U. o. lad. 3. n. 32. és 51., 1476: U. o. Alm. III. lad. 5. n. 28., 1477: U. o. lad. 4. n. 55., 1478: U. o. lad. 3. n. 123. (több oklevél), 1479: U. o. Alm. III. lad. 3. n. 82., 1480: U. o. Alm. V. lad. 6. n. 13 , 1481: U. o. Alm. III. lad. 3. n. 65., 1482: U. o. n. 83., 1484: U. o. n. 48., 1485–7: U. o. lad. 1. n. 8. és 9., 1486: U. o, lad. 3. n. 53., 1489: U. o. lad. 4. n. 59., 1490: U. o. n. 60. – Az Ugali, később Battyáni és faiszi Ányos birtokokra nézve lásd: 1323: Körmendi llt. Alm. III. lad. 1. n. 3., 1326: U. o. n. 4., 1333: U. o. n. 5., 1336: Anjouk. okmt. III. 284., és Haz okmt. III. 127., 1339: Anjouk. okmt. III. 527., 1312–3: Haz. okmt. III. 143. 146., 1343: Anjouk. okmt. IV. 304., 1347: Körmendi llt. i. h. num. 8., 1356: Kismart. llt. 47. U. 4. és 5., 1385–1386: Haz. okmt. III. 220–239. Ezenkívül a Battyániakra nézve l. a veszprémvölgyi apáczák, a Rozgonyi, Vityai, Kutosi, Keszölczési, Szerdahelyi, Szobi, enyingi Török, Alapi cs. és Segösd város a.)

Battyáni (geresgáli) cs. A somogymegyei (Alsó-) Battyánból. – 1468-ban a Péter fia Benedek kapja kir, új-adományút Battyánt, továbbá Geresgál, Ujfalu, Barcs-Füles, Bakháza, Egyházas-Füles, Tamási, Czegeléd, Sz.-György, Lád, Zolna és Sz.-Mihály részeit. (1349: Fejér. IX. 7. 95., 1405: Dl. 24500; 1468: Körmendi llt. Alm. V. lad. 5. n. 74. – V, ö. 1494: Dl. 20159.)

Bebek (pelsőczi) cs. L. Kapos-Ujvár várnál.

Bedecs (kisfaludi) cs. Bedecz. (1427: Kismart. llt. 96 f. 3. n. 28.) Bedech: (1480: Kismart. llt. 45. C. 55.) Nemes-Kisfalud értendő.

Békás (fejéregyházi) cs. Bekas. (1449: Dl. 14268.)

Beke (tetvesi) cs. Beke. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Bélczi cs. Idéz. l. 1408–1472: Bélcz helység a.

Beleznai cs. 1451: Dl. 14335.

Bellye (szakácsi) cs. Bellye. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Bencze (csegei) cs. Benche. (1474; Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 9. 15.)

Bencze (gercsei) cs. Bencze. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1487: Dl. 19320.)

Bencze (vidi) cs. Bencze. (1465: Körmendi llt. Unyomiana. n. 115., 1492: Dl. 19840.)

Berei cs. Kéren (Szent-Gálos-Kéren) is voltak részei 1487-ben. (1454: Muz. llt., 1486: Dl. 19175; 1487: Dl. 19320.)

Berekfalusi (Berekfalvi) cs. L. Zopa (berekfalvi) néven.

Ber(e)ki cs. L. Tolnamegyében.

Berényi cs. 1464-ben Benedek, geresgáli Babi (Baby) Györgygyel együtt kapta kir. új-adományul Battyán, Lád, Sz.-Mihály, Zolna és Sz.-György helységek részeit. (Körmendi llt. Alm. V. 1. 5. n. 73.)

Berjegi (Berjeki) cs. 1470-ben Gombán is földesur. (1398: Dl. 8329; 1462: gr. Bánffy cs. llt. 114. n. 9., 1470: Csutor Imre okl.)

Berkesi (Berkösi) cs. 1410: Jeszenák cs. llt , 1435; Dl. 12655; 1470: Csutor Imre okl.

Berta (gamási) cs. Bertha. (1492: Dl. 19840; 1511: Muz. llt.)

Bertók (dávoti) cs. Berthok. (1439: Haz. okmt. III. 377.)

Berzenczei (Lorántfi) cs. A Pécz nemzetségből származott Loránt szerzé meg I. Lajos király korában Berzenczét és tartozékait, s ő nevezé magát először e birtokáról Berzenczeinek. 1406-ban (és 1418-ban ismét) új-adományúl kapta (Laránt-fia) György Berzencze, Lippahás, Kis-Telek, Orsaly, Sarkad, Sz.-Erzsébet, Simonfalva, Kocsila, Gesztye, Monyorós, Netécsmezeje, Csovonya, Őr, Alsó- és Felső-Mindszent, Farkasfalva, Egyházas- és Felrét-Lankócz, Alsó- és Felső-Pricsrő, Biklász, Pátroh, Telek, Háromfafalva, Sz.-László, Sand, Inke, Déd, Lepled, Egyek, Mindszent, Tikos, Sávoly, Fevenyed és Seberje helységeket és Szent-Erzsébet várát. Török Lászlótól – ki eddig zálogban bírta – a György fia Sandrin visszakapta Sandot. 1463-óan ugyanez a Sandrin, Lászlóval (a György fiával) egyezkedik Berzencze és Sz.-Erzsébet fölött; majd 1466-ban Sandot Pakosi Pálnak zálogosítja el, 1467-ben pedig Vorster Györgynek (Gierig-nek.) Ez időtájt 1468-ban idegenítették el Berzencze és Sz.-Erzsébet nevű kastélyaikat az azokhoz tartozó helységekkel együtt az említett (szenterzsébeti) Vorster vagy Forster Györgynek. A család tagjai azonban továbbra is Somogymegyében maradtak, s Inke, Lepled és Sávoly vidékén még mindig voltak birtokaik. Így 1471-ben a fentebb említett Sandrin, Inkének részeit szerdahelyi Nagy (Nagh) Tamásnak zálogositá el; 1473-ban (Loránt-fi) Márton Inke, Lepled. és Sand részeihez, 1488-ban pedig (tán ugyanő) «Loranth» (dictus) Márton Lepledhez tartott jogot. 1480-ban Sandrin Nagy-Sávoly, Nagy-Fevenyed és Közép-Tikos miatt kezdett pört páti Török Kocsárddal. Az 1536 évi adólajstromban szintén «Loranth» néven merül föl e család, mint Sánd, Inka és Lepled földesura. (Birtokaik további sorsát lásd Forster György a. a birtokosok közt, valamint a nevezett kastélyoknál. – 1377: Dl. 6418. 6419; 1446 -1418: Dl. 9198; 1414: Dl. 10205; 1415: Dl. 24936; 1430: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 47., 1457: Dl. 15167; 1463: Dl. 11881; 1466: Dl. 16420; 1467: Dl. 16529; 1471: Dl. 17173; 1473: Dl. 17430. és Huny. kora. XI. 497., 1477: U o. XII. 13., 1480: Dl. 18379; 1488: Körmendi llt. Alm. llt. lad. 5. n. 51. A. – A többire nézve l. Gyurikovics. Tud. Gyűjt. 1836. Xl. 17–19. és V. ö. a Marczali cs. a.)

Besenyei cs. 1437: Dl. 24727; 1448: Muz. llt.

Besenyei (szakácsi) cs. Bessenyey. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Bibó (macsi, tőli) cs. Bybo. (1482: Dl. 18690; 1492: Dl. 19840; 1502: Dl. 21123.)

Bicskele vagy Biczkele (dorogi) cs. Bychkelee. (1435: Dl. 12655.) A Karád vidéki Dorog értendő.

Biki cs. L. a Haholtiak a:

Biró (szakácsi) cs. Biro. (1470: Dl. 17462.)

Biró (tardi, álcsi) cs. Byro. (1493: Dl. 19840) Biro. (1495: Haz. okmt. V. 382.)

Bocskai (Bocska, Bocska-fi) cs. Nicolaus, majd: Ladislaus de Bochka; Bochka, filius Bochka, Bocekay, Bochkay, Boghkay. – 1449-ben: bösői előnévvel. 1427 óta s 1428-ban is birtokaik (előbb a magbanszakadt Karádiaké) Temerkény és Karád. László 1428-ban: kereszturi (azaz: raszinya-kereszturi) előnevet visel. 1464-ben a László utódainak szóléti és neszdei részei szentgyörgyi Vincze Tamásnál voltak zálogban. 1438–9-ben Jakab – mint kapolyi Boghkay szerepel. Ugy látszik szintén e családhoz tartozott. (1423: Muz. llt., 1427: gr. Erdődy cs. monyorókereki llt. f. 73. n. 3381. Pesty után, 1428: Dl. 35951; 1435: Dl. 12787; 1449: Dl. 14268. 14309; 1464: Sövegjártó János oklt., 1486: Dl. 19180; 1488: Dl. 19346. 19354, és 1489: Dl. 19600; 1493: br. Révay cs. llt. Somogy. I. 1. – L. a tolnai Bornemisza cs. és Körösmegyében a Bocskaiak a.)

Bocsor (kis-maróti) cs. Bochor. (1446: Dl. 13931.)

Boda (nagy-berényi) cs. Boda. (1482: Dl. 18686; 1492: Dl. 19840.)

Bodai cs. 1474: Dl. 17584; 1477: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 55.

Bodiszló(-fi, zákányi) cs. L. Zákány m,-város a. – V. ö. 1439: Dl. 33416.

Bódogasszonyfalvi cs. 1453-ben a Bódogasszonyfalvi leányok Lád, Zolna és Szent-Mihály részeit a Csapiaknak zálogosították el. (gr. Draskovich cs. llt. f. 24. n. 5.)

Bogdán (szakácsi) cs. Bogdan. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Boglári cs. 1435: Dl. 12655.

Bogykai (Botykai, kapolyi) cs. L. Bocskai) néven.

Bogyó (szakácsi) cs. Bogyo. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Bokor (peszei, berei) cs. L. Bakar alakban.

Bom (osztopáni) cs. Bom. (1472: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 1. n. 36.) Az Osztopáni család egyik ága.

Bongolyag (szakácsi) cs. Bongolyag. (1503: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Bornemisza (tolnai) cs. Mátyás király 1486-ban a páti Török László és vései Kürtősi (Kywrthewsy) György birtokait, mivel ezek bizonyos nemes Bocskai (Bochkay) István nevű nyilvános rablóhoz szegődtek, tolnai Bornemisza János al-kincstartónak adományozta. Bornemisza azonban Török László részére a királynál kegyelmet eszközölt ki s egyszersmind őt testvérévé fogadván, Pát, Bennek, Gárdos, Varaszló, Nagy-Sávoly, Fevenyed, Közép-Tikos, Egyek, Mindszent, Sand helységekben és Matisfalva pusztán bírt jószágainak felébe még 1486-ban visszabocsátotta. Maga Bornemiaza a Török- és Kürtösi-féle birtokok (Pát, Varaszló; Inke, Alsó-Déd, Nagy-Sávoly, Fevenyed, Közép-Tikos, Gárdos, Benne, Sand, Egyek és Mindszent helységek s Csireptelke és Mátisfalva puszták) miatt – a beigtatás után – többekkel (határ-pörbe keveredett s Bennek birtokába – melyet a fejérvári káptalantól 1200 forinton kiváltott – 1488-ban külön is beigtattatott. Ugyanő 1490-ben Péntekhelyen is birtokos. 1494-ben 66, 1495-ben pedig 418 forintnyi adót engedtek el e megyei birtokaitól. (1486–7: Dl. 19180. 19205; 1487: Dl. 19302. 19318; 1488: Dl. 19346. és 19424; 1490: Dl. 19665. 19839; 1494–5: Engel, i. m. 28. és 144. l. – L. Forster György a. is.)

Bornemisza (vasadi) cs. Bornemyza. (1482: Dl. 18690.)

Boronkai (Baronkai) cs. 1321: Zichy okmt. 1. 204.. 1372: Dl. 6055; 1423: Muz. llt., 1435: Dl. 12655; 1483: Dl. 18831; 1487: Dl. 19289. 19320.

Botfalvi cs. 1480: Dl. 18403.

Both (bajnai) cs. A Jánosé 1488-ban Udvarhely, Mártonfalva és Szenta. Az András somogymegyei birtokaira 1495-ben 65 frtnyi adót vetettek. (1488: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 51. A.. 1495: Engel, i. m. 144. l. – L. a páti Törók és Kanizsai cs. a. is.)

Botykai cs. L. Bocskai néven.

Bői prépostság. Földesúr Bőn. (Idéz. ott.)

Bösői cs. 1448: Dl. 9408; 1437: Dl. 13097.

Budai (ó-budai) káptalan. Egyes nyomok szerint földesúr Oszlár (1275.), Endréd (Köröshegy m., 1338.) és Kás (1424.) falvakban; ezenkívül úgy látszik 1356 óta Komár, Galambok, Szent-Péter és Karos (somogy- és zalamegyei), – 1444-ben Komár, Karos, Galambok, Buki helységekben, s SzentPéter, Budavári-Dencs, Kápolna és Budavári-Muszt pusztákon, a Balaton déli csücskétől dél felé, a zala-somogymegyei határon. Utóbbi birtokai ez idő tájt (jelesül már 1442-ben és 1444-ben is) egyideig bizonyos cseh katonák, aztán a Marczaliak majd a Rozgonyiak kezére kerültek hatalmasúl. Rozgonyi Rajnáld Komáron erősséget (fortalicium) is emelt, a melyet a Marczaliak, hogy birtokaikat a végpusztulástól megmentsék, 4000 forinton megváltottak. Ez összeget aztán 1444-ben a budai káptalanon követelték. (1275: Dl. 927., 1338: Anjouk. okmt. III. 449., 1356: Veszpr. kápt. orsz, llt. Metales., 1416: Muz. llt., 1424: Dl. 11552; 1442: Veszpr. kápt. házi llt. 11. doboz., 1444: Pozsonyi kápt. llt. Capsa Budensis. 1. f. 3. n. 6., v. ö. 1481: Dl. 18459. – L. az Anthimi cs. a. is.)

Butkai cs. 1494-ben a Péter e megyei birtokaitól 46 forintnyi adót engedtek el. (Engel, i. m. 28. l. – A Desewffy cs. levétárában tudtommal 1353-ból és 1511-ből találhatók adatok e család somogymegyei birtokaira vonatkozólag.)

Csáfordi (álcsi) cs. Chafordy. (1453: Körmendi llt. Unyom. n. 68.)

Csák (halyagosdi) cs. Chak. (XV: század: Körmendi llt. Himfyana, n. 625., 1495: Haz. okmt. V. 383.)

Csák (tőli) cs. Chak. (1492: Dl. 19840.) Meglehet azonos cs. az előbbivel.

Csányi (Csák) cs. Zalamegyéből. – 1464-ben a gordovai Fancsoktól (Pétertől) ítéletileg (vagyis egyezség szerint) igtatják őket Ság, Muszt, Ujlak, Erdő-alja, Berény, Sz.-György és Baja részeinek birtokába, zálogképen. 1496-ban Örsön (értsd: Vörs) is földesúr, (1464: Dl. 15940; 1468: Dl. 16739; 1496: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 54. – V. ö. 1261: Haz. Okmt. VIII. 83.)

Csapi cs. Zalamegyéből. 1452-ben Máté páti Török Lászlónak zálogba veté Sz.-György, Sz.-Miklós, Lád, Z(s)olna és Sz.-Mihály részeit. 1459-ben András Ormánhida, Lád, Z(s)olna, Sz.-Mihály és Cseh helységekbeli birtokaira nézve szabad rendelkezés-jogot nyert a királytól. (1452: Dl. 14562; 1459: Dl. 15334; 1465: Zalai oklt. II. 583. – L. Gerecz várkastély s Valkó és Hedrehely m.-város, a Bódogasszonyfalvi, Zopa, Varaszlói, moróczhelyi Farkas, lendvai Bánfi és Kanizsai cs. a.)

Csapi cs. L. a Tamásiak a.

Csaplári cs. L. a Rozgonyi cs. a. az 1443–8. évekhez.

Csard (zádori) cs. Chard. (1492: Dl. 19789.)

Csarmat-kölkedi cs. 1498: Dl. 20792.

Csat (vityai, tőli) cs. Chath. (1470: Csutor Imre okl.)

Csató (kis-maróti) cs. Chatho. (1483: Dl. 18790;, 1494: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 54.) 1494-ben Báron is voltak részei.

Csató (vasadi) cs. Chathow. (1482: Dl. 18686.)

Csatos (vidi) cs. Chathws. (1480: Kismart. llt. 45. C. 55.)

Csedi cs. 1451: Dl. 14335.

Csepei cs. 1447: Dl. 9305; 1436: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 99., 1460: U. o. Majoratus. I. 29. 19.

Csekekátai cs. pestmegyéből. – 1445-ben Csepel és Varang helységben voltak részei; 1473-ban és 1480-ban pedig a Kátaiaknak Csepelen. (Körmendi llt. Alm. V. lad. 6. n. 7., 1473: Acta post adv. 82–30., 1480: Dl. 18340.)

Cseh (Csehi, füredi) cs. Cheh. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41., 1493: Dl. 19944.) Chehy. (1485: Dl. 19095.)

Cseh (tardi) cs. Cheh. (1495: Haz. okmt. V. 383.)

Csehi cs. Az Inke vidéki Csehi értendő. (1445: Dl. 13828; 1477: Dl. 17937.)

Csehi (álcsi) cs. Chehy. (1488: Dl. 19346.)

Csehi (fiadi) cs. Chehy. (1487: Dl. 19289.)

Csehi (köpi) cs. Chehy. (1493: br. Révay cs. llt. Somogy. I. 1.) Meglehet, ez egynevű családok közül egyik-másik rokon vagy azonos.

Csemperdi (Csemberdi) cs. 1414: Dl. 1020; 1415: Dl. 24936; 1450: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 78., 1488: U. o. lad. 5. n. 51. A.

Csepel (szerdahelyi) cs. Chepel. – Lásd a Szerdahelyi cs. a. az 1425. évhez.

Csepeli cs. 1417: Haz. oklt. 368.

Cser (dédi) cs. Cher. (1480: Dl. 18379; 1481: Dl. 18470.)

Cseraljai cs. 1446: Haz. okmt. IV. 341., 1453: Körmendi llt. Unyomiana. n. 68.

Cseri (fark-polyáni) cs. Cheri. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 40.)

Cseri (karai) cs. Cheri. (1472: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 1.
n. 36.) Chery. (1479: Kismart llt. 96. f. 3. n. 40. és 41.) Tán ugyanegy cs. az előbbivel?

Cserige (zádori) cs. Cheryge. (1492: Dl. 19789.)

Csernel (szent-jakabi) cs. Chernél. Zalamegyéből. – 1481-ben (a zalamegyei Sz.-Jakabbal szomszédos) Simonyit bírják; 1488-ban pedig Pászod részeit. (1481: Dl. 18459; 1488: Körmendi llt. Alm. III. lad. b. n. 51. A. – L. a páti Török cs. a. is.)

Csicsali cs. (1339: Anjouk. okmt III. 527., 1436: Haz. okmt.III. 369., 1460: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 19.)

Csipeti cs. 1397: Dl. 8226; 1404: Dl. 8950; 1447: Dl. 14072; 1452: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 34:, 1465: Dl. 16175; 1478: Pannonh. főapáts: házi llt. Tihany, f. 21. n. 1.; 1485: Dl. 19095.

Csiszár (csiszárszegi) cs. Chizar. – Másként: Csiszárszegi. (1443: Haz. okmt. V. 236., 1453: Körmendi llt. Alm. III. lad. 1. n. 43., 1454: Muz. llt.)

Csoklai (lultyai) cs. Choklay. (1497: Fejérvári ker. konv. házi levéltára, 3. 11. 8.)

Csokonai cs. A Szigetvártól nyugatra eső helység értendő. (1474: Dl. 17684.)

Csoltai cs. 1476: Dl. 17888; 1481: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 68.

Csorba (vidi) cs. Chorba. (1461: Dl. 15582.)

Csorna (nagy-szakácsi) cs. Chorna. (1471: Dl. 17268.)

Csort cs. Chorth. (1451: Dl. 14335.) Előneve nem ismeretes.

Czevek (szakácsi) cs. Czewek. (1465: Dl. 16209.)

Cziráki (terebezdi) cs. Czyraky. (1480: Kismart. llt. 46. C. 55.)

Damai (gellyei) cs. Damay. (1475: Dl. 17655.)

Dancs(-fi, szerdahelyi) cs. L. Szerdahelyi néven.

Darabos (dédi) cs. Darabos. (1492: Dl. 19840.)

Darabos (nádasdi) cs. L. a Szelczei, Korotnai és Kanizsai cs. a.

Darabos (szent-mihály-kéki) cs. Darabos. (1438: Dl. 13218; 1492: Dl. 19840.)

Dávoti cs. 1366: Muz. llt., 1493: Dl. 19944.

Debregi cs. 1406: Dl. 9198; 1414: Dl. 10205; 1499: Körmendi llt. Alm. V. lad. 5. n. 78. – L. a Baráti cs. a. is.

Debrei (szakácsi) cs. Debrey. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIY. N.)

Dobrétei cs. Zalamegyéből. – L. a Vései cs. a.

Dédi cs. 1445: Dl. 13828; 1450: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3 n. 78., 1456: Dl. 15058; 1481: Dl. 18459.

Demes (gellyei) cs. Demes. (1436., és 1479: Kismart. llt. 45. B. 33. és 96. fasc. 3. n. 41., 1475: Dl. 17655.)

Denke (szakácsi) cs. Denke. (1470: Dl. 17462.) Denche. (1476: Dl. 17765.)

Derecskei cs. 1403-ban kapja Pál, Zsigmond királytól Kovásznyát és Horpácsot. (Kismart. llt. 47. D. 12. – L. a Vityai és Kovásznyai cs. a is.)

Ders(-fi, szerdahelyi) cs. L. Szerdahelyi néven.

Dési (bárdi) cs. Desy. (1496: Dl. 20459.)

Dezső (vasadi) cs. Desew. (1499: Békásy cs. llt.)

Disznósi cs. Másként: G(y)isznósi. (1470: Csutor Imre okl., 1482: Dl. 18686; 1485: Dl. 19095.)

Dombai cs. A Barcstól keletre eső Dombó értendő. – E helységen kívül 1449-ben Szehánfalván tűnnek föl földesurakul, 1472-ben pedig Hidvég és Adorján falvakban. 1486-ban Dombai Ferenczet a Marczaliak és mások részére a következő helységekben bírságolják, u. m. Adorjánban, Egeralján, Berencsen, Szajhánfalván (azaz: Szehánfalván), Apátiban, Viszlón, Dióson, Verésfalván, Derementiben, Patosfalván, Dorogon és Czegeléden. 1493-ban a család egyik nő-tagja (éti Kornis Mihályné) a következő helységekben bírt részeit adta el az enyingi Törököknek, u. m. Hídvég, Dadfalva, Verőfényfalva, Patosfalva, Argyagháza, a két Berencs, Aderján, a két Apáti, Egeral, Szajhánfalva, Dorog, Veresfalva, Felszeg. Drementi, Dombó, Pettend, Zádor, Várad, Szajhán, Fedend, Szigetke, Györgynépe, Bogyoka, Tóti, Homok, Fok, a két Atos, Sz.-Kereszt, Sz.-Péter, Sz.-Miklós, Diós, Pálfalva, Viszló és Olaszfalu. 1506-ban néhai Dávidnak Dombó, Dorog, Patefalva (azaz: Patosfalva), Verőfényfalva, Derempti, Adorján, Veresfalva, Egeralja, Datfalva, Zákány, Máli, Kakonya, Alsó- és Felső-Atak és Gyékényes helységékbeli birtokait adományozza el a király. (1437: Dl. 24727; 1438: Dl. 13209; 1449: Dl. 14301. 14302; 1469: Kismart. llt. 45. C. 44., 1472: Dt. 32387. 17311; 1486: Dl. 19123; 1493: Dl. 20013. 20026; 1494: Dl. 20159; 1504: Dl. 21234. és Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 34., 1506: U. o. n. 36. – L. Kapos-Újvár vár, Zákány m.-város és vár a. is. V. ö. Orsz. Levéltár. Kisebb családi llt. II. cs. – Dombay cs.)

Dombai cs. A mai tolnamegyei Dombovár értendő. – 1478-ban a megye ék. csücskében fekvő Hidvég és Oroszi helységekben földesurak. (1478: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 123.)

Dömösi prépostság. L. Tolnamegyében. – V. ö. 1488: Dl. 19346.

Draskai (kelizi) cs. Draskay. (XV. század: Körmendi llt. Himfyana. n. 625.)

Ecsényi cs. 1420: Dl. 10972; 1435: Dl. 12655.

Écsi cs. 1358: Dl. 4730; 1382: Dl. 6895.; 1470: Körmendi llt. Alm. III. lad. 1. n. 24., 1485: Dl. 19095.

Eddei cs. 1443–6: Dl. 8881; 1445: Dl. 24500; 1435: Dl. 12655.

Egresi cs. 1404: Dl. 8953; 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.

Egri püspök. E megyei jószágaitól 1494-ben 67, 1495-ben pedig 356 1/2 forint segedelem járt. (Engel, i. h. 28. és 144. l.)

Egyedfi (szakácsi) cs. Egedphy. (1476: Dl. 17765.)

Ellyemindszenti cs. – Másként: Illyemindszenti. L. e néven, illetve a Tamási és Ellyevölgyi cs. a.

Ellyés (dédi) cs. Ellyes. (1492: Dl. 19840. – V. ö. 1502: Dl. 21140.)

Ellyés (örsi) cs. Ellyes. (1487: Dl. 19320.)

Elyesse (szakácsi) cs. Ellyesse. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Ellyevölgyi cs. Tán azonos az Ilyemindszentivel. – 1448-ban Kovácsit bírta, 1483-ban Óteleket. (1397: Dl. 8259; 1408: Dl. 9415; 1448: Dl. 14156; 1482: Dl. 18690; 1483: Dl. 18773; 1485: Dl. 19095.)

Elvei (köpi) cs. Elwey. (1493: br. Révay cs. llt., Somogy. I. 1.)

Emekei cs. L. Hederhely m.-város a.

Endréd (halyagosdi) cs. Endréd. (XV. század: Körmendi llt. Himfyana, n. 625.)

Endrédi cs. 1458: Pannonh. főapáts. házi llt Tihany, f. 18. n. 2. – L. a Battyániak a is.

Erdélyi (somkereki) cs. L. Sziget várnál.

Eresztevényi cs. L. a Fejéregyházi cs. a.

Espán (turi) cs. Espan. (XV. század: Körmendi llt. Himfyana, n. 625.)

Esze (csegei) cs. Eze. (1488: Dl. 19387.)

Esz(i)ed (köpi) cs. Ezyed. (1193: br. Révay cs. llt. Somogy, I. 2.)

Eszpetei cs. 1399: Dl. 8456; 1403; Kismart. llt. 45. A. 11. és Dl. 89I4; 1493: Dl. 20064.

Esztergom-szigeti apáczák, Köráshegy, Kereki sat. vidéki birtokukat 1338-ban említik. (Anjouk. okmt III. 447.)

Esztergomi káptalan. Bere helységben birtokos. (1439: Fejér, XI. 288. – Az 1536. évi adólajstrom szerint azonban Szenyér, Arad, Terebezd, Tapsony, Merke, Hollád és Tikos helységekben szintén. – Orsz. llt. Conscr. dical. 40. és 42. l.)

Esztergomi keresztesek. (Sz.-János-lovagok.) Telekiben voltak részeik. (1275–1429: Dl. 2870. és Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 18. n. 1.)

Facs(i)ar (szakácsi) cs. Fachyar. (1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Fajszi cs. Miklós 1463-ban a megye alispánja. (1435: Dl. 12655; 1453: Dl. 14772; 1480: Dl. 18355. – L. a toldi pálosok a. is.)

Falkosi cs. 1481: Dl. 18470. 18504.

Fancs (Fancsfi, Fancsi, gordovai) cs. Körösmegyéből. – Másként: Gordovai. – Ősük, Fancs IV. Béla vagy II. Endre korában élt. Ennek utódai (filii Fanch, dicti Fanch, dicti Fanchy) 1348-ban bírják már Visz részeit, és kapják I. Lajos királytól Berényt. 1443-ban László (a László fia) a hűtlen Tamás fiainak Jánosnak és Istvánnak Kethely, Megyere, Ujlak, Baja, Mentő másként Sz.-György, Nágszeg (Nádszeg), Tard, Szemes és Sudak helységekbeli birtokait kapta Zsigmond királytól, valamint a szintén hűtlen Fancs György és társai (elő nem sorolt) jószágait is. Néhány évvel később, 1408-ban cserében némely körösmegyei birtokokért, a hasonlókép hűtlen mesztegnyei Szerecseny (Sarachenus) Mihály birtokait Mesztegnyő, Agáros, Edde, Ujfalu, Libicz, Gyugy és Muszt helységekben nyerte el ugyanez a László (a Szerecsenyek azonban Mesztegnyő és uradalma más részeit később pl. 1466-ban is bírták) s még ugyanez évben a Henézdi (Henizi) Mihály s Korpádi István és Péter hűtlenségbe esett és magvok-szakadt nemesek jószágait is Heniz, Korpád, Kozmafalva, Simonfalva, Maragya, Mária-Magdaléna, Papolcza, Itmes, Lukafalva és Tótfalu helységekben, melyeket ez ideig tapsonyi Anthimi János tartott kezén. 1409-ben a néhai Fancs János birtokait öröklik Berényben, Sz.-Györgyön, Besenyőn, Telekiben, Viszen, Szárszón és Szóládon. 1424-ben osztozkodnak (a László fiai: János, Imre, Bertalan, László) a következő birtokokon, u. m. Korpád, Henéz, Simoni, Kozma, Agáros, Edde, Mesztegnyő, Libicz, Besenyő-Sz.-György, Berény, Erdő-alja, Ujlak, Muszt, Ság, Magyare, Kethely, Baja, Sári, Sárközi-Sz.-György, Tard, Visz, Szemes, Szárszó, Szólát és Teleki helységeken, melyeket 1455-ben új-adományúl nyertek V. Lászlótól, s pl. 1498-ban is bírtak. 1435-ben Bel-szász-nagy-földe és Albafölde nevű pusztájukat is említik. 1448-ban Kethely, Magyare, Ság és Sári részeit laki Thuz Miklósnak zálogosították el. (1348: Anjouk. okmt. V. 219. és Dl. 12800; 1398: Dl. 8333; 1403: Dl. 12800. 8881; 1405: Dl. 24500; 1448: Dl. 9465. és 12800; 1409: Dl. 9543. és 12800; 1411: Dl. 9850; 1424: Dl. 12800; 1435: U. o., 1448: gr. Bánffy cs. llt. 114. n. 4. A., 1449: Körmendi llt. Himfyana, n. 745., 1455: Dl. 14952. és 14953; 1462: gr. Bánffy cs. llt. 114. n. 9., 1464: Dl. 15940., 1466: Ostfy cs. llt. T. 36., 1468: Dl. 16739; 1489: Dl. 19600; 1498: Dl. 12800. – L. a Csányi (Csák) cs. és Alapi cs. a. is.)

Farkas (berkesi) cs. Farkas. (1470: Csutor Imre okl.)

Farkas (dédi, lábatlani) cs. 1452-ben dédi vagy lábatlani Farkas László pallos-jogot kapott Hunyadi János kormányzótól. (1438: Dl. 13193; 1452: Körmendi llt. Alm. V. lad. 7. n. 229.)

Farkas (farkasfalvi) cs. Farkas. (1488: Huny. kora XII. 401. és Körmendi llt. Alm. III. lad. n. 51. A.)

Farkas (hatvani) cs. Farkas. (1468: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Farkas(-fi, moróczhelyi) ca. 1446-ban bírta Magasi és Bunnya részeit; utóbbiakat 1468-ban Csapi Andrásnak veté zálogba. (1398: Dl. 8333; 1446: Dl. 13931; 1468: gr. Draskovich cs. llt. f. 25. n. 48. és Dl. 16739.)

Farkas (vidi) cs. Farkas. (1492: Dl. 19840.)

Farkas (vityai) cs. Farkas. (1479: Kismart. llt. 96. fasc. 3. n. 40.)

Far(k)polyáni cs. 1468: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1487: Dl. 19320.

Fecske (mérei) cs. Feczke. (1446: Veszpr. kápt. orsz. llt. M. 194. – L. a Mérei cs. a.)

Fedendi cs. 1467: Dl. 16472; 1484: Dl. 18958.

Fejér (szerdahelyi) cs. Feyer. (1488: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 51. A.) A Nagy-Atád vidéki Szerdahely értendő.

Fejér (vidi) cs. Feyer. (1492: Dl. 19840.)

Fejéregyházi cs. 1479: Veszpr. kápt. orsz. llt. E. 88., 1497: Dl. 20578. – A Marczali vidéki Fejéregyháza helység értendő. 1479-ben e család egyik tagja eresztevény-i birtokát az Eresztevényieknek adta el.

Fejérvári (egyházi) Sz.-László oltár. Köröshegy, Kereki sat. vidéki birtokát 1338-ban említik. (Anjouk. okmt. III. 446.)

Fejérvári káptalan (prépostság). 1229-ben Kisfalud, N(y)iu, Ocsma, Kás, Som-Berény, Megyer, Szőllős, Told, Aszalár (Oszlár), Sö(l)d, Bodon(y)a (Bonnya), Öl(y)ves, Vodoj (Vadaj), Baba, Mocsola, Merenya és Alsó-Merenye, Tömörkény, Bogát, Egres (? Egis), Méhás, Kara, Bő, Oszlopán, Kér (melyik ?), Bárd, Polyán, (Inkaföld), Kölked, Tord (Tard), Tur, Fel-Gamás, Visz, Fer (Für), Csopok (Csopak), Rad, Ö(s)zed, Köp, Örs, Szólát és Szólát-Szent-Miklós, Neszda (Neszde), Alsó- és Felső-Kecscsa, Fejéregyház, Csepel, Karád, Teleki, Szár(a)szó, Köröshegy, Kereki, Lyuba (Lyaba, Jaba), Lull(y)a, Csega (Csege), Bálványos, Egyes(?), Berki, Gyogy, Alsó- és Felső-Endréd, Szemes (melyik?), Kapol(y), a két Zamárd, Király-tör(e)ki (Törek), Jód, a két Gán(y), Kleti (Keleti, Kiliti); a két Bere(j) és Csaba helységekben bírt jószágait sorolják föl részletesen. Később az egyes oklevelekben előforduló nyomok szerint földesur Kis-Bár és Bonnya vidékén (1275.); az Adánd vidéki Kisfalud (1279.), Bonnya (később város, 1337. 1536.), Háromkut (a préposté, 1337. 1352.), Szőllős (Zala helység m. 1351.), Taszár (az őrkanonoké, 1358.), Bélavár (város, 1399. 1469.), Csetertekhely (1399.), Egyházas-Heresznye (1399.), Baráti (1399.), Sikva (1399.), Tófő (1399.), Kás (1424.), Tel(e)ki (1429.), Zamárd (a karé, 1434), Kis-Berény, Ság (az őrkanonoké, 1447.), Mernye (az őrkanonoké,1487.) és Tard (a préposté, 1495.) helységekben. (Kusztos-bárdja 1496-ban a Perneszieké.) 1474-ben páti Török Kocsárdtól és Lábadi István fejérvári kanonoktól zálogba vette Bennek-et. (1229: Árpádk. új okmt. VI. 466 , Dl 4474. 4479; 1269: Árpádk. új okmt. VIII. 230., 1276: Dl. 927; 1279: Árpádk. új okmt. XII. 276., 1337: Anjouk. okmt. III. 356., 1358: Dl. 4730; 1399: Dl. 8456. 8467. 8470; 1424: Dl. 11562; 1429: Dl. 2870, és Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 18. n. 1., 1434: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 98., 1447: Dl. 14072; 1450: Dl. 14401; 1469: Dl. 16819; 1474: Dl. 17616; 1487: Dl. 19320; 1495: Hazai okmt. V. 383., 1496: Dl. 20459. és 1536. évi adólajstrom. – L. a tolnai Bornemisza cs. a. és v. ö. 1338: Dl. 3663.) Végül e helyütt értékesnek tartom fölemlíteni, hogy az 1536. évi adólajstrom szerint a) a fejérvári éneklőkanonok Bálványos, Csege és Berki; b) a fejérvári őrkanonok a két Dobsza, Pettend, Bárd, Sz.-Miklós, Bódogasszony-Mernyéje, Vádé, a két Kékcse, Balatonmelléki-Szemes, Szólát és Al-Mernye; c) a fejérvári kar Balatonmelléki Zamárd; d) a fejérvári igazgató (rector) Alsó-Endréd és Berki; e) á fejérvári káptalan Csepel, Teleki, Egyházas- és Kis-Zamárd, Alsó-Endréd, Berki, Gám, Jód, Kiliti, Ságvár, Kisfalud és Kétye; f) a fejérvári prépost Bálványos, Csege, Berki, Kis-Told és Bonnya; g) Lőrincz fejérvári prépost Eger-Vadé, Söld; h) a Sz -Miklós-káptalan Csepel, Visz. Szárszó, Egyházas- és Kis- Zamárd helységekben birtokos. (Az a)-hoz: 30. lap; a b)-hez: 6. 10. 21. 22. 27. 28. 38. lap; a c)-hez: 29, lap; a d)-hez: 29. lap; e)-hez: 27. 28. 29. 30. 31, lap; j)-hez: 30. 36. lap; g)-hez: 26. 38. lap; k)-hoz: 27. 28. 29. lap az 1536. évi adólajstromban. – Orsz. Llt. Conscr. dical.)

Fejérvári keresztesek. (Sz.-János-lovagok.) 1193-ban III. Béla király megerősíti őket a Somogymegyéhez számítható következő praedium-ok birtokában, u. m. Csurgó, Szulok, Gadány, Ecsény, Kereki, Igar (Igal), Csiz, Megyer, Gány, Nyin, Berény, Som-Berény, Marjad(a), Fejéregyháza, Csepel(y), L(y)iba, Kapoly(?), Kér(?), Aranyos(?). Mind e birtokok azonban később részben idegen kezekbe, részben pedig (mint pl. Csurgó) közvetlenül a vránai perjelség birtokába mentek át. A fejérvári házé a XV. században: Ecsény (1420. körül. 1434. 1476.), Megyer (1428.), Bálványos (1473.); továbbá: Lyaba, Lulya, Nyin, Ugal, Berény (? Megyer ?), Szőllős, Bálványos, Berki, Csiz, Gán(y) és Ság, melyekhez 1431-ben a Rozgonyiakkal szemben jogot tartanak; a XVI. században (1536.) pedig Bere, Bálványos, Csege és Berki. (1420. körül: Dl. 10748; 1428: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 4. 36 , 1431: U. o. 3. 5., 1434: Dl. 12594; 1450: Fejérv. ker. konv. házi llt. 3. 7. 5., 1473: U. o. 3. 9. 13., 1476: U. o. 3. 9. 24., 1536. évi adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical 29. 30. l. – V. ö. a vránai perjelség a.)

Fejes (ecsényi, kéri) cs. Feyes. (1447: Dl. 9323; 1408: Dl. 9428; 1423: Muz. llt.)

Fejes (alsó-endrédi) cs. Feyes. (1488: Dl. 19387.)

Fekete (gellyei) cs. Fekethe. (1479: Kismart. llt. 96. fasc. 3. n. 41.)

Fekete (kéri) cs. Fekethew. (1473: Dl. 17423. – L. a Kéri családnál is.)

Fekete (kétnyári?) cs. Fekethe. (1462: Dl. 15738.)

Fekete (kis-szakácsi) cs. Niger. (1461: Dl. 15582.) Fekethee. (1470: Dl. 17462.) Fekethe. (1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Fel-dédi cs. 1495: Dl. 20364.

Feledi cs. L. Pata m.-város és kastély a.

Felhévizi prépostság. 1480: Dl. 18340.

Felsögamási cs. L. a Vityai cs. a. az 1449. évhez.

Felsővityai cs. 1^35: Dl. 12655.

Fenéki cs. L. a sz.-györgyi Nemes cs. a. l

Ferenezi (orczi) cs. Ferenczy. (1465: Dl. 16239.)

Ferenczi (Ferencze, szakács-kölkedi) cs. Ferenczy. (1498: Dl. 20727.) Ferencze. (1507: Dl. 21670.)

Fiadi cs. 1436: Dl. 12655.

Filep (nagy-lucsei) cs. L. a Bakonyai cs. a.

Filke (bélczi) cs. Fylke. (1413: Dl. 10036.)

Finta (lullyai) cs. Finta. Fyntha. (1438: Haz. okmt. IV. 316., 1477: Körmendi llt. Misc. Croat. 48., 1478: U. o. Acta antiqua. Alm. III. lad. 3. n. 123.)

Finta (nagy-szakácsi) cs. Fyntha. (1426: Dl. 11626; 1461: Dl. 15582; 1463: Dl. 15826.)

Fodor (ecsényi) cs. 1486: Dl. 19175.

Fodor (őri) cs. A Csurgó vidéki Őr értendő. (1481: Dl. 18504.)

Forgács (gimesi) cs. Mocsola és (Vásáros-) Mernye helységekben voltak részük, melyeket a XV. század közepe táján zálogban Vityai László és a Pernesziek bírtak tőlök. (gr. Forgách cs. llt. az 1446. és 1453. évekhez.)

Forgács (szent-kálmáni) cs. Forgach. (1488: Körmendi llt. Alm. llt. lad. 5. n. 51. A.)

Fóris (ellyevölgyi) cs. Forys. (1496: Dl. 20459.)

Forró (hatvani) cs. Forro. (1421: Kismart. ht. 96. 3. 26., 1472: Dl. 17311.)

Forster György (szent-erzsébeti). 1468-ban és 1474-ben szerezte a Berzenczeiektől (l, ott) a berzenczei és sz.-erzsébeti uradalmakat. 1473-ban azonban még ez uradalmak némely helységeibe (Háromfafalva, Telek, Őr, Simonfalva, Berzencze, Szaniszló és Csavonya) mint a néhai Berzenczei (Loránt fia György fia) László után maradt birtokokba a szent-györgyi Vincze Péter (Fejérmegyéből) özvegyét és a nevezett Berzenczei László özvegyét igtatták zálogképen. 1477-ben, midőn György e részeket a Vincze Péter özvegyétől visszaváltotta, Berzencze, Lippahárs, Telek, Háromfafalva, Szaniszló, Geszte, Netécsmezeje, Csavonya, Kucsila, Simonfalva, Sz.-Erzsébet és Őr helységek jutottak végkép birtokába. 1480-ban Mátyás királytól az ez uradalmakban rejlő királyi jogot nyerte. 1481-ben pedig tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadván, egyszersmind az ettől kapott 4000 forint fejében is, beengedé őt a szent-erzsébeti és berzenczei kastélyok, valamint az ezekhez tartozó helységek (Sz.-Erzsébet, Berzencze, Simonfalva, Őr, Egyházas-Lankócz, Felrét-Lankócz, Kucsila, Mindszent, Pricsrő, Biklász, Csavonya, Farkasfalva, Netécsmezeje, Szaniszló, Monyorós, Geszte, Lippahárs, Orczal, a két Sarkad, Háromfafalva és Kis-Telek) fele részébe. Később azonban e szerződés érvénye megsemmisült, mert Forster és neje Csapi Ilona (Zalamegyéből) asszony Nagylucsei Orbán győri püspökkel, a király kincstartójával léptek örökösödési szerződésre. E szerint 1486-ban Orbán püspök, unokaöcscsének, a 8 éves Ferencznek a 7 éves Annát, a Forster György leányát eljegyezvén, megegyeztek, hogy örökösök nélkül leendő kihalásuk esetére birtokaik kölcsönösen egymásra szálljanak, különösen, hogy a György halásával Szent-Erzsébet vára az ifju párra, Berzencze vára haszonélvezetül Ilona asszonyra maradjon, a többi birtokok pedig egyelőre megfeleződjenek e két fél között. 1488-ban aztán a Mátyás király parancsára e birtokok fele részébe az ifjú jegyeseket törvényesen be is igtatták. Ez alkalommal több más helységet is számítanak e kettős uradalomhoz, mint 1481-ben, a Bornemisza Jánossal kötött szerződésben, jelesül Pátros, Telek, Bolhás, Kunfalu, Merenye, Sz.-László, a tét Atak, Udvarhely, Szenta, Surd, Őr, Bogárd, Légrád, Pata, Kis-Szent-Pál, Gárdos, Beretva, Ertem-Lak, Bikkes és Filke helységeket. – Forster György 1490-ben még élt. Április 16-án a berzenczei plebános és más előkelő urak tanuskodása mellett tett végrendeletében a Nagylucseiekkel kötött szerződés értelme szerint Berzencze várát nejének, Ilona asszonynak, Sz.-Erzsébet várát pedig leányának (és jegyesének) hagyományozta. (1473: Huny. kora. XI. 497., 1477: U. o. XII. 13., 1481: U; o. 167., 1486: Dl. 19108. és Lajtafal. llt. Dóczyana. Cap. X. f. 1. GG., 1488: Huny. kora. XII. 399. és 400., 1490: Dl. 19642. – A többire nézve l. Gyurikovics. Tud. Gyüjt. 1836. XI. 17–19. – Végül megjegyezni kívánom, hogy a föntebb jelzett kutfők közűl a helységek nevének írás- és kiejtés-módjára nézve a Lajtafaluban levő s a kettős uradalom valamennyi helységének nevét tartalmazó eredeti tehát egykorú oklevelet vettem zsinór-mértékül; minthogy a Hunyadiak kora XI. és XII. kötetében megjelent, ujabb-kori másolatból közölt oklevelek több, azóta végkép eltünt helység nevét a felismerhetetlenségig eltorzítják. – V. ö, még Sz.-Erzsébet vár a., és l. a Mantaiak és a szent-péteri pálosok a. is.)

Fraknói (Gróf) cs. Avagy: Nagymartoni (Gróf) cs. 1434-ben és 1435-ben bírta Iharos, Miháld és Bajon helységeket. (1434: Dl. 12633; 1435: Dl. 12677.)

Füredi cs. 14é4-ben Imre Zamárdoi (enyingi) Török Ambrusnak zálogosítá el. 1479-ben Vityán is voltak részei. (1454: Dl. 14852; 1479: Kismart. llt. 96. fasc. 3. n. 40 és 41.)

Füssi cs. 1465-ben a (barsmegyei) Füssi, 1492-ben a füssi Apáti (a nyitramegyei Apáti-ról) család kezén találjuk Gyugy és Almád részeit. (Muz. llt. – V. ö. esetleg a Sudaki cs. a.)

Gáborján (Gábriel-fi, mérei) cs. Gaboryan. Filius Gabrielis. A Méreiekkel rokon. (1447: Kismart. llt. 35. S. 436., 1449: U. o. 35. S. 439.)

Gál (halyagosdi) cs. Gal. (XV. század: Körmendi llt. Himfyana, n. 625.)

Gálosfalvi cs. 1484: Dl. 18958.

Gamási cs. 1497-ben egy ízben: varacsiki előnéven. (1410: Jeszenák cs. llt., 1435: Dl. 12655; 1497: Körmendi llt. Fam. misc. n. 26., 1511: Muz. llt.) .

Gán(y)i cs. 1360: Körmendi llt. Alm. V. lad. 7. n. 124., 1438: Haz. okmt. IV. 316. – L. a felső-endrédi Somogyi cs. a. is.

Garabant (szent-miklósi) cs. Garabanth. (1481: Dl. 18504.)

Garai cs. L. Szigetvár város (és vár) s Pata m.-város a. – V. ö. 1330-hoz: Anjouk. okmt. lI. 479.

Garázda (istvándi) cs. Garazda. (1437: Dl. 24727; 1449: Hazai okmt. IV. 350.)

Garázda (kereszturi) cs. Körösmegyéből. – 1457-ben bírta Fenéket. (Dl. 15200.)

Gedé(-fi, nagy-szakácsi, eresztvényi) cs. Filius Gude. (1382: Dl. 6899.) Filius Gede. (1385: Muz. llt. és 1428: Dl. 11981.) Gede dictus. (1465: Dl. 16209; 1471: Dl. 17268; 1480: Kismart. llt. 45. C. 55.)

Gedei cs. 1475: Dl. 17687.

Gellyei cs. Másként: Gillyei. (1435: Dl. 12655; 1469: Kismart. llt. 45. C. 45., 1496: U. o. 96. fasc. 3. n. 42. – L. az enyingi Török cs. a. is.)

Geneczeri (Genczeli) cs. 1456: Dl. 15058. és Meskó cs. llt., 1481: Dl. 18470.

Gercsei cs. Idéz. 1. Gercse helység a.

Gerebeni (Hermani, Hermanfi) cs. L. a Szobi cs. a. – V. ö. Körösmegyében.

Gereczi cs. 1421-ben és 1507-ben új-adományul kapja Kaposfő és Szent- Benedek részeit. (1421. 1423. 1507: Muz. llt., 1469: Kismart. llt. 45. C. 44. – V. ö. Szent-Benedek helység a)

Geresgáli cs. 1398: Dl. 8312; 1436: Kismart. llt. 45. B. 35.

Gergelyfi (tittös-gamási) cs. Gergelyfy. (1492: Dl. 19840.)

Gillyei cs. L. Gellyei néven.

Gombai cs. 1395: Dl. 9139; 1427: Dl. 11926.

Gombos (babai) cs. Gombos. (1446: gr. Forgách cs. llt.)

Gondos (szakácsi, vidi) cs. Gondos. (1456: Dl. 15058. és Meskó cs. llt., 1463: Dl. 15826; 1465: Körmendi llt. Unyomiana, n. 115., 1492: Dl. 19840; 1495: Dl. 20361; 1498: Dl. 20664; 1499: Dl. 20831. V. ö. Dl. 20939.)

Gora (gamási) cs. Gora. (1419–1511: Muz. llt.)

Gordovai cs. L. Fancs (gordovai) néven.

Gyaki cs. 1487: Dl. 19289.

Gyereki cs. L. Györöki néven.

G(y)isznósi cs. L. Disznósi alakban.

Gyolcs (bodai) cs. Gyolch. (1606: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 53.)

Gyolcsi cs. 1406: Dl. 9198; 1431: Dl. 12364. – L. a Baráti cs. a. is.

Gyöke (sávolyi) cs. L. az Anthimi cs. a.

Gyánködi cs. 1435: Dl. 12655; 1478: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n: 123.

Györeszegi (Györőszegi) cs. 1469: Kismart. llt. 45. C. 45., 1481: Dl 18558.

Györgyfi (szakácsi) cs. Gyerghffy. (1505: Pannonhalmi főapátság házi levéltára. XXXIV. N.)

Györöki cs. Másként: Györeki, Gyereki. (1468: Dl. 16733. L. a Vityai és debrentei Himfi cs. és Gyerek v. Györök helység a. V. ö. 1523-hoz: Orsz. Llt. Kanczell. oszt. Hungarica.) Azonos lehet ezzel az 1492-ben föltünő gamási Gyelki (Gyerky) cs. is. (Dl. 19840.)

Hága (páczodi) cs. Haga. (1473: Huny. kora. XI. 498., 1474: Dl. 17584.)

Haholti cs. 1356-bon osztoznak Várad, Sármellék, Sziget, Felső-Páczod, Alsó-Páczod, (Lászlószege), Bark (Bork) és Nemtiszeg birtokokon. E családnak, valamint a herantfalvi Herant-oknak Bakháza, Egyházas- és Felső-Páczod, Sármelléke) és Sztank helységekben bírt részük a XV. század közepén az Unyaniaknál (Miklós, Vasmegyéből) és Bikieknél (Dávid, Zalamegyéből), majd ugyanezek valamint Sz.-Király, Háromfafalva és Telek páczodi Kursa(j) Andrásnál voltak zálogban. (1356: Zalam. oklt. I. 570., 1360: U. o. 602., 1365: U. o. II. 5., 1382: Haz. okmt. IV. 215., 1449. 1451: Kisfaludy cs. llt., 1453: Körmendi llt. Unyomiana. n. 68., 1465: U. o. n. 115., 1466: U. o. n. 100. és 101., Mátyás király korából: U. o. Fam. misc. n. 217. – V. ö. 1361-hez: Hazai okmt. I. 231. és 1384-hez: Dl. 7103.)

Halyagosdi cs. 1417: Haz. oklt. 368.

Hatvani cs. 1451: Dl. 14335.

Hédervári cs. 1438-ban Ozora vár (Tolnamegyében) tartozékai gyanánt kir. jóváhagyással kapta Lőrincz nádor az Ozorai Pipó özvegyétől Somodart és Temerkényt, melyeket 143-ban is birtokai közt találunk. 1469-ben Szent- Margitát, Ujfalut és Viszló részeit Somogyi Péternek adta Imre macsói bán, azzal a feltétellel, hogy a mondott Péter, (viszlói) Áron Györgyöt és feleségét, kik e birtokokat Hédervárinak bevallották, halálukig részeltetni köteles azokban. (1438: Kismart. llt. 35. B. 35. és 36., 1443: U. o. 35. B. 41., 1469: Haz. okmt. V. 296. – L. Kapos-Ujvár vár és Hedrehely m.-város a. is. V. ö. Dl. 1816.)

Hedreh-i cs. L. a Tamási cs. a. az 1421. évhez.

Hegedős (Hegedes, szakácsi) cs. Hegedes. (1492: Dl. 19844; 1495: Dl. 20347.) Hegedews. (1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Henézdi (Henizi) cs. L. a gordovai Fancs cs. a.

Herant (herantfalvi) cs. Heranth. Másként Herandfalviak vagy Hernádfalviak. – 1486-ban bírták Herkeházát is. (1352: Körmendi llt. Alm. III. Iad. 3. n. 90. és 91.; 1462: Dl. 15748; 1486: Körmendi llt. Misc. Németujvár. f. 100. n. 17. – L. a Haholtiak, Mekcseiek, Ondiak és Mántaiak a. is.)

Herczeg (szekcsői) cs. L. Kapos-Ujvár várnál.

Hermani, Hermanfi (gerebeni) cs. L. Gerebeni alakban.

Herme (megyerei) cs. Herme, Hermeh. (1481: Dl. 18558.)

Herne (gellyei) cs. Herne. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.)

Hetesi cs. 1435-ben bírja (János) Pap-sárát. 1438-ban Hetes, Korpád, Jákó, Pap-sára és Denna helységeket, a Hetesi János birtokait (ki előreláthatólag magtalanul fog elhalni !), gúti Országh Mihálynak és Jánosnak adta Albert király. (1263: Haz. okmt. VII. 87., 1276: U. o. VI. 216., 1341: Anjouk. okmt IV. 125., 1435: Dl. 12752; 1438: Kismart. llt. 45. J. 166.)

Himfi (debrentei) cs. Veszprémmegyéből. – 1461-iki ítélet alapján 1468-ban Surd, Pata, Őr, Bogárd, Nógrád, Légrád, Sz.-Pál, Borotván és Gárdos birtokához tartottak jogot a Kanizsaiakkal, osztopáni Zöld Jánossal és Gvöreki Ozsváttal szemben. 1471-ben e birtokokat a Kanizsaiak a nevezett Himfieknek és rokonuknak, a pándi Tiszaiaknak (Thyzay) visszabocsátották. (1461–1468: Dl. 16733; 1471: Dl. 17218. és Körmendi llt Himfyana. n. 553.)

Hiredi cs. 1447: Dl. 14083.

Hodos-szentgyörgyi cs. 1494: Dl. 20159.

Horpácsi cs. 1433: Kismart. llt. 45. B. 29., 1477: Körmendi llt. Misc. Németujvár. 48. – L. a Vityai cs a.

Horváth (ági) cs. Horwath. – Péter 1496-bon a megye alispánja. Kismart. llt. 96. fasc. 3. n. 42.)

Horváth (gáji) cs. L. Barcs vár a.

Horváth (gredei) cs. L. a páti Török cs. a.

Horvát (várdai) cs. Horwath. (1485: Dl. 19095.)

Horvátkuti cs. 1461-ben: bári előnévvel. (1424: Dl. 11974; 1461: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 44., 1475: Dl. 17687; 1488: Körmendi ltt. Alm. III. Iad. 5. n. 51. A., 1497: Dl. 20578.)

Hunyadi János. L. Zákány vár a.

Huszár (debregi) cs. Hwzar. (1477: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 55., 1481: Dl. 18504; 1482: Körmendi llt. u. o. lad. 3. n. 83.)

Huszár (szóláti) cs. Hwzar. (1494: Dl. 20159.)

Huszár (várdai) cs. L. a Várdai cs. a.

Huszti (megyerei) cs. Hwzthy. (1481: Dl. 18558; 1484: Veszpr. kápt. házi llt. 107. d. 3. sz.) Hwsty. (1493: Br. Révay cs. llt. Somogy, I. 1.)

Iklai (Iklói) cs. 1416: Dl. 10504; 1426: Dl. 11754.

Illyemindszenti cs. 1400: Zichy okmt. V. 180., 1449: Dl. 14301. 14302. – L. az Ellyevölgyi és Tamási cs. a. is.

Imrefi (szerdáhelyi) cs. L. a Szerdahelyi cs. és Zákány m.-város a.

Inakodi cs. Idéz. 1. Inakod helys: a. V. ö. a Kanizsai cs. a. is az 1395-ik évhez.

Ipolt (gamási) cs. Ipolch. (1482: Körmendi Itt. Alm. III. lad. 3. n. 84. A.)

Ipo(l)tfalvi (Ipolit-fi, Ipolt-fi, Ipoliti) cs. 1456-ban kapja Miklós V. László királytól új-adományúl Ipotfalva, Csókakő, Roszus, Paczcza és Mihályfi- András-ülése helységeket s Szent-Márton, Endrelaka, Szent-Iván, Szernyefalva, Kelemenfalva, Váralja, Szent-Imre és Bárd részeit. 1457-ben ugyanez a Miklós az eddig nála levő Szent-Iván, Endrelaka és Szent-Márton részeit az ezekre vonatkozó iratokkal együtt visszabocsátá szent-iváni Bacsó (Bacho) Jánosnak; 1483-ban pedig Ipoltfalvi (Ipolitfi) György, Tamás sat. a Kelemenfalvi János birtokait adta vissza szent-iváni Bacsó Mártonnak Kelemenfalva, Póstelek, Endrelaka és Sz.-Márton helységekben. Ez a három család tehát osztályos rokonnak tekinthető. (1456. 1457. 1483: Muz. llt., 1485: Dl. 19095; 1496: Dl. 20459.)

Ispán (gamási) cs. 1469: Kismart. llt. G. 8.

Istók (gamási) cs. Istok. (1492: Dl. 19840.)

Istvánfi cs. L. a Vasperi cs. a.

Isztragomi (örsi) cs. Istragomy. (1483: Dl. 18831.)

Ivánka (külső-szakácsi) cs. Iwanka. (1461: Dl. 15582. 15611; 1463: Dl. 15826.) Ywanka. (1462: Dl. 15723.) Másként: Külsőszakácsi. Földesur Külső- és Nagy-Szakácsiban.

Izdrai (szakácsi) cs. Izdray. (1505: Pannonh. főfapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Izsip (kürtösi) cs. Isyp. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Izsó (kékcsei) cs. Iso. (1460: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 19., 1470: Dl. 17101; 1480: Dl. 18340; 1481: Dl. 18558.)

Jeruzsálemi Szt.-János-rend. L. a vránai perjelség, továbbá az esztergomi és fejérvári keresztesek a.

Jónás (horpácsi) cs. Jonas. (1439: Haz. okmt. III. 377., 1472: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany f. 1. n. 36.)

Józsa (dédi) cs. Josa. (1473: Dl. 17430: 1480: Dl. 18379; 1481: Dl. 18459.)

Jutai cs. 1453: Körmendi llt. Unyom. n. 68., 1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41., 1485: Dl. 19095.

Kacsó (szakácsi) cs. Kaczo. (1469: Dl. 15157.) Kacho. (1477: Dl. 17985.)

Kakas (németi) cs. Kakas. (1482: Dl. 18686.)

Kakas (szakácsi) cs. Kakas. (1465: Dl. 16209; 1471: Dl. 17268; 1480: Dl. 18312)

Kakas (szent-györgyi) cs. Kakas (1450: Kismart. llt. 45. C. 50.) A Mosgó vagy Sz.-László vidéki Szent-Györgyöt látszik érteni.

Kakas (tőli) cs. Kakas. (1474: Dl 17584.) Azonos lehet a következővel.

Kakas (turi) cs. Kakas. (1440: Muz. llt.)

Kakas (zádori) cs. Kakas. (1492: Dl. 19789.)

Kalacsa (hatvani) cs. Kalacza. (1492: Dl. 19789.)

Kalacsa (Kalocsa, mérei) cs. Kalacha. – Másként Kalacsafalviak avagy Kalocsafalviak. (1446: Veszpr. kápt. orsz, llt. M. 194., 1447: Kismart. llt. 35. S. 436., 1449: U. o. 35. S. 439. – L. a Mérei cs. a.)

Kaladar (pálosfalvi) cs. L. a tapsonyi Anthimi cs. a.

Kálmán (hatvani) cs. Calman. (1492: Dl. 19789.)

Kálmán (inakodi) cs. Kalman. (1438: Dl. 13209; 1505: Dl. 22559.)

Kálmán (szakácsi) cs. Kalman. (1497: Dl. 20578; 1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Kálmán-csehi parochialis egyház. 1455-ben kapta hagyományúl Marczali Jánostól a Patához tartozó Kis-Sz.-Györgyöt. (Dl. 14915.)

Kalmár (babai) cs. Kalmar. (1446: Forgách cs. llt., 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Kandal (kéri) cs. 1421: Dl. 11059. – L. a Kéri családnál is.

Kanizsai cs. Sz.-Pál város földesura. (L. ott.) 1373-ban megvásárolta Egyházas-Csicsót, 1375-ben Keszint. 1395-ben a magban szakadt ormánhidi Varju (Waryo) János birtokát kapta Zsigmond királytól Ormánhidán, valamint cserében az Inakodiaktól ugyancsak Ormánhida, Gárdos és Mindszent(?) részeit; 1401-ben pedig a hűtlen Korpádi János részeit Korpádon. (Eme birtokát később nem emlegetik.) Ezenkívül avagy később is földesur Kisasszonfalva v. Kisasszond (1363. 1456.), Miháld (1363. 1414. 1415. 1464.), Berény (1373. 1468. 1481.), Iharos (1373. 1405. 1420. 1462. 1469.), Bennek (1392 előtt, 1397. 1446.), Ság (1405. 1481.). Páld (1411. 1425.), Falkos (1416. 1469. 1484. 1495.), Varaszló (1417. 1445.), Szent-Péter (1420.), Csicsó (1420. 1469.), Gárdos (1439.) és Pát (1445.) helységekben. 1417-ben a Radóiaktól (Zalamegye) és szent-páll Varaszló (dictus) Miklóstól a Kanizsai Miklós özvegye Varaszló részeit szerzé meg. 1456-ban Kisasszond részeit Perneszi Pál alnádornak majd nádasdi Darabos Lászlónak, 1462-ben Iharos részeit Polyáni Tamás vasmegyei alispánnak, sárvári várnagyuknak, 1464-ben Miháld, 1468-ban Falkos részeit Csapi Andrásnak, 1484-ben pedig Falkos részeit bajnal Both Jánosnak vetették zálogba. – 1494-ben 276 1/2; 1495-ben már csak 46 forintot róttak ki e család tagjainak somogymegyei birtokaira. (1363: Dl. 5253; 1373: Dl. 6091. 6157. 6161; 1375: Dl. 6305; 1388: Dl. 7407; 1395: Dl. 8045. 8103; 1401–1406: Dl. 8634. és 9143; 1405: Dl. 9070; 1409: Dl. 9562; 1411: Dl. 9833; 1414: Dl. 10205; 1415: Dl. 24936; 1416: Dl. 10504; 1417: Dl. 10530; 1420: Dl. 11007; 1425: Dl. 11722; 1439: Fejér, XI. 267., 1445: Dl. 13828; 1446: Dl. 13993; 1456: Dl. 15040. 15056; 1462: Dl. 15740; 1463: Dl. 15803; 1464: Dl. 15981; 1468: gr. Draskovich cs. llt. f. 25. n. 45. és Dl. 16733; 1469: Dl. 16819; 1481: Dl. 18470; 1484: Dl. 18984; 1495: Dl. 20327. – L. Szenyér vár, a Battyáni, Korotnai, Himfi, páti vagy bakonoki Török cs., a sz.-péteri pálosok a. V. ö. 1494–5: Engel, i. m. 28. 144. l.)

Kápolnás-kapolyi cs. 1464: Veszpr. kápt. házi llt. 4. doboz.

Kápolnás-vlsnyei cs. L. a Tamási cs. a. az 1421. évhez.

Kapolyi cs. 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1477: U. o. Misc. Croatica. Németújvár. n. 48.

Karácson (acsai) cs. Karachon. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1487: Dl. 19320.)

Karádi cs. 1430: Dl. 12302; 1488: Dl 19346. – L. a Bocskai cs. a is.

Karai cs. A XIV. század végén Miklósi és Bornel részeihez tartottak jogot. 1472-ben a Pernesziektől fejváltságul kapták a két Albert(i) és Bánik részeit. (1393?: Muz. llt., 1435: Dl. 12655; 1466: Körmendi llt. Himfyana. n. 529., 1472: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 1. n. 36., 1480: Dl. 18390.)

Karai (szakácsi) cs. Karay. (1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Káráni cs. Baranya- és somogymegyei család. (1465: Dl. 16175; 1465: Dl. 15514.)

Kárdonyi (tőli) cs. A Somogyvár vidéki Gárdony értendő. 1492-ben Kardony. (1492: Dl. 19840; 1496: Haz. okmt. V. 387.)

Kasza (ládi) cs. Kaza. (1450: Kismart. llt. 45. C. 49. és 50.)

Kátai cs. L. a Csekekátaiak a.

Kató (macsi) cs. Katho. (1482: Dl. 18690; 1492: Dl. 19840.)

Katona (vidi, szakácsi) cs. Kathona. (1461: Dl. 15582; 1492: Dl 19840; 1505: Pannonh. főapáts, házi llt, XXXIY. N.)

Kecskés (szakácsi) cs. Keczkes. Kechkes. (1453: Dl. 14675; 1471: Dl. 17268.)

Kékcsei cs. 1403–6: Dl. 8881; 1472: Pannonhalmi főapáts. házi llt. Tihany, f. 1. n. 36. – V. ö. 1421: Dl. 11059; 1446: Hazai okmt. IV. 344.

Kelemenfalvi cs. 1446: Haz. okmt. 1V. 341. – L. Ipo(1)tfalvi cs. a.

Kelevizi cs. 1413: Dl. 24710; 1417: Haz. oklt. 367.

Kelizi cs. 1436: Haz. okmt. III. 370., 1440: Muz. levéltár., 1460: Dl. 15514.

Kerejtö (battyáni) cs. Kereythew. (1487: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 28.)

Keresztes (köpi) cs. Kerezthes. (1493: br. Révay cs. llt. Somogy I. 1.)

Kereszturi apátság. Azaz: mura-kereszturi. (Zalamegyében.) L. a páti Török és Korotnai cs. a.

Kereszturi cs. Balaton-Keresztur értendő. – 1416-ban Oszláron is földesur; 1506-ban pedig Keresztur, Oszlár, Kara, Fejéregyház és Zsitva helységekben. (1416: Muz. lltár, 1506: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 74.)

Kéri (atádi) cs. 1462-ben a Kéri és kéri Kandal, 1481-ben az atádi Kéri (Kery) családok birtoka Oszlár és Puszta-Kér. 1478-ban a kéri Fekete György leánya s Kéri Benedek és Dénes szerepelnek. Utóbbiaknak (Alsó-) Ecsényben levő részeik a Perneszieknél voltak zálogban ez időben, 1481-ben Kéri Mátyás, testvéreivel szemben igényt tart Kér, Atád, Ecsény helységek s Puszta-$ér és Oszlás puszták részeihez. 1486-ban az atádi Kéri Gergely oszlári és puszta-kéri részeit a nyulszigeti apáczák bírták zálogban. (1401: Muz. llt., 1421: Dl. 11057; 1462: Dl. 15738; 1478: Muz. llt., 1481: Dl. 18558; 1486: Dl. 24338. – V. ö. 1347: Zichy okmt. lI. 285., 1399: U. o. V. 131., 1400: U. o. 180–185., 1452–1524: Dl. 36475.)

Keszöi cs. Ugy látszik két ily nevű család is volt. (1427: Dl. 11926; 1437: Dl. 24727; 1438: Dl. 13209; 1444: Muz. llt.)

Keszölczési cs. Leány-ágon (Battyáni-leány révén) a Battyániakkal rokonok. – 1453-ban Felső-Ugal és Bábony helységeknek Rozgonyi Istvántól vásárolt részeibe igtatták őket. 1464-ben Ocsman, Bölder, Lullya, Szőllős és Lyaba részeit is bírták zálogban a Battyániaktól. 1489-ben az összes Battyáni- féle birtokokhoz jogot formáltak. (1449: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 48 . 1453: U. o. n. 43.. 1464: U. o. n. 48. és 50., 1489: U. o. n. 59., 1493: U. o. misc. Németújvár. f. 105. n. 265. – V. ö. U. o. Alm. III. lad. 1. n. 13. és 17.)

Kétnyári cs. 1462: Dl. 15738; 1486: Dl. 19175.

Kigyó (Kégyó, nagy-szakácsi) cs. Kegyo. (1425: Dl. 11626.) Kygyo. (1428: Dl. 11981; 1461: Dl. 15611; 1480: Kismart. llt. 45. C. 55.) Kego. (1453: Dl. 14675.)

Király. 1485-ben Kis-Karán, 1488-ban Segesden (l. ott) és Bolháson, 1494–95-ben Remete-Udvaron voltak jobbágyai. (1485: Dl. 19069; 1487: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 51. A., 1494–95: Engel, i. h. 28. 144. l.)

Kis (baráti) cs. Parvus. (1460: Körmendi llt. Majoratus. 1. 29. 19.) A Nagy-Atádtól d.-dk. felé elterült Barátit látszik érteni.

Kis (fejéregyházi) cs. Parvus. (1495: Haz. okmt. V. 382.)

Kis (fel-dédi) cs. Kys. (1495: Dl. 20364.)

Kis (gibárti) cs. L. a Szerdahelyi cs. a.

Kis (kisfaludi) cs. Parvus. (1480: Kismart. llt. 45. C. 55.) Nemes-Kisfalud értendő.

Kis (lulyai) cs. Parvus. (1464: Veszpr. kápt. házi llt. 4. doboz.) Kys. (1497: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 11. 8.)

Kis (szakácsi) cs. Parvus. (1461: Dl. 15582.) Kys. (1470: Dl. 17462.)

Kis (turi) cs. Parvus. (1440: Muz. llt.)

Kis (vityai) cs. L. Vityai néven.

Kis-sávolyi cs. 1406: Dl. 9198; 1461: Pozsonyi kápt. llt. Capsa. Buden. 1. f. 4. n. 1. – L. a Kismaróti cs. a. is.

Kis-szakácsi cs. 1471: Dl. 17268.

Kis-zamárdi cs. 1436: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 99.

Kisasszondi cs. 1474: Kismart. llf. 47. Z. 19.

Kisfaludi cs. A mai Nemes-Kisfalud értendő. (1480: Kismart. llt. 45. C. 55.) 1505-ben az e helységgel szomszédos Szakácsiból való nemesek közt is szerepel egy «Kissfaludy» nevű. (1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Kisfaludi cs. 1472-ben kapja János, kir. új-adományúl Nagy-Márton helységet és Kis-Ujlak pusztát, melyek azonban tulajdonkép a jeruzsálemi Sz.-János rend birtokai voltak. (Haz. okmt. I. 367.)

Kiskarádi cs. 1436: Haz. okmt. III. 370., 1470: Dl. 17101; 1495: Haz. okmt. V. 384.

Kiskomár(on)i cs. 1410: Dl. 8908; 1433: Turul. 1893. évf. 6. l., 1446: Dl. 13931; 1461: Hédervári llt. Viczay rész. f. 48. n. 44.

Kiskölkedi cs. 1454: Dl. 14807.

Kismaróti cs. 1447-ben kapja Hunyadi János kormányzótól az osztályos Kis-sávolyiakkal együtt Kis-Sávoly részeit. (1447: Fejérvári ker. konv. házi llt. 36. 1. 25., 1483: Dl. 18790.)

Kisvárdai cs. L. a Tamásiak a.

Kokos (alsó-endrédi) cs. Kokos. (1488: Dl. 19387.)

Kollát (bösői) cs. Kollath. (1449: Dl. 14268.)

Koltor (fiadi) cs. Kolthor. (1500: Dl. 20961.)

Komlósdi cs. Bertalan deák babolcsai vár-biró kapja 1482-ben (és 1484-ben) Marczali Lászlótól Komlósd részeit. Mátyás király, midőn ez adományt 1484-ben jóváhagyta, a nevezett Bertalan deákot megnemesíté. (1482: Dl. 18952; 1484: Dl. 18662.)

Koncz (lullyai) cs: Konch. (1464: Veszpr. kápt. házi llt. 4. doboz.) Koncz. (1493: br. Révay cs. llt. Somogy. I. 1.)

Kónya (csehi) cs. Konya. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Kopasz (horpácsi) cs. Kopaz. (1433: Kismart. llt. 45. B. 29., 1439: Haz. okmt. III. 377.)

Korcz (szakácsi) cs. Korch. (1470: Dl. 17462)

Korom (szerdahelyi) cs. L. a Szerdahelyi cs. a.

Korotnai cs. 1466-ban János nádasdi Darabos Lászlótól zálogba vette Kisasszond felét, mint a Kanizsaiak birtokát, mely Darabosnál eddig szintén zálogban volt; 1473-ban pedig ugyane helység felét Somlyai Péter – ki Perneszi Zsigmondtól bírta zálogban – ugyancsak a nevezett Jánosnak zálogosítá el. 1479-ben és 1483-ban ugyanő a Fevenyed melletti Szécs puszta részeit vásárolta meg a kereszturi apáttól és fevenyedi Nagy Miklóstól; 1482-ben pedig szakács-kölkedi Szőllős Aniántól (kinek neje Korotnai leány) Mére, Tolkaj és Szenna részeit kapta bizonyos feltételek mellett; valamint 1483-ban megyesaljai Morócz Lászlótól Gárdony (a Dráva mentén), Tamási, Várad, Batrolcz és Benenik helységeket, tisztségül (pro officiolatu) s egyszersmind haszonélvezetül, élete tartamára. Ezenkívül birtokos volt Felső-Battyán, Polcza, Nagy-Bajon, Balogd, Lók, Csákány, Csicsal, Juta és Várda helységekben is. – 1494-ben a János e megyei birtokaitól 127 forintnyi segély járt volna. (1385: Fejér, X. 1. 483–9., X. 8. 258–266., 1466: Dl. 16329; 1473: Haz. okmt. V. 317., 1475: U. o. 329. és Dl. 17687; 1479: Dl. 18243; 14$1: Dl. 18587; 1482: Kismart. llt. 35. S. 440., 1483: Dl. 18790. 18894; 1494: Engel, i. m. 28., 1496: Dl. 20442. – A többire nézve v. ö. Századok. 1870. 15. l. és Fejér, IV. 3. 485. a Sztankovánszky családnak Kajdacson (Tolnamegyében) levő levéltára nyomán. – L. a páti Török és Somlyai cs. a. és a főispánok között is.)

Korotnai (szakácsi) cs. Korothnay. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Korpádi cs. 1477: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 55. – L. a Kanizsa és gordovai Fancs cs. a. is.

Korvin János. Lak kastélyt, Hetes m.-várost, Látrán és Denna helységeket találjuk kezén 1490-ben. (L. e kastély, város és helységek a.)

Kovács (szakácsi, vidi) cs. Kowach. (1492: Dl. 19840; 1495: Dl. 20361; 1497: Dl. 20578; 1500: Dl. 20950.) Faber. (1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Kovács (tőli) cs. Kowach. (1474: Dl. 17584; 1492: Dl. 19840.)

Kovácsi cs. János 1427-ben Segösd vidékén kir. ember. (Dl. 11926.)

Kovásznyai cs. 1402-ben kapta Zsigmond királytól Gergely és általa Vityai Gergely és Peszei János Horpács (királyi) birtokot. 1445-ben, mint ugyane Gergely birtokaiba, Kovásznya, Horpács, Gamás és Vitya részeibe Derecskei Pált igtatták be. (1339: Anjouk. okmt. III. 531., 1402: Kismartoni llt. 47. K. n. 11., 1405: Haz. okmt. III. 260., 1466: Haz. okmt- V. 284.)

Kozma (Kozmás, gamási) cs. Kozma. (1492: Dl. 19840.) Kozmas. (1495: Haz. okmt. V. 382.)

Kozma (szakácsi) cs. Cozma. (1463: Dl. 15903.)

Kozma (turi) cs. Kozma. (1496: Haz. okmt. V. 382.)

Kölkedi cs. 1438-ban Macs részeibe igtatják. (1433: Kismart. llt. 45. B. 29., 1438: Dl. 13218; 1453: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1460: Dl. 15514.)

Kőmives (szakácsi) cs. Kewmywes. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Köpi cs. 1321: Zichy okmt. I. 204., 1487–8: Dl. 19293 -4; 1495: Haz. okmt. V. 381.

Körtvély (szakácsi) cs. Kewrthwel. (1461: Dl. 15582.)

Körtvélyesi cs. 1450: Kismart. llt. 45. C. 50. – Hihetőleg a baranya-somogymegyei határszélen feküdt Körtvélyes értendő.

Körtvélyesi cs. 1474: Dl. 17584. – Tán a Marczali vidéki Körtvélyes helységről van szó.

Köteny (Kötenyi, péterfalvi) cs. Kwthen. De Kwthen. De Kethen. (1477: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 55., 1506: U. o. lad. 5. n. 53.) A Szob vidéki Péterfalva értendő. (L. a Köteny helység a. idézve is.)

Kövér (babai) cs. Kewer. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Kun cs. 1482-ben: bodófalvi, 1488-ban és 1506-ban: bodai előnéven tűnnek föl ily nevű nemesek. Meglehet ugyanegy család értendő, sőt tán Boda és Bodófalva alatt is egy falu lappang. – Kwn. (1432. 1488. 1506: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 83. és lad. 5. n. 51. A. és 53.)

Kun (csehi) cs. Kwn. (1459: Dl. 15420; 1470: Dl. 17009. – L. a Varaszlói cs. a. is.)

Kursa (Kursaj, páczodi) cs. Kursa, Kursay. – L. a Haholti cs. a.

Kustyáni cs. 1448: Dl. 14156.

Kutosi cs. 1446-ban az Imre birtokába zálog czímen a Battyániak kívánták magokat beigtattatni. (1398: Dl. 8329; 1427: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 28., 1446: Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 8., 1474: Dl. 17584.).

Külső-szakácsi cs. L. Ivánka (külső-szakácsi) néven.

Kürtösi cs. A Bő nemzetségből. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1490: U. o. Alm. III. lad. 4. n. 60. – L. a Messer cs. a. is.)

Kürtösi (vései) cs. L. a Bornemisza (tolnai) cs. a.

Lábadi István fejérvári kanonok. L. a fejérvári káptalan a.

Laczkfi (monyarósi) cs. Laczkfy. (1480: Veszpr. kápt. házi llt. 107. doboz 2. sz.)

Ládi cs. 1489-ben Lád, Zo(l)na és Sz.-Mihály helységekben földesúr. (Dl. 32404. – V. ö. 1394: Muz. llt.)

Laki cs. A Zákány vidéki Lak helység értendő. (1414: Dl. 10205; 1431: Dl. 12361; 1451: Dl. 14335; 1456: Dl. 15058.)

Laltos (bári?) cs. Lalthos. (1470: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 46.)

Lászlófi (kelizi) cs. Lazlofy. (1488: Dl. 19346.)

Lengyel (tóti) cs. Lengekl, Lengyel. 1496-ban: Közép-Tikoson is birtokos. (1438: Dl. 13218; 1482: Dl. 18686; 1487: Dl. 19318; 1495: Dl. 20278; 1496: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 54., 1505: Dl. 22559.)

Létai cs. A Bő nemzetségből. Máskor Szecsényi néven is szerepelnek. (1449: Haz. okmt. IV. 352., 1456: Dl. 10521–2. – L. a Messer cs. a. is.)

Leveldi (lövöldi) karthauziak. Bírták Karádot és tartozékait. (L. ott és
v. ö. 1429: Dl. 2870.; Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany. f. 18. n. 1., 1466: U. o. f. 1. n. 35., 1470: Dl. 17101; 1477: Dl. 17962; 1495: Haz. okmt. V. 381., 1501: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany. f. 9. n. 1.)

Lik-zamárdi cs. 1436: Körmendi llt. Alm. 3. lad. 3. n. 99., 1439: U. o. n. 101.

Loránt (Lorántfi, berzenczei) cs. L. Berzenczei néven.

Lorántfi (serkei) cs. L. Pata m.-város és kastély, s Kapos-Ujvár vár a.

Lőkös (kárai) cs. Lewkes. (1472: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany. fasc. 1. n. 36.)

Lőrincze (gamási) cs. Lewryncze. (1492: Dl. 19840.)

Lucza (szakácsi) cs. Lwcza. (1495: Dl. 20347.)

Lukacsa (gellyei) cs. Lwkacha. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.)

Lullyai cs. 1336: Anjouk. okmt. IH. 527., 1358: Zichy okmt. III. 136., 1412: Dl. 9923; 1436: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3, n. 99., 1454: Muz. llt.

Lyabai cs. 1433: Turul, 1893. évf. 6. l., 1436: Körmendi llt. Alm. III. Iad 3. n. 99.

Macsi cs. 1465-ben Macson részeket adtak el a kölkedi Messereknek. (1435: Dl. 12655; 1465: Muz. llt.)

Magasi (Magas, berki) cs. Ladislaus Magus de Berky. (1438: Kismart. llt. 35. C. 43.) Ladislaus Magas de Berk. (1473: Dl. 17423.) Andreas Magassy de Berky. (1483: Dl. 18831.)

Mágócs (gellyei) cs. Magoch. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.)

Majos (darói) cs. A tolnamegyei Daró várához bírta Alsó-Miklósi, Nágocs és Jutej (Juta) helységeket. (L. Daró várnál Tolnamegyében. V. ö. 1531-hez: Kolosmon. konv. llt. III. fiók, Tolna, az Orsz. Levéltárban.)

Mantai cs. 1474-ben Gergely Gardosban levő s herantfalvi Herant Péter által zálogban birt részeit szenterzsébeti Forster Györgynek adta zálogba. (Dl. 17537. – V. ö. 1462: Dl. 15748.)

Marczali cs. A Pécz-nemből. – Bírta Marczali, Kálmán-Csehi, Lábad, Köröshegy, Segesd és Somogyvár városokat, továbbá Fejérkő várát, Babolcsa várát és városát, Zákány kastélyt és a két Zákány várost s Pata kastélyt és várost tartozékaikkal. E birtokaikat László és felesége Bátori Kató (Pata és tartozékai kivételével) egy 1474-ben kötött örökösödési szerződésben Bátori Istvánnak és testvéreinek vallották be, kiket azokba e czímen még ez év folyamán be is igtattak. Marczali László ezután még évekig élt. 1488-ban azonban már mint magvaszakadt nemest említi a király. És csakugyan 1490-ben, mikor a Bátoriak a meggyes-aljai Moróczokkal (Szatmár- és Győrmegye.) ugyanilyen örökösödési szerződésre lépnek, a maguk részéről Fejérkőt és Babocsát már mint saját birtokaikat kötik le. S bár Dorottya, a Marczali (Dénes fia) István leányának Borbálának (és Ozorai Imre bánnak) leánya azon a jogon, hogy e birtokok a leányágat is illetik, pört indított 1494-ben a nádor előtt a Bátoriak ellen, utóbbiak 1495-ben már adományul kapták II. Ulászlótól a Marczaliak volt birtokait, u. m. Fejérkő és Babócsa várakat tartozékaikkal, valamint Ju(l)t, Köröshegy, Látrán, Nagy- és Kis-Kereki, Szemes, Polcza, Somogyvár, Nyires, Kunfalva, Berenye, Balhás, Segesd, Odvarnok, Tótfalu, Alsó- és Felső-Zákány (felében), Into, Gyékényes, Kálmán-Cseh, Darány, Szent-György, Lábad, Ujlak, Csokonya, Aranyos, Bölcső, Barcs, Valkó, Palana, Györőfalva, Gerecz, Györgyös, Szedereg, Komlósd, Péterhida, Babolcsa, Decse, Csarnafalva, Netécs, Ujfalu, Petend, Kis-Kaszó, Nagy-Baszó, Bolyó, Hereszne és Hidelő városokat és helységeket, melyek tehát az elhunyt Marczali László birtokainak tekinthetők. – (Az 1494. évi pörös-levélben még Telek, Közép-Kaszó, Gorbócz, Szarvas, Szárszó, Nezde és Kerektó is említtetnek.) Miként jutott a Marczali család az elől felsorolt várakhoz és városokhoz, ezeknél beszéljük el (l. ott); ezeken kívül birtokaik történetére nézve megemlíthetjük, hogy 1390-ben Bizei Pétert testvérükké fogadván, őt Marosd és fele Petend birtokaikban részelteték, viszont Péter, magvaszakadása esetére (mely kétségkívül kilátásban volt) Bizét a Marczaliaknak vallotta be örök birtokul. Utóbbi helységet később (pl. 1455.) csakugyan e család kezén találjuk. 1398-ban Zsigmond királytól kapják (Miklós) a magbanszakadt Ujfalusi László birtokát Filecset és Kunfalvát; 1402-ben pedig Csegei Mihálytól Sársokot megvásárolják. 1394-ben ismét kir. adományúl nyerik Csákányt, majd 1407-ben cserében Jut birtokába igtaíják őket. 1417-ben hasonlókép csere utján a Pernesziektől Bölcsőt szerzik meg, kir. adományul pedig a már kezükön levő Taskot és Ecsényt, valamint 1436-ban a Szigetvártól d. eső Szent-Mihályt, 1437-ben a magbanszakadt Alsáni Gergely fia) János birtokát, Darány és Sz.-György helységeket és a két Rigyolczmelléke pusztát. Utóbbi birtokok azonban megelőzőleg már zálog czímen (3500 forintban) kezökre jutottak. 1438-ban Battyánt is bírták kir. adomány czímén. 1455-ben Marczali János (fi-maradékai nem lévén) végrendeletében nagy terjedelmű birtokokat hagyományozott egyháziaknak, köztök Patát és tartozékainak nagy részét a toldi pálosoknak. 1460-ban a Berzenczeieknek vagy berzenczei Lorántfiaknak Jut, Neszde, Polcza, Szemes helységek, Köröshegy város, továbbá Bolhás és Telek részeit, – 1461-ben keményfalvi Török Ambrusnak Jut és Szemes részeit, s ugyanekkor a tapsonyi Anthimiaknak Gadányt, Disznót és Bizét kötötték le. 1467-ben Ugron (és Barcs) helységekben is földesurak. (1390: Dl. 7570. 7571. 7572; 1407: Dl. 9732; 1417: Dl. 10586. és 10619; 1436: Dl. 12958; 1437: Dl. 24727. és 13109; 1438: Dl. 13169; 1455: Dl. 14915; 1460: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 19., 1461: Dl. 15630. és Kismart. llt. 45. C. 40., 1467: U. o. 45. C. 43., 1488: Dl. 19374. – L. Valkó m.-városnál, Látrán helységnél és a Komlósdi, Soklói, Osztopáni cs., a budai káptalan, a vránai perjelség, a patai egyház és a kálmán-csehi egyház a. is. – V. ö. 1494: Dl. 20217.)

Markó (tőli) cs. Marko. (1488: Dl. 19346; 1492: Dl. 19840.)

Markos (babai) cs. Marcus. (1470: Dl. 17101.) Markus. (1483: Dl. 18831.) Azonos lehet az 1475-ben föltűnő babai Markó (Marko) családdal. (Dl. 17655.)

Markos (örsi) cs. Marcus. (1486: Dl. 19175.) Markos. (1487: Dl. 19320.) Meglehet, ugyanegy az előbbivel.

Maróti cs. Miklós 1431-ben a megye alispánja. – 1411-ben és 1413-ban Zsitva részeit Szöcsényi Lászlónak elzálogosítják. Ugyanitt 1477-ben is birtokosok. (1411–1413: Dl. 9936; 1431: Dl. 12364; 1435: Dl. 12655; 1477: Dl. 17914.)

Mártoni cs. L. a Véc(s)ei cs. a.

Mátés (Mátis, dédi) cs. Mathys. (1473: Dl. 17430.) Tán azonos az 1498-ban fölmerülő szakács-kölkedi «Mathys» családdal. (Dl. 20727.)

Máté(s)falvi (Máté-fi) cs. 1461-ben és 1464-ben Máté(s)falván részeket zálogosítnak el páti Török Lászlónak. (1415: Dl. 24936; 1459: Dl. 15420; 1461: Dl. 15539; 1464: Dl. 15952; 1487: Dl. 19318.)

Máté(s)földi cs 1468: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1475: Dl. 17655; 1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.

Megyerei cs. Miklós 1476-ban a megye alispánja. (Dl. 17888.)

Mekcsei cs. 1431-ben Venczel és fiai, fiává illetve testvérökké fogadván Hernádfalvi Antalt, Elyési nevű birtokukban részeltetik. (1398: Dl. 8312; 1431: Haz. okmt. IV. 297.)

Mérei cs. 1446-ban a néhai Lászlónak Mére, Tolkaj, Szenna, Bárd, Kalacsafalva, Kis-Kara és Szomajon helységekben bírt részei fölött egyezkedik a Szákosfalvi, továbbá a mérei Kalacsa és Fecske család; az előbbinek az első négy, az utóbbiaknak a másik három birtok jutván. 1476-ben Mére, Tolkaj, Szenna és Lulya helységek részeit és Oroszi(?) pusztát kapják új-adományul Mátyás királytól. (Czímerlevelük 1474-ből: Turul. 1887. 121. l., 1338: Anjouk. okmt. III. 446., 1446: Kismart. llt. 36. S. 435., 1447: U. o. 35. S. 436., 1475: Jeszenák cs. llt. – L. a Perneszi cs. a. is.)

Messer (kürtösi, kölkedi) cs. Mysser, Messer. – A Bő-nemzetségből. 1313-ban I. Károly király Trepknek és fiának Péternek Szent-Márton és Bodrog helységeket adományozta. Ez adományt Zsigmond király 1422-ben a Bő nemzetségből való laki Thzuz, Létai (máskor: Szecsényi ís), a Kürtösi és kölkedi Messer családok tagjai részére erősítette meg. 1423-ban ugyane családok Kak és Nyir helységeket bírják. 14^9-ben a laki Thuz, Létai és Szecsényi családok: Szecsény, Zsitva, Monyarókerék, Kürtös, Bő, Jád, Akcs, Magyare, Nagy-Berény, Petend, Szevécs, Sörnye, Varaszló, Kölked, Hidas, Kak, Lak, Gyugy, Sz.-Márton, Bodrog, Lók, Nyir és Léta helységek fölött osztályos egyezségre lépnek. 1465-ben Szecsényi Lászlónak fi-ágon magvaszakadván, birtokaihoz a laki Thuz, a kürtösi Messer és a Kürtösi családok tartottak jogot, azonban a Somogymegyében megejtett vizsgálatból egyedül az utóbbi két család derült ki jogos örökösnek. Mikor pedig 1462-ben kürtösi Messer János, vejének: Lelei Ferencznek magyarei részeit eladta, a laki Thuz, a szevécsi Thuz, a Kürtösi és kölkedi Messer családok tagjainak beleegyezését is kikérte. Mátyás király idejében szevécsi Thuz Miklós és laki Thuz János elhalván (1482-ben még éltek), az ő, valamint néhai Szecsényi Lászlónak és Létai Simonnak Lak, Hidas, Sörnye, Szevécs, Szent-Márton, Bő, Lak, Nagy-Berény, Petend, Gyugy, Akcs, Nyir, Léta, Szöcsény, Monyorókerék, Zsitva, Kölked és Kak helységekben bírt jószágait a király a maga részére foglaltatta el, majd Korvin Jánosnak adta át, kitől azok később enyingi Török Imre kezére kerültek. 1510-ben e miatt emelnek panaszt a kürtösi Messer, kürtösi Józsa és kürtösi Izsip (Isyp) család tagjai (az utóbbi kettő a Kürtösi cs. elágazása), a kérdéses birtokokat a magok részére igényelvén. (1274: Hazai okmt. VIII. 165. és Árpádk. új okmt. XII. 81., 1276–1383: Dl. 859; 1292: Haz. okmt. VI. 393., 1313: Magy. Tört. Tár. VI. 43., 1359: Dl. 4851. 4867; 1398: Muz. llt., 1422: Magy. Tört. Tár. VI. 43., 1423: Haz. okmt. III. 341., 1449: U. o. IV. 351. és Magy. Tört. Tár. VI. 40., 1455: U. o. 45. 46., 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1462: Magy. Tört. Tár. VI. 44., Mátyás király kora és 1510: U. o. 47. 48. – L. a Macsi és Thuz cs. a. is. V. ö. Veszpr. kápt. orsz. llt. S. 301. Itt megjegyezhetem, hogy a dr. Wertner (Turul, 1887. évf.) idézett művében 143. l. említett bői Kántor család nem a somogymegyei Bő-nemből való, hanem a hevesmegyei Bő faluból.)

Miháldi cs. 1454-ben Macson részeket adtak a vetahidai pálosoknak, kik aztán e helységben 1481-ben és 1482-ben is birtokosok. (1454: Dl. 14893.)

Miklai cs. 1398: Dl. 8329; 1446: Kismart. llt. 47. M. 18., 1454: Dl. 14807; 1482: Dl. 18686.

Miklósi cs. L. a Perneszi és Vityai cs. a.

Miklósi (Miklós, Miklóssa, szakácsi) cs. Myklosy. (1492: Dl. 19840; 1495: Dl. 20347.) Myklos. Myklossa. (1497: Dl. 20578.)

Miklóssa (tardi, álcsi) cs, Myklossa. (1492: Dl. 19840.) Myklosa. (1495: Haz. okmt. V. 382.)

Mindszenti cs. 1413-ban Mindszent és Dánielülése helységekben földesur. (Kismart. llt. 45. B. 21.)

Miskolczi (vasadi) cs. Myskolczy. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Monyarósi (acsai) cs. Monyarosy. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Mór (örsi) cs. Mor. (1486: Dl. 19175; 1487: Dl. 19320.)

Morócz cs. Morocz. – 1472-ben: karai, 1479-ben: gellyei, 1486-ban ecsényi előnévvel tűnik föl ily nevű nemes család. Talán mivel e helységek nem messze feküsznek vagy feküdtek egymástól, egy-ugyanazon családot kell értenünk. (1472: Pannonhalmi főapáts. házi llt. Tihany, fasc. 1. n. 36., 1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41., 1486: Dl. 19175.)

Morócz (meggyesaljai) cs. Szatmár- és Győrmegyéből. – 1490-ben bírta Tamási (a Dráva mentén), Gárdony, Batrolcz, Belenik (vagy Benenik) és Sz.-László helységeket. (Dl. 19676. – L. a Korotnai cs. a. is.)

Mura-kereszturi apátság. L. Kereszturi apátság.

Nagy (babai) cs. Nagh. (146: Forgách cs. llt.) Magnus. (1449: Kismart. llt. 35. S. 439.)

Nagy (besenyői) cs. Magnus. (1480: Kismart. llt. 45. C. 55.) Nagh. (1499: Körmendi llt. Alm. V. lad. 5. n. 75.) Tamás 1480-ban a megye alispánja.

Nagy (csegei) cs. Nagh. (1497: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 11. 8.)

Nagy (csigeti) cs. Magnus. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Nagy (debregi) cs. Nag. (1488: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 51. A.)

Nagy (fevenyedi) cs. Magnus. (1483: Dl. 18790.) A Marczali vidéki Fevenyed értendő; s így e család azonos vagy rokon lehet a sávolyi Nagy-okkal. – L. a Korotnai cs. a. is.

Nagy (kapoli) cs. Nagh. (1493: br. Révay cs. llt. Somogy. I. 1.)

Nagy (kékcsei) cs. Magnus. (1481: Dl. 18504.)

Nagy köpi) cs. Nagh. (1493: br. Révay cs. llt. Somogy. I. 1.)

Nagy (lullyai) cs. Magnus. (1445: Veszpr. kápt. házi llt. 11. doboz.)

Nagy (monyarósi) cs. Nagh. (1480: Veszpr. kápt. házi llt. 107. doboz.)

Nagy (moróczfalvi) cs. Nagh. (1482: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 83.)

Nagy (őri) cs. Magnus. (1481: Dl. 18501.) A Csurgó vidéki Őr értendő.

Nagy (nagy-szakácsi) cs. Magnus. (1495: Dl. 20347; 1497: Dl. 20578.) Magnus, Nagh. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Nagy (sávolyi) cs. Nagh. (1483: Dl. 18790. – V. ö. a fevenyedi Nagy cs. a.)

Nagy (szentgyörgyi) cs. Magnus. (1450: Kismart. llt 45. C. 50.) A Mosgó vagy Szent-László vidéki Szent-Györgyöt látszik érteni.

Nagy (szerdahelyi) cs. L. a Berzenczeiek a.

Nagy (szerényi) cs. Magnus. (1458: Körmendi llt. Himfyana. 508., 1492: Dl. 19789.)

Nagy (zádori) cs. Magnus. (1492: Dl. 19789.) – Meglehet, hogy a föntebb felsorolt különböző előnevű Nagy családok egyike-másika rokon vagy azonos. E részben a döntés genealogiai adatok nélkül lehetetlen.

Nagygamási cs. 1435: Dl. 12655.

Nagylucsei cs. Orbán egri püspök és testvérei, a Nagylucseiek kapták 1488-ban, endrédi Somogyi Bernáttal együtt, a magban szakadt Bálványosi György birtokát Bálványos, Csege, Kápolnás-Kapoly és Egyházas-Kapoly helységekben, a melyeében a püspök egyik rokonánaé értesülése szerint «sine aliqua cultura vinearum» megterem évenéint 23–28 vasa bor, s melyekhez kitünő halászatok (a Balatonban is) és erdőségek, s mintegy 50–60 jobbágy tartozik. – Kápolnás-Kapoly (hihetőleg részben) 1490-ben is az Orbán püspök birtoka. (1488: Dl. 19354. és 19361; 1490: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 60. L. Forster (szent-erzsébeti) György és a Bakonyai cs., s Barcs vár a. is.)

Nagymartoni (Gróf) cs. L. Fraknói (Gróf) cs.

Nagypó(h)i cs. De Naghpow. De Naghpoh. -1473-ban Kápolnás-Kapoly helységben voltak részei. (1473: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 9. 13., és Dl. 17429; 1488: Dl. 19354. – Hol feküdt a megfelelő Nagy-Pó helység, eldönteni nem tudom.)

Nagyszakácsi cs. 1463: Dl. 15826. 15827.

Nemes (kéki) cs. Nemes. (1492: Dl. 19840.)

Nemes (nagy-berényi) cs. Nemes. (1482: Dl. 18686.)

Nemes (szent-györgyi) cs. Nemes. (1454: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48, n. 38.) Balaton-Sz.-György értendő. 1454-ben Kis-Maróton is földesúr. Ugyanekkor Szent-György részeit a (zalamegyei) Fenékieknek eladta.

Német (gamási) cs. Nemeth. (1492: Dl. 19840.)

Németi (Nempti) cs. L. Szákosfalvi néven.

Neszdai ca. 1477: Körmendi llt. Miscellanea. Croatica. Németujvár. n. 48.

Nyak (kis-maróti) cs. Nyak. (1483: Dl. 18790.)

Nyári cs. L. Nyári helys. a.

Nyulszigeti apáczák. A XIII. század második felében kapták – részint a királynétól, részint magánosoktól (főleg Moys nádortól) – Tel(e)ki, továbbá Igal, a két Pos(o)ni, Borho(l)d, Rák(o)si, Oszlár, Kosok, Belcz és Ecse somogy- és Kazsok vagy Kozsoé tolnamegyei (később szintén somogymegyei) helységeket, melyeket (részben legalább) később is szakadatlanul birtokukban találunk. Ugyanekkor kapják Csabát is, melyet később nem említenek birtokukban. 1348-ban Visz részeihez tartottak jogot, s 1378-ban (1379-ben, 1433-ban) Patalant is bírták. 1417-ben Táton részeit mondják magokénak, majd 1421-ben Atádot, 1449-ben pedig (már előbb is, pl. 1384-ben) a hol Tolna-, hol Somogymegyébe számított Mersét. Mind e birtokaik központja Igal volt, mely a XV. században mező-városi kiváltságokat élvezett. – 1469-ben Szenyesi Tamástól Puszta-Kérnek nála zálogban levő részeit szintén zálogul magukhoz váltották; 1486-ban pedig ugyane helységnek és Oszlárnak részei atádi Kéri Gergelytől voltak nálok zálogban. (1275: Fejér, V. 2. 84., 1280: Árpádk. új okmt. XII. 290. és Haz. okmt. VI. 259., 1348: Anjouk. okmt. V. 219., 1378: Dl. 6562; 1379: Dl. 6643; 1391: Dl. 7694; 1398: Dl. 8352. 8375; 1412: Dl. 9923; 1417: Dl. 10560; 1421: Dl. 11057; 1426: Dl. 11 t80; 1429: Dl. 12120. és Pannonh. főapáts. házi llt Tihany, f. 18. n. 1., 1434: Dl. 12594; 1437: Dl. 13042; 1448: Dl. 14141; 1449: Dl. 14268. 14272; 1450: Dl. 14401; 1452: Dl. 14554; 1453: Dl. 14733; 1469: Dl. 16873; 1473: Dl 17423; 1480: Dl. 18340; 1483: Dl. 18831; 1485: Dl. 19069; 1486: Dl. 24338.)

Ó-bári cs. 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.

Ó-budai apáczák. Gyogy vagy Gyugy helységben földesurak. (1397: Dl. 8259; 1407: Dl. 9305; 1470: Dl. 17101; 1477: Dl. 17962; 1538. évi adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 30. l.)

Ó-budai káptalan. L. budai káptalan.

Oláh (bodai) cs. Olah. (1506: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 53.)

Oláh (juti) cs. Olah. (1460: Körmendi llt. Majaratus. I. 29. 19.)

Olasz (sági) cs. Olaz. (1426: Dl. 11754.)

Ondi cs. Gergely 1462-ben Gárdos részeit – vámmal együtt – Herantfalvi Péternek zálogosította el. (Dl. 15792.)

Ongor (nádasdi) I. L. a Szobi cs. a.

Orczi cs. 1404: Dl. 8950. 9113; 1428: Fejér, X. 6. 925., 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508. – V. ö. Turul. 1887. 21. l.

Oroszi cs. Idéz. l. Orosz(i) helység alatt a).

Orros (füredi) cs. Orros. (1493: Dl. 19944; 1498: Dl. 20792.)

Orros (külső-szakácsi vagy kis-szakácsi) cs. Orros. (1463: Dl. 15826; 1480: Kismart. llt. 45. C. 55., 1495: Dl. 20358.)

Országh (gúti) cs. L. a Hetesi cs. a.

Osztopáni cs. 1396-ban Örsön vannak részei, 1411–12-ben a magbanszakadt Besenyő (Bissenus) Péter devecseri, turi és geszti birtokait egyezség útján megszerzik a Marczaliaktól, kik ugyanekkor a nevezett Péternek abafalvi birtokát kapják. Osztopáni Péter 1428-ban a megye alispánja. (1348: Anjouk. okmt. V. 174., 1353: Kismart. llt. 46. A. 5., 1365: Dl. 1504; 1396: Zichy okmt. V. 20., 1411–12: Dl. 9827; 1417: Dl. 10620; 1428: Dl. 11970; 1429: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 43., 1447: Kismart llt. 35. S. 436. – V. ö. az osztopáni Bom, Török, Zöld és a Perneszi cs. a. is.)

Ozorai Pipó özvegye. L. a Hédervári cs. a.

Örsi cs. A Somodor és Mernye vidéki Örs értendő. – 1400-ban Geszte helységben is voltak részei. (1347: Zichy okmt. II. 285., 1398: Dl. 8375; 1440: Zichy okmt. V. 180. 182., 1438: Kismart. llt. 35. C. 43., 1486: Dl. 19175; 1487: Dl. 19320.)

Pabar (berei) cs. Pabar. (1436: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 99.)

Pakosi cs. L. a Berzenczei cs. a.

Pálfi (szakácsi; szakács-kölkedi, vidi) cs: Palfy. (1465: Körmendi llt. Unyomiana. 115., Dl. 16209; 1492: Dl. 19840; 1495: Dl. 20361; 1497: Dl. 20578.)

Pálfi cs. Palfy. (1470: Csutor Imre okl., 1492: Dl. 19840.) 1470-ben: álcsi, 1492-ben: tőli előnévvel tűnnek föl ily nevű nemesek. Meglehet, ugyanegy család értendő.

Pannonhalmi apátság. A somogymegyei tizedet és a somogymegyei vámok harmadát és tizedét bírta. – 1307-ben Nyirakol és Füzvölgy patakok mentén, – 1310-ben Nyirakol, Tepej, Méhes(?) és Csicsal (ugyanitt már 1261-ben és 1393-ban is) helységekben földesúr. 1314-ben Dercze nevű földjét említi, 1318-ban (és 1384-ben) pedig rádi birtokát 1336-ban Bogát (1472-ben és 1536-ban is), Kara, Tepe(j), Szamárkut, Tard (1361-ben másként: Tóhely) és Rád helységekből való jobbágyai szerepelnek; 1337-ben pedig al-tepeji egyházi nemesei. 1347-ben Csabán levő földjei említtetnek. 1364-ben fejéregyházi birtokai a Fejéregyházi nemes családnál vannak hűbérben, azaz haszonbérben. 1371-ben Szent-Lászlón, 1400-ban Enizden is földesúr. 1434-ben némely zala- és veszprémmegyei birtokért Szerdahelyi János fiának, Imrének cserébe adta Szent-László, Kárán, Szerentelke, Nyirakol, Kis-Füz, Nagy-Füz, Hásságy, Keresztur, Szerenke, Felső- és Alsó-Litterág, Enizd; Alsó- és Felső- Dercze helységeket. 1466-ban Debrentei (Himfi) Tamás nyitrai püspök és a pannonhalmi apátság kormányzója mondja a magáénak (bizonyára az apátság nevében) Tepe, Kara, Szamárkut és Tard helységeket, e birtokai tehát továbbra is megmaradtak az apátságnak, s csupán a Zselicz-vidékiek mentek át a Szerdahelyiek kezére. Az 1536. évi adólajstrom szerint végül Gyümölcsény, Edde, Bogát, Kis-Egres, Kara, Keliz, Tepe, Vámosfalu és Köröshegy az apátság birtokai. (1137–1379: Pannonh. főapáts. házi llt. XX. B., 1261: U. o. V. I., 1301: Anjouk. okmt. I. 15., 1307: Haz. okmt. III. 53., 1310: Anjouk. okmt. I. 199., Pannonh. főapáts, házi llt. XX. G.. 1314: Kismart. llt. 45. A. 3., 1318: Haz. okmt. I. 112., 1336: Pannonh. főapáts. házi llt. V. R., és Anjouk. okmt. III. 316., 1337: U. o. 423., 1338: U. o. 482., 1347: U. o. V. 26., 1361: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. C., 1364: U. o. V. Ff., 1371: U. o. XXXIV. S., 1381: U. o. XX. B., 1384: Haz. okmt. II. 147., 1393: U. o. 157., 1400: Pannonh. főapáts. házi llt. V. L., 1434: U. o. IV. O., 1451: Haz. okmt. lI. 305., 1456: U. o. 330., 1466: Körmendi llt. Himfyana, n. 529., 1472: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany. f. 1. n. 36., 1501: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 9. n. 1., 1536. évi adólajstr. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 19. 20. 21. 22. 25. 28. l. – A somogymegyei tizedre nézve lásd: Haz. okmt. II. 307.)

Pap (szakácsi) cs. Pap. (1475: Dl. 17687.) Presbiter. (1497: Dl. 20578.)

Patai (Sz.-András) egyház. 1455-ben kapta, hagyományul Marczali Jánostól Márványfalvát. (Dl. 14915.)

Pátrohi cs. 1431: Dl. 12364; 1488: Huny. kora. XII. 401., 1493: Dl. 19944; 1495: Dl. 20364. -1495-ben Felső-Déden, 1505-ben pedig a Szakácsiban lakó nemesek közt szerepel egy «Patrohy» nevű. (Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Pázmán (nemeskei) cs. Pazman. (1492: Dl. 19789.)

Pécsi főesperes. 1403-ban Sztára, Kisfalu, Simonfalva, Madaras, Körtvélyes és Markoczel helységeket bírta. (Zichy okmt. V. 338.)

Pécsi káptalan. L. a Bakonyai cs. a.

Pécsi püspök. E megyei jószágaitól 1494-ben 265, 1495-ben pedig 311 forint segedelem járt. (Engel, i. h. 28. és 144. l.)

Pelsöczi (Bebek) cs. L. Kapos-Ujvár várnál.

Perneszi (osztopáni) cs. 1417-ben új-adományul kapja Zsigmond királytól Könyöked, Pernesz, Ujnép, Esztank és Osztopán részeit; 1428-ban az Osztopáni Bálint és fiai birtokát Banik és Től helységekben; 1447-ben pedig Hunyadi János kormányzótól osztopáni Zöld Péterrel együtt Gutát és Től részeit. 1448-ban igtatják őket Mére, Tolkaj, Szenna, Szomajon, Kalocsafalva, Kis- Kara és Bárd részeibe (mint a néhai Ozorai Pipo birtokaiba), melyeket később, 1453-ban V. Lászlótól, 1465-ben pedig Mátyás királytól új-adományul is kaptak. 1449-ben a Mérei László mérei, tolkaji és szennai birtokához tartanak jogot. 1456-ban(?) Felső-Miklósi, Alsó- és Felső-Alberti helységek részeit kapják (V) László királytól; 1460-ban pedig a Miklósi László részeit Miklósi helységben és Kecső pusztán. 1428-tól 1465-ig Pál – 1435-ben somogymegyei alispán, később alnádor – szerepel, mint fő szerző. 1478-ban osztopáni «Pernezy» (Pál fiai) Zsigmond és Imre (Banik, Tolkaj), Vetécs(?), Abafalva, Osztopán, (Szenna és Bárd) helységekben földesurak. 1490-ben (febr. 18.) az említett Imre, Poki Péter és Antal kir. udvarnokokkal együtt kapja Mátyás királytól a néhai mérei Virágos János birtokát Mére, Szomajon és Tokaj helységekben. 1496-ban Zsigmond Kusztosz-Bárdján is földesúr. (1231: Hazai okmt. VIII. 27., 1417. 1428. 1429. 1447. 1453. 1456.(?) 1460. 1465: Orsz. Llt. Erd. kancz. llt. No. 62. ex 1708., 1435: Dl. 12655; 1436. 1479: Muz. llt., 1439: Dl. 13394. czímerlevél, 1446. 1453: Forgách cs. llt., 148: Kismart. llt. 35. S. 438., 1449: U. o. 35. S. 439., 1456: Orsz. Llt. Protoc. neoacqu. com. pag. 150., 1418: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 21. n. 1., 1482: Kismart. llt. 36. S. 440., 1496: Dl. 20459. – L. a Szákosfalvi, Karai, Kéri, Marczali és Kanizsai cs. a. is.)

Peszei cs. Fiadon is voltak részei. (1435: Dl. 12655. – L. a Kovásznyai cs. a. is.)

Pete (vegági) cs. Pethe. – Baranyamegyéből. (1465: Dl. 16175.)

Péterfalvi (szerdahelyi) pálos kolostor. L. Szerdahelyi pálos kolostor.

Péterfi (gamási) cs. Petherfy. (1492: Dl. 19840.)

Pető (gamási) cs. Pethew. (1470: Dl. 17101.)

Petri (csemperdi) cs. Pethri. (1488: Körmendi lll. Alm. I1I. lad. 5. n. 51. A.)

Pettendi cs. 1492: Dl. 19840. – A Lengyel-Tóti vidéki Pettend értendő. (V. ö. 1480: Dl. 18379.)

Pogány (csébi) cs. Zalamegyéből. – 1483-ban és 1485-ben Verebélyt és Mocsalát bírták. (Zalam. oklt. Il. 622. és csébi Pogány cs. llt.)

Póka(-fi, szakácsi) cs. Filius Pouka. (1382: Dl. 6899.) Poka dictus. (1425: Dl. 11681.) Pooka. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Poki cs. L. a Pernesziek és Lak kastély a.

Pokócz (szakácsi) cs. Pokocz. (1436: Dl. 12927.)

Polyáni cs. L. a Kanizsaiak a.

Pongráczi cs. Idéz. Pongrácz(-falva) helység a.

Porkoláb (battyáni) cs. L. a Battyániak a.

Porkoláb (berei) cs. Porkolab. (1478: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 123: – V. ö. a kékcsel Porkoláb cs. a. is.)

Porkoláb (gellyei) cs. Részei voltak a szomszédos Gamóson is. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 40. és 41., 1482: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3 n. 84. A.)

Porkoláb (kékcsei) cs. Porkolab. (1483: Dl. 18790; 1493: Dl. 20064.) Meglehet, azonos a berei Porkoláb családdal.

Porkoláb (török-mártonfalvi) cs. Porkolab. (1450: Kismart. llt. 45. C. 50.)

Pósa (fejéregyházi) cs. Posa. (1495: Haz. okmt. V. 383.)

Puska (vidi) cs. Pwska. (1492: Dl. 19840.)

Rácz (bári) cs. Racz. – Miklós 1476-ban és 1480-ban a megye alispánja. (1476: Dl. 17888; 1480: Kismart. llt. 45. C. 55., 1493: Dl. 20064.)

Radói cs. L. a Kanizsaiak a.

Ráskai (kelizi) cs. Raskay. (1488: Dl. 19346.)

Raszin(y)a-keresztúri (Apaj-fi) cs. L. a Szelczei cs. a.

Rátoldi prépostság. Diós-Lápa vagy Lápa helységet bírta. (1412: Dl. 9923; 1413: Dl. 10036; 1434: Dl. 12594; 1437: Dl. 13042.)

Ravasz (iklói) cs. Rauaz. (1426: Dl. 11754.)

Ravasz (kereszturi) cs. Rowaz. (1459: Dl. 15420.) Tán az előbbivel ugyanegy család?

Retek (? nagy-szakácsi) cs. Rechek. (1471: Dl. 17268.)

Retkes (zárafalvi) cs. Rethkes. (1460: Dl. 16481.)

Rozgonyi cs. 1428-ban kapja Zsigmond királytól Rozgonyi István neje Szentgyörgyi (Péter leánya) Cecilia, Galambócz vár vivásakor végbevitt bátor tetteért, élete tartamára Felső-Ugal, Alsó-Ugal, Bábony, Csaba, Pesze, Lullya, Lyaba, Nyin, Bere helységek és Pakol puszta részeit; 1435-ben pedig ugyanő új-adományként ugyane birtokokat s ezenkívül még: Fiad, Tab, Belder, Alsó- Kékcse, Ó-Gyönköd, Csicsal, Ocsman, Kozma, Kapurév és Fark-Berény helységek, s Hássán és Veresvessző puszták részeit is. 1436-ban már férje, Rozgonyi István kapta a királytól ugyane birtokokat és Sz.-László-Monostorát. 1443-ban mint e család birtoka szerepel Ugal és Nyin. Ugyanez évben János Bábonyt a Csapláriaknak adta el, kiket abba 1448-ban is igtattak. (1428:. Körmendi llt. Alm. III. lad. 1. n. 38., 1435: Dl. 12665. 12684; 1436: Dl. 12895; 1443: Dl. 13741. 13736. és Körmendi llt. U. o. n. 15., 1448: U. o. n. 17., 1454: U. o n. 19. – L. Pata m.-város, a budai káptalan és a Battyáni cs. a. is.)

Rudas (gamási) cs. Rudas. (1458: Körmendi lat. himfyana. n. 508., 1492: Dl. 19840.)

Runnyamelléki cs. L. a Szilva (ládi) cs. a.

Rupoli cs, v. az Anthimi és Szilva (ládi) cs. a.

Sáfár (szilasi) cs. Saffar. (1493: br. Révay cs. llt. Somogy. I. 1.)

Salamon (alsó-endrédi) cs. Salamon. (1488: Dl. 19387.)

Sálfi (miklai) cs. Salfy. (1444: Veszpr. kápt. házi llt. 11. doboz., 1482: Veszpr. kápt. orsz. llt. M. 201.)

Salgodi cs. 1420: Dl. 10881.

Sáli cs. 1475: Dl. 17687.

Sámpson (csegei) cs. Sampson. (1433: Kismart. llt. 45. B. 29.)

Sandi cs. 1414: Dl. 10205; 1416: Dl. 10504.

Sándor (gellyei) cs. Sandor. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.)

Sánta (vidi) cs. Santha. (1480: Dl. 18379; 1492: Dl. 19840.)

Sánta (tőli) cs. Santha. (1470: Csutor Imre okl.)

Sárási (acsai) cs. Sarasy. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Sári cs. Sary. (1478: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 123.)

Sárközi cs. L. Vityai néven.

Sávoly (Sávolyi. szakácsi) cs. Sawly. (1481: Dl. 15611.) Sauol. (1470: Dl. 17462.) Azonos (eredetű) lehet a sávolyi Sávolyi családdal.

Sávolyi cs. 1453–76: Dl. 17765: 1483: Dl. 18790. – L. az Anthimi cs. a. is.

Sebestyén (gamási) cs. Sebesthyen. (1492: Dl. 19840.)

Segösdi Sz.-János kápolna. 1455-ben kapja hagyományul Marczali Jánostól Farkasfalvát. (Részeit ? – Dl 14915.)

Seke (ketyei) cs. Seke. (1478: Körmendi llt. Aim. III. lad. 3. n. 123.)

Sevényi cs. 1460: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 19.

Sevényházi cs. 1448: Dl. 14156.

Sil(l)e (zádori, szerényi) cs. Syle. (1451: Dl. 14336.) Sille. (1492: Dl. 19789.)

Sipos (ságvári) cs. Sypus. (1415: Veszpr. kápt. házi llt. 11. doboz.)

Sipos (szakácsi) cs. Sypos. (1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Soklói cs. 1456-ben Alsó-Battyán részeit a Marczaliaknak (1499-ben más részeit a Bátoriaknak) adták. (Körmendi. llt. Alm. V. lad. 5. n. 72. és 75.)

Sokoródi (Sokrudi) cs. 1420: Dl. 10881; 1426: Dl. 11754; 1431: Dl. 12364; 1477: Dl. 17937.

Soldos (balogdi) cs. Soldus. (1466: Ostffy cs. llt.)

Soldos (szakácsi) cs. Soldua. (1382: Dl. 6899; 1428: Dl. 11981; 1429: Dl. 1210.)

Sólyom (kisfaludi) cs. Solyom. (1480: Kismart. llt. 45. C. 55.) Nemes- Kisfalud értendő.

Sólyomi cs. 1488: Huny. kora. XII. 401.

Somi cs. Ez az a család, a melyből a II. Ulászló korában sokat szerepelt Somi Józsa és Gáspár eredtek. (1438: Haz. okmt. IV. 316., 1441: U. o. 328., 1484: Dl. 18962. L. a Szerdahelyiek a. is.)

Somlyói (Somlyai) cs. Péter 1473-ban kisasszondi részeit Korotnai Jánosnak zálogosítja el. Ugyanezzel a Jánossai 1475-ben Kadarkutra és Kenézre nézve kiegyezkednek. (1473: Haz. okmt. V. 317., 1475: U. o. 328. – L. a Korotnai és viszlói Áron cs. a. is.)

Somogyi (endrédi, felső-endrédi) cs. 1460-ban felső-endrédi Somogyi Imre Fejérvár városi kir. kapitány, továbbá torvei Ugron (Vgron) Tmre és Gáni Kristóf egymással kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén, Somogyi Imre Alsó-Endréd, Lullya, Törek és Csege helységeket, Ugrom Imré Torve, Nyin, Adánd, Bábony, Kapoly, Megyer, Rér, Lullya és Kás felét, – Gáni Kristóf pedig Gán és Ságvár helységeket és Bere részeit köté le magszakadás esetére a túlélőknek. Ugy látszik, e családok egy eredetűek. (1460: Jeszenák cs. llt., 1488: Dl. 19387. – L. a Nagylucsei és Hédervári cs., Hederhely m.-város a. és v. ö. br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 27.)

Somogyvári apátság. 1378-ban Sz.-László királytól nyert birtokait, – 1324-ben Csukn(y)a vidéki földjét, – 1331-ben Terpecz, – 1378-ban Nyest nevű birtokát említik. Ugyancsak 1378-ban többfelé birtokos a megyében, de leginkább Somogyvár, Lengyel-Tóti és (Öreg-) Lak vidékén. Az ez évből fenmaradt oklevélben említett Szamárkut sőt (úgy látszik) Cserid is, más nyomok szerint szintén ez apátságé volt. 1400-ban Körtvélyesen lakó nemes jobbágyai és (bizonyára Balaton-) Kereszturon lakó jobbágyai szerepelnek. (1324: Anjouk. okmt. II. 139., 1331: U. o. 560., 1378: Fejér, IX. 5. 299. és Dl. 6553; 1400: Dl. 8553; 1411: Dl. 9788; 1470: Dl. 17051. – V. ö. Fejér, I. 468. és 1536. évi adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 23. l.)

Sós (bári) cs. Soos. (1454: Dl. 14807.) Sos. (1461: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 44.)

Sós (kölkedi, csarmat-kölkedi) cs. Sos. Soos. – Balázs 1469-ben a megye alispánja. (1416: Muz. llt., 1469: Haz. okmt. V. 293., 1493: Dl. 19944; 1498: Dl. 20792.)

Sós (szakács-kölkedi) cs. Soos. (1498: Dl. 20727.)

Sudaki cs. 1391-ben az István árva leányát a király Sudak, Almád és Gyugy helységekben fiusította. (1391: Tört. Társ. letét, 1416: Muz. llt. – V. ö. esetleg a Füssi cs. a.)

Szabó (bálványosi) cs. 1428: Fejér, X. 6. 941.

Szabó (dédi) cs. Zabo. (1473: Dl. 17430; 1481: Dl. 18470.)

Szabó (gáni) cs. Zabo. (1488: Dl. 19387.)

Szabó (gellyei) cs. Zabo. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.)

Szabó (nemeskei) cs. Zabo. (1492: Dl. 19789.)

Szabó (páczodi) cs. Zabo. (1453: Körmendi llt. Unyomiana. n. 68.)

Szabó (pátrohi) cs. 1488: Huny. kora. XII. 401.

Szabó (szakácsi, kis-szakácsi) cs. Zabo, Sartor. – 1471-ben Merkén is voltak részei. (1470: Dl. 17462; 1471: Dl. 19268; 1495: Dl. 20361; 1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Szabó (szent-györgyi) cs. Zabo. (1496: Hédervári llt. Viczay, f. 48. n. 54.) Balaton-Szent-György értendő.

Szabó (tapazi) cs. Zabo. (1496: Dl. 20459.)

Szabó (tőli) cs. Zabo. (1492: Dl. 19840.)

Szakácsi cs. 1402: Dl. 8856; 1417: Dl. 10574; 1424: Dl. 11974; 1425: Dl. 11681; 1428: Dl. 11981; 1459: Dl. 15357; 1497: Dl. 20578.

Szakácsi pálosok. A XV. század folyamán Szakácsi, Marót, Szecsény, Monyorókerek, Zsitva, Felső-Déd és Kesző helységekben vagy pusztákon kapott szőllőket, szántóföldeket sat. magánosoktól. (Összeállította: Rupp. i. m. III. 291. 292. l.)

Szakácskölkedi cs. 1464: Haz. okmt. III. 413., 1498: Dl. 20727.

Szakadáti cs. Ó-Bár helységben földesur 1500-ban. (Kismart. llt. 35. A. 2.)

Szakálos (kékcsei) cs. Zakalus. (1477: Körmendi llt. Miscellanea. Croatica. Németujvár. 2. 40. n. 48.)

Szákosfalvi cs. Olykor: Németi (Nempti) és szákosfalvi, németi vagy mérei Arnold(-fi) néven is szerepel. – 1447-ben Mére, Tolkaj, Szenna és Bárd birtokához tart jogot; 1448-ban pedig ezenkívül Szomajon, Kalocsafalva és Kis-Kara helységekhez is, mint a melyeket az Ozorai Pipó halálával kir. adományul kapott. De még ugyanez évben lemond igényeiről Perneszi Pál alnádor javára. (1447: Kismart. llt. 35. S. 436 , 1448: U. o. 35. S. 437., 1449: U. o. 35. S. 439., 1482: U. o. 35. S. 440. Ugyanez oklevelek eredetije – Veszpr. kápt. orsz. llt. M. 194. – L. a Mérei cs. a.)

Szalai (köpi) cs. Zalay. (1493: br. Révay cs. llt, Somogy. I. 1.)

Szalai (szakácsi, nagy-szakácsi) cs. Zalay. (1480: Kismart. llt. 45. C. 55., 1505: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Szalai (sebes-kéri) cs. Zalay. (1482: Dl. 18686.)

Szalai (zimányi) cs. Zalay. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Szántai (Szántó, turi) cs. Zanthay. (1474: Dl. 17584; 1488: Dl. 19346.) Zantho. (1495: Muz. llt., Haz. okmt. V. 382.) 1495-ben Tardon is voltak részei. Ugyanekkor a család egyik tagja, János Tur, Gyugy, Szent-Mihály, Hosszufalu és Karád helységekbeli részekre vonatkozó okleveleket követelt vissza debrentei Himfi Imrétől.

Szár (turi) cs. Zaar. (1440: Muz. llt.)

Szarka (gamási) cs. Zarka. (1413: Pannonh. főapáts. házi llt. f. 1. n. 32.) A Balaton-vidéki Gamás értendő.

Szárnyas (?gyugyi) cs. Zarneas. (1492: Dl. 19840.) A mai Tót-Gyugy értendő.

Szecsényi cs. L. Szöcsényi alakban, illetve a Létai cs. a.

Szegedi (magyarei) cs. Zegedj. – Részei voltak Vityán is. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 40. és 41.)

Szekeres (gányi) cs. Sekeres. (1445: Veszpr. kápt, h. llt. 11. doboz.)

Szelezel cs. Úgy látszik, másként: Szempczei, Szencsei. (V. ö. e néven Somogy- és főleg Körösmegyében.) 1462-ben Miklós, Raszin(y)a-keresztura (Apaj-fi) Ozsváttal együtt Bikkes és Filke helységeket nádasdi Darabos Lászlónak zálogosítá el; a ki viszont 1463-ban Kisasszondot (a Kanizsaiaknak nála levő zálogos birtokát), nevezett Szelczei vagy Szölczei (de Zewlcze) Miklósnak kötötte le. (1462: Dl. 35991; 1463: Dl. 15803.)

Széles (szakácsi) cs. Zeles. (1461: Dl. 15582.)

Szempczei (Szencsei) cs. L. Valkó m.-városnál és v. ö. a Szelczel cs. a. – V. ö. 1449: Dl. 14268.

Szendi (tőli) cs. Zendi. (1414: Veszpr. kápt. házi llt. 11. doboz.)

Szentbenedeki cs. 1460: Dl. 15514; 1483: Dl 18790; XV. század: Körmendi llt. Himfyana. n. 625. (V. ö. Szent-Benedek helyég a.)

Szente(-fi, turi) cs. Filius Zenthe. Dictus Zenthe. (1417: Haz. oklt. 367., 1440: Muz. llt., 1495: Haz. okmt. V. 382.)

Szenterzsébeti cs. A Szigetvár vidéki Sz.-Erzsébet értendő. (1435: Dl. 12655; 1436: Kismart. llt. 45. B. 35.)

Szentgáli cs. Baranyamegyéből. – 1474-ben enyingi Török Ambrusnak elzálogosítja Okorágot. (1474: Kismart. llt. 45 D. 62.)

Szentgyörgyi cs. Szent-György, Berekfalu és Tordas helységekben földesur. (1417: Haz. okmt. III. 306.)

Szentiváni cs. Póstelekén is birtokos 1485-ben. (Dl. 19095.)

Szentkálmáni cs. 1414: Dl. 10205; 1416: Dl. 24936; 1430: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 47., 1488: Huny. kora. XII. 401.

Szentkirályi cs. 1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41., 1481: Dl. 18452. – Melyik Szent-Király értendő, bajos eldönteni.

Szent-mihály-kéki cs. 1438: Dl. 13218.

Szentmiklósi cs. A Zákány vidéki Sz.-Miklóst érthetjük. (1451: Dl. 14335.)

Szegy-péteri (stregenczi) pálosok. 1381-ben Siregenczet bírják; 1390-ben Németiben kapnak földrészeket a Németiektől; 1448-ban Szent-Péter faluban részeket, 1409-ben Inkén malmot, 1410-ben Sz.-Pál városban jövedelmeket, 1417-ben Varaszlón malmot patronusaiktól, a Kanizsaiaktól. 1416-ban Petkei Mátyás kanizsai várnagytól és feleségétől megveszik Németi részeit, melyekbe őket még ez év elején beigtatták. 1420-ban a Kanizsaiaktól az egész Szent- Pétert, 1425-ben pedig Páld részeit nyerik adományul. 1457-ben Patán kapnak hagyományként részeket; 1477-ben pedig Páldon malmot. szent-erzsébeti Forster Györgytől. Az 1536. évi adólajstrom szerint Páld és Sz.-Péter volt az övék. (1381: Dl. 6813. 6879; 1390: Dl. 8832; 1410: Dl. 35786; 1416: Dl. 10418. 10419. 10436. 10460. 10504; 1417: Dl. 10531; 1420: Dl. 10877. és 10879. 10881; 1463: Dl. 14704. 14705. 14706; 1457: Dl. 15189; 1477: Dl. 17918; 1536. évi adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 45. l. – A többire nézve l. Rupp, i. m. I. 1. 316. 317. l.)

Szenttamási cs. 1444: Muz. llt., 1475: Jeszenák cs. llt.

Szenyesi cs. L. a nyulakszigeti apáczák a.

Szerdahelyi cs. A Győr nemzetségből. – A XV. században három főágra oszlott, u. m. a Ders vagy Dersfi, Dancs (Dancs-fi) és Imrefi (Imre) ágakra. – A Dersfiek Kapos-Ujvár felét is bírták (l. ott) e század kezdete óta, s részeik voltak a zákányi uradalomban is. (L. Zákány város a.) Különben már 1314-ben övék (a Dersfieké) Válus. 1346-ban (a Dersfiek) osztoznak Szer(e)dahely, Pétörfalva, Ivánkafalva, a két Hagymás, Ledegeres, Sz.-Miklós, Feketetó, Surján, Pálfalva, Gerencze, Daragonya és Undos (Ondos), továbbá Csoknya, (Tóti és Lófő pusztákkal), Válus, Hásságy; Kisfalud és Enizd, Litarág, Sárd, Karatna, Karácsonkuta, Kökényesfő, Sz.-László, Kárán, Kesefalva, Füz, Nyirakol, Ravazd, Keresztur, Szerenka, Gercze, Keményfalva, Hásságy (úgy látszik más, mint a föntebbi) és Olasztelek, valamint Bat helységeken. 1375-ben ugyanőket igtatják (Szerdahely, Feketetó, Surján, Dregnye, Ondos, Gerencze), Ecsimolon, Zarm, a két Irafalva, Petelaka Gyarmat, Sz.-Barrabás, Biczólaka, Bajnokfalva, Veresalma, Fülöpháza és Mező-Csoknya helységek birtokába. 1386-ban a Bát helység melletti Adriántelke puszta is az övék, valamint 1403-ban és 1404-ben szintén (Hoderján néven), Balazse, Bagamér és Szárszó pusztákkal együtt. 1405-ben Kakonya, Dezcse, Szent-Trinitás és Máli (Mále) fölött rendelkeznek. (Imrefi György.) 1408-ban a Ders(-fi) Márton rokonának (frater paternalis) szerdahelyi Korom (dictus) Jánosnak a birtoka Szerdahely, 1refalva, Feketetó, Surján, Gerenczevölgy, Bát, Zarm, Csoknya és Sárd. (Ugyanez évben, más alkalommal néhai szerdahelyi Korom Pétert is említik.) 1426-ben szerdahelyi Csepel (dictus) János fiai Imre és Dancs, továbbá szerdahelyi Ders(fi) Márton, a zselicz-szent-jakabi apátsággal szemben jogot tartanak – Szent-Balázs és tartozékai: Gerencze, Pálfalva, Surján, Deregenye. Irefalva, – Szent-Miklós és tartozékai: Feketetó, Hagymás és Ivánkafalva, – Szent- Lukácsfalva és tartozékai: Gyarmat, Gálosfalva, Kötelaka, Petelaka, Veresalma és Falkoslaka, – Szent-Tamás és tartozékai: Kálozfalva, Magyarfalva, Tádéfalva, Istvánfalva, Bökénszege, Terjék és Bajszinfalva helységekhez. 1444-ben Ders (a Márton fia) a szerdahelyi (vagy páterfalvi) pálosoknak Taszáron ad részeket. 1452-ben: Szent-Lélek, Tótfalu, Derczefalva és Keresztur helységekben is földesurak. Ez időfajt (1454.) tűnik föl báli kastélyok is, melyben mind a Dancs mind a Ders ágnak volt része. Ugyanez évben Dancs Pál Veresalma, Gyarmat, Irafalva, Sz.-Balázs, Szarm, Csoknya, Sárd és Bat részeit Somi Mihálynak és Demeternek veté zálogba. 1472-ben ugyane Dancs Pál egyebek közt Lászlófalva, Lak és Kellencz nevű helységeit is említi. Utóbbi falu később Gellencz, Gelencz sőt Gele néven is, mint puszta szerepel. 1476-ban Szerdatelyi György Kakonya, Máti és Szent-Trinitás helységek és a murai rév fölött egyezkedik a Battyániakkal. 1478-ban Dancs Pálnak egyebeken kívül Keményfalván és Egyházasfaluban zálogos birtokai is voltak. Ugyanő 1480-ban Mező-Csoknya felét enyingi Török Ambrusnak és gibárti Kis Lőrincznek kötötte le. 1489-ben, mikor egyszerre sorolják föl a Szerdahelyi István összes birtokait Szerdahely (másként Péterfalva), Tótfalu (másként Draka), Szent-Luka, Lak, Kálozfalva, Tádéfalva, Magyarfalu, Istvánfalva, Szent-Tamás, Bökénszeg, Terjék, Gálosfalva, Ivánkafalva, Hagymás, Szent-Miklós, Szent-László, Szömetelek, Kara, Kis- és Nagy-Füz, Nyerekal (azaz Nyirakol), Felső- és Alsó-Hásságy, Zákány, Gyékényes, Keresztur, Szörenke, Alsó- és Felső-Dercze, Alsó- és Felső- Viterág, Enizd, Hencsen, Egres és Megyer somogymegyei helységeket említik birtokukban. 1492-ben a Derzsfieké Terepcske is. – E rokonságé volt ezenkívül a zselicz-szent-jakabi apátságnak, s a szerdahelyi vagy péterfalvi pálos kolostornak patronusi joga. (1309: Anjouk. okmt. I. 174., 1314: Kismart llt. 45. A. 3., 1346: Anjouk. okmt. IV. 639., 1376: Meskó cs. llt., 1386: Dl. 7197; 1403: Dl. 8867; 1404: Dl. 8950; 1405: Zichy okmt. V. 418., 1448: Dl. 9414. 9415; 1424: Dl. 11498; 1425: Dl. 11700; 1440 körül: Dl. 34983; 1444: Dl. 13826; 1447: Dl. 14072; 1450 – 53: Dl. 14695; 1462: Kismart. llt. 96. fasc. 3. n. 34., 1454: Dl. 14811 és Muz. llt., 1460: Dl. 16514; 1461: Dl. 15552; 1463: Dl. 15884; 1465: Dl. 16175; 1472: Dl. 17383; 1476: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 28. és 29., 1478: Dl. 18132; 1478: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, fasc. 21. n. 1., 1480: Dl. 18315; 1482: Dl. 18711; 1483: Dl. 18774; 1485: Dl. 19095; 1487: Dl. 19266. és 19289; 1488: Dl. 19374; 1489: Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 31., 1490: Dl. 19653; 1492: Dl. 19788; 1493: Dl. 19944; 1498: Dl. 20727. 20746. 20792; 1501: Kismart. llt. 35. C. 51. – L. a Zicsi cs., a pannonhalmi konvent és Écsi helység a. is.)

Szerdahelyi cs. A Nagy-Atád vidéki Szerdahely értendő. (1488: Körmendi llt. Alm. III. lad. b. n. 51. A.)

Szerdahelyi (péterfalvi) pálosok. 1336-ben Bát, Tornócz, Kökényesfő és Szerentelki, 1345-ben Petőfalva (Péterfalva), 1424-ben Szent-Luka és Szerdahely, 1444-ben Taszár helységekben kapnak részeket alapítóiktól, a Győr, nemzetség tagjaitól; 1481-ben pedig Várdán és Jután Várdai Mihálytól. (1335: Fejér, VIII. 4. 136., 1424: Dl. 11498; 1444: Dl. 13826; 1470: Dl. 17078; 1481: Dl. 18587. L. a Szerdahelyi cs. a. is. – V. ö. 1487: Dl. 19266. valamint Rupp, i. m. III. 298. l.)

Szerecseny (mesztegnyei) cs. Sarachenus. Zerechen. 1470-ben Kadarkuton is voltak részei. György 1463-ban a megye egyik alispánja. (1401: Dl. 8659; 1405; Dl. 9066; 1460: Dl. 15514: 1463: Veszpr. kápt. házi llt. 107. doboz., 1470: Haz. okmt. V. 305. – L. a gordovai Fancs cs. a. is.)

Szerén(y)i (varacsiki) cs. L. Szörényi alakban.

Szigeti cs. 1436: Kismart. llt. 45. B 35. – L. Sziget város és az Anthimi cs. a.

Szilasi cs. Zylasy. (1493: br. Révay cs. 11t. Somogy. I. 1.)

Szili (köpi) cs. Zyly. (1493: br. Bévay cs. llt. Somogy. I. 1.)

Szilva (Szilvás, ládi) cs. Zylua, Zylwa. Zylwas. – Mihály 1403-ban Runnyamelléki Istvánnal együtt kapja a Rupoli János birtokait Szend és Dada helységekben. (1403: Dl. 8914; 1409: Haz. okmt. III. 269., 1423: U. o. 344., 1416: U. o. IV. 341.)

Szobafalvi cs. 1417: Dl. 10620; 1438: Dl. 13209.

Szobi cs. 1368-ban birtokos Fejéregyház, Tikos és Vizvölgy helységekben. 1484-ben (a Péter fia) Mihály Szob, Tikos vagy Tyukos helységeket, Merke, Vizvölgy, Inge és Kerektó részeit Battyáni Boldizsár kőszegi kapitánynak és ennek ipának, Gerebeni (Hermani, Hermanfi) Lászlónak zálogosítá el. Ugyanő 1473-ban e helységeken kívűl Moróczfalvát is fölsorolta birtokai közt, midőn nádasdi Ongor Jánossal örökösödési szerződésre lépett. (1368: Kismart. llt. 45. A. 17., 1396: Dl. 30028; 1407: Kismart. llt. 45. A. 17., 1473: Kolosmon, protoc. «Extraxit». 173. és köv. 1., 1484: Körmendi llt. Alm. 3. lad. 5. n. 48 , 1486: U. o. n. 49. és U. o. lad. 3. n. 84. – L. az Anthimi cs a. is.)

Szélát (Széláti, szent-erzsébeti) cs. «Zolath» Lőrincz 1486-ban és 1487-ben a megye alispánja. Ugyanő mint Szóláti (de Zolath) szerepel 1494-ben is. (1486: Dl. 19156; 1487: Dl. 19289; 1494: Dl. 20159.)

Szomajoni cs. 1422: Haz. okmt. III. 324., 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1483: Dl. 18790.

Szombat (viszi) cs. Zombath. (1440: Muz. llt.)

Szöcsényi cs. A Bő nemzetségből. (1413: Dl. 10129; 1428: Dl. 11981; L. a Létai, Maróti és Messer cs. a. is.)

Szőke (kis-karádi) cs. Zewke. (1403: Dl. 8881; 1446: Dl. 24500; 1495: Haz. okmt. V. 381.)

Szölczei cs. L. Szelczei alakban.

Szőllős (szakács-kölkedi) cs. Zewles. (1482: Veszpr. kápt. orsz. llt. M. 201. – L. a Korotnaiak a.)

Szörényi cs. Másként Szerén(y)i (Zereny). – 1466-ban és 1497-ben varacsiki előnévvel. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1466: Ostffy cs. llt., 1497: Körmendi llt. Fam. misc. n. 26.)

Taba (kálozfalvi) cs. Thaba. – L. a Vasperi cs. a.

Tádikai cs. 1426; Dl. 11754.

Tamási cs. Avagy később, János erd. vajda (élt a XV, század elején) után: tamási Vajdafiak. – Bírták Kapos-Ujvár várát és Hedrehely városát. (L. ott.) 1421-ben kir. adományul szerezték meg az Illyemindszenti János birtokait Illye-Mindszent, Kovácsi, Csebő, Szarászló, Simonfalva, Ótelek, Hosszuhid és Egred helységek felét, melyeket azonban később nem találunk birtokukban. Ugyanez évben kapták Zsigmond királytól a hűtlen és magbanszakadt Kápolnás-visnyei másként Hedreh-i László birtokait Hedreh, Hodos, Babka és Sz.-Király helységekben. 1439-ben övék Remete is, melyet ekkor helyez át a király Tolnamegyébe; 1441-ben ezenkívül Kánya és Ősi (máskor szintén Tolnamegyében), – a tolnamegyei Tamási várához. E három falujokat 1441-ben a Henrik hűtlensége miatt Csapi Ákosnak és Kisvárdai Miklósnak adományozta I. Ulászló király, bár úgy látszik minden foganat nélkül, mert 1443-ban is a Henrik birtokában s 1506-ban is Tamási vár tartozékai közt találjuk azokat. (1403: Dl. 9116: 1421: Haz. okmt. III. 321. és Kismart. llt, 35. B. 27., 1439: U. o. 35. B. 39. et NB., 1441: Zsélyi llt., 1443: Kismart llt. 35. B. 41. – V. ö. Dl. 1816. és 1506-hoz: Magy. Tört. Tár. VI. 25.)

Tánczos (csigeti) cs. Thanczos. (1465: Dl. 16175.)

Tánczos (gamási) cs. Thanczos. (1511: Muz. llt.)

Tánczos (zádori) cs. Thanczos. (1492: Dl. 19789.)

Tankó (hatvani) cs. Thanko. (1492: Dl. 19789.)

Tapazi cs. 1421: Kismart. llt. 96. 3. 26., 1424: Körmendi llt Alm. 5. lad. 6. n. 5., 1448: Muz. llt.

Tardasi cs. Úgy látszik a Szomajom vidéki Tardas értendő. (1436: Kismart. llt. 45. B. 35., 1493: Dl. 19944.)

Tardi cs. 1460: Dl. 15514; 1488: Dl. 19346; 1495: Haz. okmt. V. 382.

Tárnok (zágorhidai) cs. L. a Bajoni cs. a.

Tekes-kéri cs. 1493: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 71.

Tenke (szakácsi) cs. Thenke. (1461: Dl. 15582.)

Terecsői cs. Baranyamegyéből. (1465: Dl. 16175.)

Terjék (szent-erzsébeti) cs. Zalamegyéből. – L. az enyingi Török cs. a

Terpe (nagy-szakácsi) cs. Terpe. Therpe. (1401: Dl. 8852; 1471: Dl. 17268; 1480: Kismart. llt. 45. C. 55., 1495: Dl. 20361.)

Tetvesi cs. 1410: Jeszenák cs. llt , 1460: Dl. 15514; XV. század: Körmendi llt. Himfyana. n. 625.

T(h)uz (laki, szevécsi) cs. A Bő nemzetségből. – 1466-ban Mátyás király I. Lajosnak egy Sárközi-Szent-Györgyre vonatkozó oklevelét írja át, udvarmestere, laki Thuz János részére. Ugyanez a János, testvérével Miklóssal együtt (ki olykor szevécsi előnevet viselt) bírta a szenyéri kastélyt (l. ott) is. 1482-ben még mindketten életben voltak. (1360–1466: Muz. llt., 1471: Dl. 17268; 1482: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 84. A., és Dl. 1871. – L. a Fancsi és Messer cs. a. is.)

Tihanyi apátság. 1358-ban Nagy Lajos király meghagyta a fejérvári káptalannak, hogy ez apátság birtokainak határát járja meg, s az elidegenített jószágokat is igtassa vissza annak birtokába. A nevezett káptalan ez alkalommal a megyék szabatos megjelölése nélkül sorolja föl az apátság birtokait, melyek közül minden valószínűség szerint Somogymegyéhez számíthatók a következők, u. m. Igal, Töttös, Bár, Hidas, Megyere, Ság, Gamás, Száraszó, Köröshegy, Berej, Bálványos, Török és Fok helységek. Magából a határjárásból pedig kivehető, hogy az apátságnak főleg a Fok vizétől (Sió) Keletin vagy Kilitin és Törökön át Szántódig, innen ismét Köröshegyen át Szár(a)szóig, továbbá Gamástól és Bak(a)lártól (Boglár) Péntekhelyen, Gyugyon, Nándordon (Landord) és Sorokon át Balaton-Csehiig, illetve a Balatonig voltak terjedelmesebb birtokai, s hogy maga Bak(a)lár vagy Boglár is e birtokokhoz tartozott. Más nyomok szerint azonban még egyebütt is földesur az apátság e megyében, jelesül Tel(e)ki (1211. 1286. 1480.), Köp (1266.), Csicsal (1266. 1339. 1466.), a már említett Boglár (1325.) és Albert (1472.) helységekben s 1458-ban Apátitelek pusztán. (1325–1344. 1358. 1458. 1466: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, fasc. I. num. 17. A., 32. és 35., U. o. fasc. 18. n. 2., 1339: Anjouk. okmt. III. 537., 1472: Pannonh. főapáts. sat. f. 1. n. 36., 1480: Dl. 18340. – V. ö. 1211: Fejér, X. 7. 154. és 1266: Árpádk. új okmt. III. 141.)

Tiszai (pándi) cs. L. a debrentei Himfiek a.

Titeli káptalan. Egy ízben a XV. században a káptalan jobbágyai, mint Tur szomszédosai jelennek meg. (Körmendi llt. Himfyana. n. 625.)

Tittös-gamási cs. 1419–1511: Muz. llt.

Toboz cs. Thoboz. – Kürtösi majd álcsi előnévvel. (1445: Dl. 13829; 1453: Kötmendi llt. Unyomiana. n. 88)

Toldi pálosok. 1455-ben kapták hagyományként Marczali Jánostól csaknem az egész patai uradalmat (l. Pata m.-város a.) és Maros helység mellett egy malmot; 1480-ban pedig a Fajsziaktól Ecsény részeit. Az 1538. évi adólajstrom szerint azonban csupán Egyházas-Andocs és Ecsény helységekben birtokosok. (1455: Dl. 14915; 1480: Rupp, i. m. III. 302 , 1536. évi adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 34. 38. l. – L. a torvei Ugron cs. a. is.)

Tolvaj (külső-szakácsi, nagy-szakácsi) cs. Tholway. (1451: Dl. 14498; 1483: Dl. 15828. 15827; 1465: Dl. 16209.)

Tolvaj (varaszlói) cs. Tholway. (1483: Dl. 15827.) A Pát melletti Varaszló értendő.

Tompa (fülesi) cs. Thompa. (1451: Dl. 14335.)

Tordasi cs. 1438: Kismart. llt. 45. B. 35.

Torma (lullyai) cs. Thorma. (1464: Veszpr. kápt. házi. llt. 4. doboz.)

Torma (tapazi) cs. Thorma. (1446: Haz. okmt. 1V, 341., 1498: Dl. 20459.)

Torvei cs. (1279: Árpádk. új okmt. XII. 274., 1338: Anjouk. okmt. III. 531., 1358: Kismart. llt. 47. U. 6., 1398: Dl. 8333; 1438: Haz. okmt. IV. 314. 315. L. a torvei Ugron cs. a. is.)

Tót (szakácsi) cs. Thoth. (1505: Pannonhalmi főapáts, házi llt. XXXIV. N.)

Tőli cs. Gellyén is voltak részei 1479-ben. (1409: Dl. 9562; 1447: Dl. 143; 1479: Kismart. llt. 98. f. 3. n. 41., 1498: Haz. okmt. V. 387.)

Török (csigeti) cs. Therek. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.)

Török (enyingi, keményfalvi) cs. 1467-ben Csapi András (mint szomszéd?) elismerte a Péter jogát Gerecz kastélyhoz s Gerecz, Valkó, Györgyös, Aracs, Kis-Tarnócza és Györefalva helységekhez, melyeknek birtokába – miután Valkó várost 1000 írtért Ujlaki Miklóstól megvette, s az arról való lemondást Marczali Istvántól szintén kieszközölte – a nevezett Pétert 1469-ben be is igtatták. Földesurak egyébiránt, még pedig 1467-ben Kovásznya, Jut, Megyer, Kereki, Szemes, Neszde, Horpács, Vitya, Fiad, Köröshegy helységekben (városban); 1469-ben Kovásznyán és Horpácson (utóbbi helységben vétel útján is a Gellyeiektől), 1485-ben Füreden, 1496-ban pedig Maróton. 1474-ben egy időre átengedik tapsonyi Anthimi Jánosnak Vittya, Horpács, Fiad, Fark- Polyán, Gamás, Gellye és Szamárkut részeit. 1480-ban a Battyániak ellenzése daczára osztoznak szt.-erzsébeti Terjék Andrással együtt Tapsonyan. – 1479-ben egy gellyei Thewrewk, 1500-ban pedig egy fiadi Therek nevű család is fölmerül. Előbbi Gamáson is birtokos. (1479: Kismart. llt. 96. fasc. 3. num. 40. és 41., 1500: Dl. 20961.) Azonos-e e két különböző előnevű Török család az enyingi Törökökkel, vagy csak véletlen találkozásokkal van dolgunk, – eldönteni nem tudom. (1466: Haz. okmt. V. 284., 1467: Kismart. llt. 45. C. 43. és Körmendi llt. Misc. Németujvár. 2. 40. n. 48–19., 1469: U. o. 45. C. 44. és 45., Haz. okmt. V. 293., 1474: Kismart. llt. 45. C. 49., 1480: Körmendi llt. Alm. V. lad. 8. n. 13., Kismart. llt. 45. C. 55. és 47. W. 15., 1485: Dl. 19095; 1492: Br. Révay cs. llt. Div. fam. III. 25., 1496: Kismart. llt. 98. fasc. 3. n. 42. – Lásd a Füredi, Bárdi, Marczali, Szentgáli, Vasperi, Szerdahelyi cs. s Sziget(vár) város, Kapos-Ujvár vár és Hetes város a. is. V. ö. a tapsonyi Anthimi cs. a.)

Török (fejéregyházi) cs. Ladislaus Therek. (1497: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 11. 8.) Melyik Fejéregyháza értendő? – nem bírom eldönteni.

Török (kékcsei) cs. Terek. (1453: Körmendi llt. Unyomiana. n. 68.)

Török (oszlopáni) cs. Therek. (1486: Dl. 19123.)

Török (páti, bakolnoki) cs. Kanizsa vidékén volt földesúr mind Zala-, mind Somogymegyében. – László 1439-ben Gárdost, 1444-ben és 1445-ben Pát és Varaszló helységeket, 1446-ban pedig Benneket szerezte meg a Kanizsaiaktól. Úgy látszik, ugyanez a László vagy fia igtattatik 1458-ban Gárdossal együtt Szécsfölde puszta birtokába s zálogosítja el Gárdost 1484-ben Csapi Andrásnak. 1474-ben Mihály Nagy-Sávoly, Tikos és Főnyed részeit a (mura-) kereszturi apátnak és szent-jakabi Csernel Bertalannak kötötte le. Ugyanez időtájt vagy még előbb László Egyek, Mindszent és Mátésfalva helységekben bírt részeit Korotnai János nádori ítélőmesternek adta zálogba, a kitől e birtokok ugyancsak zálog czímen gredei Horváth Lőrinczhez, aztán a szentjakabi Csernel Péter majd 1480-ban a bajnai Both János kezére kerültek, a ki 1487-ben Bornemisza dánosnak zálogosítá el. E család különben 1536-ban is birtokos volt Páton, Sávolyon, Fevenyeden sat. (1439: Dl. 13296; 1445: Dl. 13828. 13829; 1444: Dl. 13820; í446: Dl. 13993; 1447: Dl. 14483; 1450: Dl. 14362; 1451: Dl. 14511; 1456: Meskó cs. llt., Dl. 15018; 1484: Dl. 15936; 1474: Dl. 17550; 1480: Dl. 18419; 1487: Dl. 19254; 1536: Adólajstrom az Orsz. Levéltárban, Conscr. Dical. – L. a Berzenczei, tolnai Bornemisza, Csapi, Máté(s)falvi cs. és a fejérvári káptalan a. – V. ő. Turul. 1892. 29. l.)

Török (szakács-kölkedi) cs. Therek. (1492: Dl. 19840.)

Töttösi cs. 1449: Kismart. llt. 35. S. 439.

Turi cs. 1475-ben: gedei előnévvel. (1417: Haz. oklt. 367., 1438: Dl. 13218; 1447: Dl. 14083; 1475: Dl. 17687; XV. század: Körmendi llt. Himfyana. n. 625. – V. ö. Tur m.-városnál.)

Türl(y)ei prépostság. 1335. óta (a Szentgiroltiak adományából) a Balaton vidéki Besenyő részeit bírta. (1336: Körmendi llt. Majoratus. I. 29. 12., 1487: U. o. I. 29. 28.)

Ugrai (filecsi) cs. Vgray. (1488: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 51. A.)

Ugron (Ugrin-fi, torvei) cs. 1419-ben Torvei Ugrin Sevény helységet a toldi pálosoknak adta. – Később a torvei Ugron cs. szerepel, melynek egyik tagja, István 1463-ban a megye alispánja. (1419: Dl. 10838; 1438: Haz. okmt. IV. 315., 1463: Veszpr. kápt. házi llt. 107. doboz., 1474: Dl. 15784. – L. a Somogyi (felső-endrédi) cs. és Hederhely m.-város a.)

Ujlaki cs. Bírta Kapos-Ujvár vár (l. ott) és tartozékai felét, 1465-ben és 1492-ben ezenkívül (Puszta-?) Szemes és (Szőllős-?) Györök helységeket, 1485-ben pedig Temert is. 1494-ben 337 1/2 forintot vetettek ki e megyei birtokaira. (1465. 1492: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. 6. és 8., 1485: Dl. 19095; 1494: Engel, i. m. 28. l. – L. az enyingi Török cs., Valkó város és Zákány vár a. is.)

Unyani cs. Vasmegyéből. – L. a Haholtiak a.

Vajdafi (pelsőczi) cs. Másként: Bebek vagy Pelsőczi. – L. Kapos- Ujvár várnál.

Vajdafi (tamási) cs. L. Tamási néven.

Vajdafi (zádori) cs. Waydafy. (1472: Dl. 17311.)

Valkon (szakácsi) cs. Valkon. (1470: Dl. 17462.)

Varacsik (gamási) cs. Warachyk. (1511: Muz. llt.)

Váradi cs. L. a Bakonyai cs. a.

Varaszló (szent-páli) cs. Warazlo. (1417: Dl. 10530. – L. a Kanizsaiak a. is. Tán ugyanegy a Varaszlói családdal?)

Varaszlói cs. 1465-ben a János csehi részeit csehi Kun László, a ki eddig zálogban bírta, Csapi Andrásnak zálogosította el. 1480-ban Mihály a megye egyik alispánja. (1445: Dl. 13828; 1465: gr. Draskovics cs. llt. f. 25. n. 21., 1480: Veszpr. kápt. házi llt. 106. doboz., 1481: Dl. 18459. 18470; 1493: Dl. 19944.)

Várdai cs. 1481-ben Mihálynak Juta. Várda, Horpács és Geszte helységekben voltak részei. E Mihály fia Huszár (Huzaarh) György. (1446: Haz. okmt. IV. 340., 1449: U. o. 349., 1481: Dl. 18587. – L. a szerdahelyi pálosok a. is.)

Varga (gamási) cs. Warga. (1470: Csutor Imre okl.)

Vas (babai) cs. Vas. (1487: Dl. 19320.)

Vas (dédi) cs. Was. (1471: Dl. 17430. – V, ó. 1401: Dl. 8659. sz. okl., hol a szakácsi «Was» cs. szerepel.)

Vas (gyülvészi) cs. Was. (1493: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 71.)

Vasadi cs. 1433: Kismart. llt. 45. B. 29., 1438: Dl. 13218; 1499: Békássy cs. llt.

Vásáros-mernyei cs. 1467. 1477: Körmendi llt. Miscellanea. Croatica. Németujvár. 2. 40. n. 48–19.

Vasas (lullyai) cs. Vasas. (1438: Haz. okmt. IV. 316.)

Vasgyuró (bári) cs. Wasgywro. (1470: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 46.)

Vasperi cs. 1480-ban a kálozfalvi Taba családdal együtt (mindkettő Zalamegyéből) jogot tartanak enyingi Törökökkel és Istvánfi (Isthwanfy) Istvánnal szemben Tapsony helység és Törpecz puszta részeihez. (Kismart, llt. 47. W. 15.)

Vég (dédi, felső-dédi) cs. Vegh. (1453–76: Dl. 17765.) Wegh. (1480: Dl. 18379; 1481: Dl. 18470; 1492: Dl. 19840.) Azonos lehet a következővel.

Vég (szakácsi) cs. Vegh. (1467: Dl. 16514.)

Vég (tőli} cs. Wegh. (1445: Dl. 13829.)

Veres (bösői) cs. Weres. (1449: Dl. 14268.)

Veres (nagy-szakácsi) cs. Weres. 1470 táján részei voltak Külső- és Nagy-Szakácsiban, s Csákány és Tapsony helységekben is. (1436: Dl. 12927; 1463: Dl. 15826; 1465: Dl. 16209; 1466: Dl. 16445; 1470: Dl. 17462; 1471: Dl. 17203; 1480: Dl. 18312. – V. ö. I. Mátyás udvara czímű művem, 38. és 39. l.)

Verjéni cs. 1453: Körmendi llt. Unyomiana. n. 68.

Vértes-kereszturi apátság. 1424-ben földesúr: Káson. (Dl. 11552.)

Vesaki (Vesági) Perottus. L. Szenyér vár a.

Vés(s)ei cs. 1474-ben Miklós Alsó-Tikoson zálogosít el részeket. 1477-ben ugyanez a Miklós, ki Vése, Dencs és Tikos helységekben és Csokma pusztán is földesur, Vése és Csokma puszta részeit a Debréteieknek és Mártoniaknak kötötte le. (1447: Haz. okmt. IV. 342., 1474: U. o. I. 369., 1477: Muz. llt., a Véssey cs. levéltárából., 1481: Dl. 18459; 1496: Hédervári llt. Viczay rész, f. 48. n. 54.)

Veszprémi káptalan. I. László király állítólag 1082-ben a következő, hihetőleg somogymegyei helyek birtokában erősíté meg, u. m. Zamárd (Szamárd), a két End(e)réd, Luka (azaz: Lullya), Szőllős, Kapoly, Szár(os)aszó (Szárszó), Öszöd, Köröshegy, Tur, Tat, Berchény (bizonyára: Berény) Grazi (bizonyára: Oroszi), Irög, O(c)sman, a két Kleti (Kiliti), Berej, Sövény, Keksa (azaz: Kegya, Kegye). Később időnkint: Berény (Nagy-Berény, 1232. 1280. 1536. sat.), Endréd (Alsó-Endréd, 1259. 1389. 1394.), Irög (1279.), Kegye vagy Ketye (1279.), Csaba (1279.1383. 1536.), Lull(y)a (1288. 1381.), Szőllős (1343.), Szár(a)szó (1368.), Öszöd (1368.), Zala (1368.), Ocsman (1383. 1536.) és Megyer (1429.) helységekben, s 1275-ben Kis-Bár és Bonnya vidékén levő birtokait emlegetik. (1082(?): Hazai okmt. IV. 6. 7. l., 1259: Hazai okmt. VI. 100., 1275: Dl. 927; 1279: Árpádk. új okmt. XII. 275., 1279: Veszpr. kápt. házi llt. 4. doboz., 1288: U. o. 107. doboz., 1343: U. o. 109. doboz., 1368: U. o. 17. doboz., 1381: U. o. 107. doboz., 1383: Hazai okmt. V. 163., 1389: Dl. 7510; 1394: Veszpr. kápt. házi llt. 4. doboz., 1429: U. o. 11. doboz., 1536. évi adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 31. 32. 33. l.)

Veszprémi püspök. 1416-ban Balaton-Keresztur vidékén vannak birtokai, s különösen az itteni Széplakon. Ezenkívül Gergeteg vagy Görgeteg (1360. 1436.), Lullya (1463.), Csekel (1466:), Csege (1466.), Tótfalu (1466.), Gerezd (1480.) és Acsa (1480.) – az 1536. évi adólajstrom szerint pedig a két Csies (Csiz), Kortó, Csepel, Lullya, Gyönköd, Bálványos, Csege, Berki, Egyházas Kapoly, Egres, Acsa, Tomej, Tótfalu és Mocsola helységekben földesur. (1339: Veszpr. kápt. házi llt. 108. doboz., 1388: Veszpr. kápt. házi llt. 108. doboz., 1406: Dl. 9259; 1416: Muz. llt., 1421: Dl. 11154; 1436: Dl. 12941; 1463. Veszpr. kápt. házi llt. 107. doboz., 1466: Szombathelyi kápt. házi. llt. Acta episc. Vespr. C. 14., 1466. 1486: Veszpr. kápt. házi llt. 108. doboz., 1480: U. o. 106. doboz., 1536. évi adólajstrom. – Orsz. llt. Conscr. dical. 23. 25. 27. 29. 30. 34. 35. 36. 38. 1. – V. ö. Csehi helység a.)

Veszprémvölgyi apáczák. 1442-ben kapják Kővágó-őrsi (Miske fia Pál fia) Mátyástól Egyházas-Zamárdot. (Dl. 8721.)

Vetahidai pálosok. Marson (Macsón) voltak részei. (1464: Dl. 14893; 1481: Dl. 18467; 1482: Dl. 18686; 1492: Dl. 19930. – L. a Miháldi cs. a. is.)

Vétyei cs. 1426: Dl. 11754.

Vida (gellyei) cs. Wyda. (1479: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 41.)

Vidi cs. Nemes-Vid értendő. – 1505-ben Szakácsiban is lakik ily nevű nemes család. (1456: Dl. 15058; 1465: Körmendi llt. Unyomiana. n. 115., 1480: Kismart. llt. 45. C. 55., 1505: Pannonh. főapáts. házi llt. XXXIV. N.)

Vidi (macsi) cs. Wydy. (1482: Dl. 18686.) Meglehet, azonos az előbbivel.

Vlncze (szent-györgyi) cs. L. Forster (szent-erzsébeti) György és a Bocskai cs. a.

Vincze (tetvesi) cs. Wincze. (1481: Dl. 18558.)

Virágos (mérei) cs. Wyragos. Wiragos. (1482: Dl. 18686; 1486: Dl. 19175; 1490: Dl. 19628. – L. a Perneszi cs. a. is.)

Viszlói cs. 1398: Dl. 8333; 1460: Dl. 15514.

Vityai cs. 1426-ban peszei Bokor Jánostól megvásárolja vityai Kis László fejérkői várnagy és Gyereki Tamás Fiad részeit. 1433-ban és 1436-ban nevezett vityai Kis László (majd: Vityai László, ki 1422-ben már mint Sárkőzi László szerepel) Kovásznya részeit veszi zálogba a Derecskeiektől és Miklósiaktól; 1436-ban Horpács részeit a Horpácsiaktól; majd 1438-ban Battyáni Lászlótól Kékcsét és Zamárdot, mely czímen aztán 1439-ben Zamárd és Alsó-Kékcse jelébe igtattatik. 1439-ben ugyanő (Vityai Mihály fia László) pallosjogot nyert a királytól; majd új-adományt Horpács helységre, melynek részeit már 1433-ban bírta. Özvegye Ilko (máskor: Helena, Ilona) mint Alsóvityai Lászlóné szerepel 1447-hen, valamint 1449-ben is, a mikor a Bárdi László Szamárkut nevű birtokának nála zálogban levő részeit Felsőgamási Ferencznek adta tovább zálogul. (1321: Zichy okmt. I. 204., 1353: Kismart. llt. 45. A. 5., 1422: Haz. okmt. III. 338., 1426: Dl. 11785; 1433: Haz. okmt. IV. 303., Kismart. llt. 45. B. 19., 1436: Haz. okmt. IV. 310. 311. 312. és III. 370. IV. 307., 1439: U. o. 376. és 377., 1438: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 100., 1439: U. o. n. 101., 1447: Haz: okmt. IV. 344., 1449: Kismart. llt. 45. B. 37., 1465: Haz. okmt. V. 278. 279., 1496: U. o. 387. – L. a gimesi Forgács és Kovásznyai s v. ö. az Alsó-Vityai cs. a. is.)

Vizi cs. 1438: Haz. okmt. IV. 316., 1449: U. o. 351., 1453: Körmendi llt. Unyomiana. n. 68.

Vorster (szent erzsébeti) György. L. Forster alakban.

Vránai perjelség. Birta Csurgó várát és városát. (L. ott.) Ezenkívül földesur Szenta (1360. 1371. 1498.), Nagy-Marton (1367.), Malatk vagy Malatka, Malaczk (1367. 1458. 1498.), Marticza (1367.), Bocskád vagy Bacskád (1367. 1454. 1498.), Sziget (1431.), Bodafalva (1431.), Bálványos (1431.), Udvarhely (1434. 1498), Szemere (1454.); Ivánczfalva (1454. 1498.), Vecsenye (1454. 1498.), Kétnyár (1454. 1498.), Tarany (1454. 1498.), Jákófalva (1464.), Urbánfalva (1454.), Pósafalva (1454.), Mike (1466.), Kóny (1493) és Belek (1493.) helységekben. Végül 1450-ben a Marczaliatkal szemben Gadány, Czirok vagy Szirok és Mustintelek birtokához is jogot tartott. Praedialis nemeseit több ízben (pl 1360. 1367.) említik. – 1494-ben 416 forintot vetettek ki e megyei birtokaira. (1217: Dl. 2068; 1360: Dl. 4985; 1367: Dl. 8617; 1371: Dl. 5976; 1373 -4: Dl. 6204; 1431: Dl: 12364; 1450: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 7. 5., 1451: U. o. 3. 7. 9., 1454: Dl. 14807; 1468: Kaprinai, Hist. dipl. II. 182., 1466: Szombathelyi kápt. házi llt. Acta episc. Vespr. f. C. n. 14., 1493: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 71., 1494: Engel, i. m. 28. l., 1498: Fejérvári ker. konv. házi llt. 3. 11. 18. – L. a Kisfaludi cs. és a Fejérvári keresztesek a. is.)

Zádori cs. 1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508., 1460: Dl. 15481; 1469: Kismart. llt. 45. C. 44.

Zágorhidai cs. L. a Bajoni cs, a.

Zágrábi püspökség. Bodonyt és Tikodot bírta 1331-ben (Anjouk. okmt. II. 561.); de hihetőleg a szomszédos Böhányét is, melyet 1536-ban (Byhenye) szintén birtokában találunk. (Adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 39. l.)

Zákányi cs. L. Zákány m.-város a.

Zalai cs. L. Szalai alakban.

Zambó (cseraljai) cs. Zambo. (1418: Dl. 14156.)

Zarka (szent-kálmáni) cs. Zarka. (1488: Körmendi llt. Ahn. III. lad. 5. n. 51. A.)

Za(r)nyó (kölkedi) cs. Zanyo. (1458: Körmendi llt. Himfyana. n. 508.) Zarnyo. (1474: Dl. 17584.).

Zele (zelefalvi) cs. Zele. (1452: Kismart. llt. 96. fasc. 3. n. 34., 1460: Dl. 15514; 1465: Dl. 16175. 16239.)

Zele (szent-királyi) cs. Zele. (1453: Körmendi llt. Unyomiana, n. 68., 1458: U. o. Himfyana. n. 508.) Melyik Szent-Király értendő ? – nem tudom. (A Sárd vidéki?)

Zereger (szakácsi) cs. Zereger. (1470: Dl. 17462.)

Zicsi (Zichy) cs. Balázs 1435-ben a megye alispánja. György 1478-ban örökösödési szerződésre lépvén szerdahelyi Dancs Pállal, Zics, Gyalod, Zala, Ketye és Köp – somogymegyei birtokait sorolja föl. Ezenkívűl 1388-ban és 1405. körül Tátom vagy Táton helységben is földesurak. (1347: Zichy okmt. II. 285., 1351: U. o. 466., 1358: Dl. 4749; 1370: Zichy okmt. III. 399., 1380: U. o. IV. 172., 1388: Dl. 7344; 1398: Dl. 8333; 1398: Dl. 8323; 1405. körül: Dl. 9102; 1435: Dl. 12655; 1438: Haz. okmt. IV. 315., 1473: Dl. 17423; 1474: Kismart. llt. 47. Z. 19., 1478: Dl. 18132; 1479: U. o. 45. C. 53., 1484: Dl. 18962; 1487–8: Dl. 19293–4; 1493–4: br. Révay cs. llt. Somogy. I. 1. 2. és 3. – L. Sziget-vár és Tolnamegyében Daró-vár a. is. V. ö. Turul. 1887. 90.)

Zopa (berekfalvi, sz.-györgyi) cs. – Másként: Berekfalvi. – Berekfalu másként Damokoslaka (Domonkoslaka) és Szent-György helységeken kívül Hedrehelyen, Hencsén és Gegén is földesurak. Utóbbiak részeit 1462-ben Csapi Andrásnak vetették zálogba. (1341: Fejér, VIII. 4. 489., 1433: Turul. 1893. 7. lap, 1435: Dl. 12666; 1462: gr. Draskovich cs. llt. f. 25. n. 6. – L. Hederhely m.-város a. V. ö. 1310: Anjouk. okmt. I. 201., 1341: Fejér, VIII. 4. 489. és Wertner. Nemzets. II. 440.)

Zöld (berkesi) cs. Zewld. (1470: Csutor Imre okl.)

Zöld (osztopáni) cs. Zewld. Zeld. – Másként: Osztopáni. – Különösen János viselte a Zöld nevet a XV. sz. második felében. Bírta Tur részeit is. (1458: Körmendi llt. Himfyana, n. 508., 1463: Dl. 15826; 1468: Dl. 16733; 1477: Körmendi llt. Miscellanea. Croatica. Németujvár. 48. – L. a Perneszi és debrentei Himfi cs. a. és Tur városnál is.)

Zselicz-szent-jakabi benczés apátság. Az u. n. Zseliczségen és Ormánközben (in Selyzio et in Orman seu Ormankuz), azaz Kaposvártól kelet (dk., ék.), és Szigetvártól dél felé voltak terjedelmesebb birtokai. Jelesül 1376-ban igtatják a (somogymegyei) Ormánságon Szent-Barlabás, Borczkoncz, Lokocsa, Mogden, Gedesi, Andrásfalva, Budak, Halászi, Huruskolcz, Bát, Poton(y), Bodics, Gerenda helységek, Lazarczi puszta és Mátyás pusztája (predium Mathie); továbbá a Zseliczségen és a Kaposon túl Apáti, Keresztös-Szent-Miklós-laka, Zarm(p), Csiget és Ujfalu helységek; (praedialis helyek a Lápa mentén a Kaposig, u. m.) Lak és Usuráslaka, Gerenczemellék, Filtelek; Gellyénfalva, Csabanos(?), Szent- Balázs-egyháza, Csomorlaka, Botfenék, Csernekfalva, Petelaka, Irefalva, Gyarmat, Ketelaka, Z(s)ebe-fia-laka, Szabó-Pál-laka, Szent-Luka, László-fi-János-laka, Kálozfalva, Folkoslaka, Tádéfalva, Magyarfalva, Gálosfalva, Veresalma, Buzarofalva, Triakfalva, Szent-Tamás, Karácson-fi-János-falva, Nádasd, Teresztyénfalva, Demeterfalva, Hidegkut és Nempti birtokába. Ezenkívül már előbb s utóbb egyes alkalmakkor, s következő helységekben tűnnek föl birtokosokúl, u. m. Tátom (Tóton, 1276. 1417. 1426. 1443. 1452), Szent-Barrabás (1324.) helységekben, Alcsi és Bennek vidékén (1331.), továbbá Szent-Luka (1346.), Lápa (1368.), Ujfalu (1428.), Lak (1487.) és Apáti (1487.) helységekben. (1257: Haz. okmt. VI. 94., 1275. Dl. 927., 1324: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 52., 1329: Dl. 2527; 1331: Anjouk. okmt. II. 565., 1346: U. o. IV. 640., 1356: Dl. 4585; 1358: Dl. 4730; 1376: Dl. 6372; 1417: Dl. 1056; 1425: Dl. 11700; 1426: Dl. 11780; 1428: Dl. 11970; 1443: Dl. 13726; 1452: Dl. 14569; 1458: Körmendi llt. Himfyana, n. 508., 1487: Dl. 19289; 1493: Dl. 19944. – L. a Szerdahelyi cs. a. is. V. ö. Fejér, I. 398.)

Zsoldos (dédi) cs. Zoldos. (1473: Dl. 17430.)

Ősszesen: 728 birtokos.

Noviny Arcanum

Podívejte se, co o tomto tématu napsaly noviny za posledních 250 let!

Zobrazit